Szepesi Zsuzsanna: Nagyanyám, hol vagy?

Apró tenyereden megkövült

a múló idő,

ujjadra bütyköt font az élet,

hajad ezüst sátora fénylett.

Mégis, szíved oly tisztán örült!

Kifosztott életem

utánad vágyik,

egy érintésedért

sóvárog bőröm,

hadd járja át szívem

gyermeki öröm:

kalácsodnak ízét

érezzem számban,

térdeden lovagolva

hallgassak mesét,

édes szavaidban

nem rémít setét.

Újra megtanulnék

csengőn kacagni,

elűzni bánatot,

dalra fakadni;

megköszönvén reggel

gyermeki álmom

egyszerű és tiszta

életre vágynom.

De már nem vagy itt!

Apró tenyereden megkövült

a kegyetlen idő,

angyalok várták édes meséd,

s elvitt a teremtő.

Még gyerek voltam, amikor nem sokkal édesapám halála után az édesanyja, az én nagyanyám is távozott közülünk. A felnőttek azt mondták, a szíve vitte a fia után. Ma is jól emlékszem élettelen, beesett arcára, ahogy a koporsóban fekszik. Ugyanilyen arca volt apámnak is. Nagyanyám varrónő volt, sok ruhámat saját kezűleg készítette, no meg a jelmezeket az óvodába, majd az iskolába. Anyai nagyanyám halálakor már felnőtt voltam. Őt nem láttam a koporsóban, mert éppen akkor Magyarországon dolgoztam. Amire eljutott hozzám a halálhíre, már el is temették. Temetni szörnyű dolog, leginkább, ha a szülő temeti a gyermekét.

A minap jutottak az eszembe – anyai nagyanyám halálának volt az évfordulója. Ebben a rohanó világban sokszor elfelejtjük, hogy kik vagyunk, honnét jöttünk. Elfelejtjük a rokonainkat, a szeretteinket. Megesik, hogy még az élőket is, nemhogy a holtakat. Valahol olvastam, hogy akkor halunk meg végleg, ha már senki sem fog emlékezni ránk.

Szepesi Zsuzsanna a naputonline.hu oldalán megjelent versében nagyanyjának állít emléket. Nem csupán az elhalt nagymamát siratja, de személyén keresztül önmaga gyermekkorát is: „Kifosztott életem / utánad vágyik, / egy érintésedért / sóvárog bőröm, / hadd járja át szívem / gyermeki öröm…”

Szepesi Zsuzsanna tanár, költő, meseíró, előadó, kultúraszervező jelenleg Pomázon él. Mondhatni munkatársam, mert a Magyar Múzsa Baráti Társaság tagjaként számos irodalmi és egyéb kulturális rendezvényen szerepeltünk már közösen. Többször publikált a folyóiratunkban is. Tagja a Magyar Újságírók Közösségének. A Kreatív Zöld Kör Közhasznú Egyesület egyik alapító tagjaként szívügye a környezet megóvása és az ifjúság környezetszeretővé nevelése. Irodalmi és környezetvédelmi témájú táborokat szervez. „Újra megtanulnék / csengőn kacagni, / elűzni bánatot, / dalra fakadni” – vallja.

Eddig megjelent kötetei: Helyettem… (2011), Vörös-sárga nyár (2012), Üzenet… (2013), Foszlányok (2014), Mesés természet (ökomese-gyűjtemény, 2016).

Lengyel János