„Az egyetlen lehetőség a megmaradásra az összefogás”

Magyarok Visken a háború árnyékában

Az Avas szépségesen hullámzó hegyvonulata pompás keretbe foglalja a lába alatt fekvő Visket, mely a középkorban az öt máramarosi koronaváros legnagyobbika volt Huszt, Técső, Máramarossziget és Hosszúmező mellett. Nevét először 1270-ben említik, 1281 és 1298 között épített vára pedig egykor a máramarosi sóbányákból Magyarország belsejébe vezető, stratégiai jelentőségű sóutat vigyázta, ám mára szinte semmi sem maradt belőle. Ma is áll viszont a település építészeti örökségének gyöngyszeme, a XIV. században épült templomerőd, eredetileg katolikus, a reformáció korában viszont reformátussá lett gyönyörű, több eredeti gótikus stílusjegyét megőrzött templomával, mely – mivel a XVI–XVII. században Máramaros vármegye az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott – 1657-ben erdélyi országgyűlésnek is otthont adott. De milyen helyzetben van a magyarság ma e nagy múltú településen?

– Hány lakosa van jelenleg Visknek, s mekkora a magyarság száma? A háború kitörésekor hány magyar távozott háborús menekültként külföldre, és mennyi belső-ukrajnai háborús menekült érkezett a településre? – kérdem Szabó Gabriellától, a KMKSZ Viski Alapszervezetének elnökétől.

– Az adminisztratív reform következtében Visk kistérségként funkcionál, melynek az lett a velejárója, hogy közigazgatásilag egy másik települést is hozzácsatoltak. A hivatalos adatok szerint a Viski kistérség lakossága 16 100 főt számlál, ebből körülbelül ötezren magyarok. Mivel a hozzácsatolt település lakossága szinte teljesen ukrán nemzetiségű, az összevonás miatt a kistérségben sokat romlott a magyarok részaránya. Arra vonatkozóan, hogy hányan menekültek külföldre háborús menekültként, nincs megbízható adatunk. A belső-ukrajnai háborús menekültek száma pedig a kistérségben a hivatalos adatok szerint körülbelül 1500-2000 főt tesz ki. A hadiállapot kezdetén ez a szám az utcákon járva is észlelhető volt, mára azonban nem érzékelhető. Valószínűleg a hivatalos adat nem tükrözi megbízhatóan a valóságot.

– Miként alakul jelenleg a KMKSZ-alapszervezet lélekszáma?

– A KMKSZ adatfrissítését szintén megnehezítette a háborús helyzet. Elnökként magam is szembesülök azzal a ténnyel, hogy alapszervezetünk taglétszáma igencsak megfogyatkozott. Viszont ebben a nehéz, embert próbáló időszakban toleránsnak kell lennünk azok iránt, akik még várnak egy élhetőbb, békés országra, ahová – reményeink szerint – egyszer visszatérnek. Ez okból a taglétszámok frissítését háttérbe helyeztük, és csak azokat a tagokat húzzuk ki, akik önként megírják a kilépési nyilatkozatukat.

– Mennyire jellemző, hogy az életvitelszerűen külföldön élő, vendégmunkásként dolgozó családfenntartókhoz kitelepülnek a családjaik?

– Természetesen a viski lakosságot is érinti a kivándorlás problematikája, ugyanis számos családról tudunk, akik kezdetben türelemmel várták a jelenlegi nehéz háborús helyzet végét, de immár életvitelszerűen tartózkodnak a határon túl. Nem tudjuk, és nem is akarjuk elítélni őket, hiszen a család az egyik legfontosabb dolog az életben, és csak reménykedünk abban, hogy a szülőföld iránti ragaszkodás egyszer hazahívja őket.

– A helyi magyarok inkább magyar, vagy inkább ukrán házastársat választanak, s melyik nyelv dominál a vegyes családokban?

– A viski lakosság sokáig ragaszkodott elveihez, és a magyarok többnyire azonos nemzetiségű házastársat választottak. A vegyes családokban pedig – nyilván a nyakasságunknak köszönhetően – a magyar nyelv dominál, bár természetesen akad kivétel. A nyelvünket azért minden esetben megtanulják a gyerekek, közösségünk mindennapjaiban még nemzetünk nyelvét használják.

– A színmagyar családok gyermekei a Viski Kölcsey Ferenc Líceumba járnak? A vegyes családokban nevelkedő gyermekeket pedig a magyar vagy az ukrán iskolába íratják-e be?

– Az, hogy a családok az iskolaválasztás alkalmával melyik intézményt részesítik előnyben, nem egyértelmű. Magyar felmenőkkel rendelkező diákkal találkozhatunk mind a magyar, mind az ukrán iskolában, s ugyanez tapasztalható a vegyes családokban élő gyermekek esetében is. Az iskolaválasztás során az a döntő tényező, hogy a gyermek jövőjét figyelembe véve milyen célt szeretnének megvalósítani a szülők.

– A gyermekekről a felnőttekre áttérve, általában hol találnak állást a munkaképes lakosok?

– A munkalehetőség elég összetett tényező, nyilván számos viski férfi és nő dolgozik vendégmunkásként Magyarországon, hisz’ a belföldi fizetések és árak arányát figyelembe véve, az itthoni megélhetés igencsak nehéz.

– A KMKSZ-alapszervezet miként tudja összefogni a helyi magyarságot? Mennyire tudják bevonni a KMKSZ tevékenységébe a fiatalságot, s a református és a római katolikus egyházközséggel, más magyar intézményekkel is együttműködnek a programjaik megszervezésében?

– A helyi magyarság összefogása a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz. Sokan tartózkodnak külföldön, az itthon élő fiatalabb generáció a mindennapok problematikájával küzd: a megélhetés, az aggodalom, a bizonytalan jövő hatja át az életüket. Ám ebben a helyzetben is igyekszünk támogatni őket, néha egy-egy rendezvénnyel színesíteni a nehéz mindennapokat. A háború előtt szervezett honismereti kirándulások, színházlátogatások, fesztiválok szép emlékek, ám mivel a jelenlegi helyzet nem minden esetben teszi lehetővé a hasonló alkalmak lebonyolítását, ezért most egyéb programokkal igyekszünk összefogni a tagságot. A fiatalság bevonása igencsak szükségszerű, hiszen ők alkotják a jövőt, és ha bennük elültetjük a hazaszeretet érzését, reménykedhetünk nemzetünk megamaradásában Visken is. A jelenlegi helyzetben pedig az egyetlen lehetőség a megmaradásra az összefogás, ami egyaránt vonatkozik az egyházakkal, a különböző szervezetekkel és intézményekkel való együttműködésre. Csak úgy lesz képes túlélni nemzetrészünk a mostani megpróbáltatást, ha közös erővel, összefogással, egymás támogatásával tartunk a közös cél felé.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– A jövőre vonatkozó terveink sorában főleg nemzeti öntudatunk megőrzése, a fiatalabb nemzedéknek való továbbadása kap helyet, megtalálva azokat a személyeket, akik elhivatottan és kellő alázattal, valamint tudással képesek továbbvinni azt a nemzetmentő feladatot, amit elődeink elkezdtek, s amit mi igyekszünk megfelelő módon formálni, továbbvinni. És várjuk a békét, amikor az alapszervezetünknek is lehetősége lesz újra több aktív taggal minél többet tenni nemzetrészünk megmaradása érdekében…

Lajos Mihály