Mesemondó találkozót rendezett a Pro Cultura Subcarpathica Beregszászban

Szeptember 30-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) épületében került sor a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) által immár kilencedik alkalommal megszervezett mesemondó találkozóra. A rendezvény során 7 kategóriában összesen 116 kisdiák mondott mesét a magyar népmese napjának alkalmából.

A rendezvény Zámborszky Eszter mesemondó, mesepedagógus meséjével kezdődött a Rákóczi-főiskola udvarán található mesekút előtt. Ezt követően került sor az ünnepi megnyitóra. Elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul mondott beszédet, aki kihangsúlyozta, miért fontosak a mesék napjainkban: „A mese olyan világot teremt, amelyben a hősök, a tiszták és az ártatlanok győznek, a gonoszok pedig alulmaradnak. Hogy miért kellenek ma is a mesék? Inkább azt kérdezném, miért kellenek ma még jobban a mesék, mint korábban. Mert a hírekből annyi rossz, gonosz, pusztító dolgot hallani, így kell, ami ellensúlyt képez. A mai pszichológusok azt mondják, és szerintem igazuk van, a gondolatainkkal – mind a jó, pozitív, mind a rossz, negatív gondolatainkkal – befolyásoljuk a valóságot. Lehet, hogy csak hangyányi változásokat érünk el, de ha sok ember hisz a jó győzelmében, annak mindig van valami eredménye. Azért kellenek ma is a mesék, mert a jó dolgokra való figyelést, fókuszálást csak a mesék biztosítják.”

A konzult követően Orosz Ildikó a PCS elnöke szólt a gyerekekhez: „Tudjátok-e, mi a Mesekút? Ott hallgattátok a meséket – de vajon mi a története? A Mesekút ötletét Kányádi Sándor bácsi, a híres erdélyi költő találta ki, aki nemrég hunyt el. Ő azt mondta: minden óvodában vagy tanítóképző intézetben legyen egy ilyen jelkép, amely a mesék tiszta forrását idézi. Ezért kértük fel Kárpátalja fiatal szobrászművészét, ifj. Hidi Endrét, hogy készítse el nekünk a Mesekutat. Ő egy különleges, szimbolikus alkotást álmodott meg, amely a mesemondás örök lángját őrzi. Ennél a kútnál gyűlünk össze minden évben, szeptember 30-án, a magyar népmese napján, hogy innen induljon útjára a mesemondás. Mi, magyarok rendkívül gazdagok vagyunk népmesékben – talán a leggazdagabbak a világon. Olyan sok mesénk van, hogy más népek is csodálják. Ez azért lehetséges, mert voltak, akik összegyűjtötték őket. Az egyik legnagyobb gyűjtő és mesemondó Benedek Elek volt, akinek születésnapján – nem véletlenül – ünnepeljük ma a magyar népmesét. Ő volt az, aki a mesék kincseit könyvekbe zárta, hogy az utókor is megismerhesse és továbbadhassa. Ezért ma hálával gondolunk rá és mindazokra, akik megőrizték számunkra a meséket.”

A beszédeket követően rövid eligazításra került sor, majd kezdetét vette a mesemondó verseny: 7 korcsoportban, 3-3 tagú zsűri előtt versenyeztek az 5 percnél nem hosszabb mesét elmondó fiatalok. A párhuzamosan zajló mesemondás ideje alatt a kísérők felnőtt meseelőadáson vehettek részt. Emellett a mesemondás ideje alatt és után is kézműves-foglalkozások várták a gyerekeket. Majd a Mesélő Bőrönd társulat interaktív meseelőadására került sor.

A nap végén a zsűrielnökök értékelése, majd a díjátadó következett: arany, ezüst és bronz minősítésben, valamint különdíjban is részesültek a kiemelkedő teljesítményű gyerekek.

A MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával a Határtalan nyár program keretében megvalósuló esemény – a tavalyihoz hasonlóan – idén is kétnapos, így a rendezvény másnapján további alkalmak várják az érdeklődőket.

A Pro Cultura Subcarpathica kilencedik alkalommal szervezett programja ismét hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népmese kincsei tovább éljenek Kárpátalján, és a következő generációk számára is útravalót jelentsenek.

Lőrinc Ingrid