Sárközi György: Esőcseppek

Eljön a nap, hogy többet nem leszek,

a könyvespolcon kis kötet leszek.

Mi életem volt: öröm, szenvedés,

sötét sorok örök csendjébe vész.

  *  

Néhanapján egy kéz értem kinyul,

s zörgő lapjaimon váratlanul

fölsüt egy szó, mint másvilági hold,

s uj életet kezd, ki fölém hajolt.

  * 

Gomolygó századok fojtó ködöt

lehellnek szét a holt sorok fölött:

tartsátok lapjaim a fény felé

és lássátok meg rejtett vizjelét!

  *  

Holtan is élek, míg irgalma tart

a papirosnak s míg a fölkavart

korok örvénye majdan elnyeli

min szólt a dal, az ősi nyelvet is.

  * 

Mint lehellet a hideg ablakon,

úgy sorvad el emlékem egy napon

s mint a porszem, mely sivatagba hull,

az időbe veszek nyomtalanul.

Lassan két éve vettem át tanult kollégáimtól a Kárpátalja című hetilap Versajánló rovatát. Ez idő alatt több száz költő több száz versét olvastam el, nagyon sok volt közöttük, akiknek korábban csak a nevét ismertem. Sárközi György nem ilyen, hiszen olvastam a Mint oldott kéve című regényét, amelyet Hermann Róbert történész az 1848–49-es szabadságharcról és az emigrációról írt legjobb munkának tart. Más a helyzet a versekkel, ahol volt mit bepótolnom. Aztán Tomaji Attila oldalán rátaláltam az Esőcseppek című költeményére. Végül ezt választottam.

A zsidó származású költő tragikus körülmények közt, fiatalon halt meg a II. világháború idején. Jellemző a korszak kaotikus és kegyetlen állapotára, hogy hiába kapott menlevelet Sztójay Döme magyar királyi miniszterelnöktől, a nyilas pribékek az utcáról hurcolták el. Később a balfi gyűjtőtáborban gyilkolták meg.

Budapesten született, 1899. január 22-én. Osvát Ernő fedezte fel 1917-ben. 1919 és 1938 között az Athenaeum Könyvkiadónál dolgozott. 1926-ban jelent meg az első kötete Angyalok harca címmel. Szerkesztőként dolgozott a Válasz, a Pandora és a Kelet Népe című folyóiratoknál. 1936-ban indította el a Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozatot. Olaszból és németből fordított. Közeli barátságot ápolt Szabó Lőrinccel és Németh Lászlóval.

Tomaji Attilát idézve: „»Valami bűnbeesés előtti költészet ez« – írta Sárközi Györgyről Babits, és tényleg, egy bámuló kisgyerek maradt egész életében. Halálát is úgy képzelem, ahogy csodálkozva még egyszer ránéz hóhérjaira. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott...”

Sajnálatos, hogy napjainkban már kevesen olvassák a műveit.

Lengyel János