Felavatták IV. Béla király szobrát Beregszászban
Augusztus 20-án avatták fel ünnepélyes keretek között IV. Béla király szobrát Beregszászban, a római katolikus templom udvarán. A második honalapítóként is emlegetett magyar király emelte városi rangra 1247-ben a Vérke-parti települést. Ennek tiszteletére emeltek szobrot közös összefogással a Beregszászért Alapítvány és civilek, együttműködve a Beregszászi Római Katolikus Egyházzal. A mű alkotója Lengyel Tibor nyíregyházi szobrászművész, a talapzat elkészítője Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész.
A rendezvény Molnár János beregszászi esperes-plébános által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött, majd a templom udvarán folytatódott a szoboravatással, ahol elsőként a megjelent vendégek köszöntésére került sor. Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja mondott beszédet. A diplomata után Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezetője fejtette ki gondolatait IV. Béláról és 35 éven át tartó uralkodásáról. A történész aláhúzta: „Vannak olyan királyaink, akik nem elsősorban a nagy csatákban szereztek hírnevet, hanem az országépítésben. Közéjük tartozott IV. Béla is, aki 1247 körül Beregszászban is jelentős építő munkát végzett. Hőstettei közé nemcsak a hadisikerek sorolhatók, hanem kiváló politikusi és diplomáciai érzéke is. Magyar királyként legfőbb célja az ország megerősítése volt: szövetségeit házassági kapcsolatokon keresztül is biztosította, ezzel hozzájárulva a Magyar Királyság keleti határainak védelméhez. Történelmi jelentőségű eseménynek számít, hogy 1247 decemberében IV. Béla városalapító oklevelet adományozott Beregszásznak. Az okmány máig fennmaradt, és számos, ma is figyelemre méltó rendelkezést tartalmaz. Első helyen szerepel benne az egyház megerősítése, hiszen a kereszténység nélkül lehetetlen lett volna újjáépíteni a tatárjárás után romokban heverő településeket. A tatár támadások pusztítása után IV. Béla gyakorlatilag a semmiből kezdte újraépíteni a várost, amiért hálával tartozunk neki. Bár uralkodása során akadtak vereségei is – több csatát elveszített a cseh fejedelemmel szemben –, mindig képes volt talpra állni. Újraépítette hadseregét, megerősítette a településeket, és megteremtette azt a stabil alapot, amelyre a magyar állam évszázadokon át építhetett.”
Ezt követően Matl Péter szólt a jelenlévőkhöz. A művész a szobor talapzatának tulipánmotívumairól és azok szimbolikájának jelentőségéről is szólt, majd jókívánságait fejezte ki: „Azt kívánom Beregszászban, Beregszásznak és az egész közösségnek, hogy ezek a művek, amelyek mellett állunk, adjanak nekik és nekünk hitet és erőt a mindennapokban.”
A felszólalások után Gyebnár István beregszászi konzul, Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja és Molnár János atya leplezték le a szobrot. Ezután az atya fejtette ki gondolatait IV. Béláról, majd megáldotta a műalkotást.
A szoboravatást követően felolvasták Dalmay Árpád, a Beregszászért Alapítvány kuratóriumi elnökének gondolatait. Mint üzenetében nyomatékosította: „A második honalapítóként emlegetett IV. Béla király alakját idézi az a szobor, amelyet most avattak fel Beregszászban. Az uralkodó 1247. december 25-én adományozott városi rangot Lampertházának, ahogy akkoriban Beregszászt nevezték. Méltán lehetünk büszkék arra, hogy Lampertházával szinte egy időben nyerte el a szabad királyi városi rangot számos más jelentős település is: többek között Nagyszombat, Várad, Pozsony, Szeged, Késmárk, Lőcse, Nyitra, Zólyom, Besztercebánya, Gyulafehérvár és mindenekelőtt Buda. A szobor felavatása hosszú előkészület eredménye: több mint három év telt el az ötlettől a megvalósításig. Eredetileg 2022-ben Beregszász napján, a városi rang elnyerésének 775. évfordulóján került volna sor az ünnepségre, ám a háborús helyzet miatt el kellett halasztani. Most azonban nem csupán egy alkotás felavatásának lehetünk tanúi, hanem egy történelmi pillanat újraélésének is. Fejet hajtunk IV. Béla előtt, akinek neve örökre összeforrt a tatárjárás utáni ország újjászületésével és nemzetünk megerősítésével.” A kuratóriumi elnök levelében kifejezte háláját a szobor létrejöttében segítő intézményeknek és szervezeteknek, kiemelve a magyar kormányt, a Lakiteleki Népfőiskolát, az adományozó civilek nagylelkűségét, továbbá a Római Katolikus Egyház együttműködését és a külképviseletek munkáját.
Ezt követően került sor a szobor alapító okiratának felolvasására, melynek végén név szerint megemlítették az adományozó intézményeket és magánembereket.
A beregszászi és térségi intézmények, civil szervezetek, egyházak képviselői elhelyezték koszorúikat IV. Béla szobra előtt, majd megkoszorúzták Szent István királynak a templomudvaron álló szobrát is.
A rendezvény végén Molnár János atya megáldotta és megszentelte az új kenyeret, és ünnepélyesen fel is vágta azt.
Az augusztus 20-i ünnepség így nem csupán egy szobor felavatását jelentette, hanem közös emlékezést is IV. Béla királyra, akinek munkássága ma is példát ad összefogásból, hitből és kitartásból. A szobor Beregszász szívében nemcsak a múltat idézi, hanem a jövőbe vetett hitet is erősíti: azt az üzenetet hordozza, hogy a közösség, amely képes együtt építkezni, minden megpróbáltatásból talpra állhat.
LI
