1956-ra emlékeztek Beregszászban

Október 23-án a beregszászi vasútállomás előtt álló emlékműnél tartottak megemlékezést az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére. Az ’56-os hősök előtti csendes tisztelgés a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (II. RF KME) közös szervezésében valósult meg.

A rendezvény kezdetén Orbán Emese előadásában hallhatták a résztvevők Ady Endre Imádság háború után c. versét. Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja mondott beszédet. Szónoklatában kiemelte: „Emlékezzünk a pesti srácokra és lányokra, akik Molotov-koktélt ragadtak, de emlékezzünk azokra a családokra is, akik segítették a sebesülteket és támogatták azokat, akiknek menekülniük kellett. Az ő hősies áldozatuknak köszönhetően tudjuk ma is, hogy a magyarság nem alkuszik meg a szabadságával. Példájuk azt üzeni, hogy képesek vagyunk a legnagyobb nehézségek közepette is összefogni és kiállni értékeink mellett. Az 1956-os forradalom öröksége több mint egy történelmi esemény: a remény, a szabadság és az önbecsülés örök emlékezete, amelyre ma is építkezhetünk.”

Az ünnepi beszédet követően Ferku Szilveszter és Ferku Boglárka Pintér Béla ’56 él című dalát adták elő.

1956 üzenetét Váradi Natália, a II. RF KME professzora elevenítette fel. Beszédében kiemelte azt a lelkületet, amely az ’56-os ifjakat is motiválta: „Az októberi események tulajdonképpen nem pusztán egy forradalom kronológiáját jelentik, hanem az emberi méltóság győzelmét az elnyomás felett. Dicsőítjük a múltat és emlékezünk a hősökre – de ez elsősorban számunkra is feladat: hinni abban, hogy a kilátástalanságban is van remény. Hinni abban, hogy a közösségnek hatalmas ereje van, és hogy együtt, a Jóistennel minden lehetséges. Remélni és hinni kell. Ahogy Tamási Áron is felhívja a figyelmet: az ünnep nem más, mint a múltunk által ránk ruházott felelősségvállalás. Az üzenet: hinni az emberekben, hinni a közösségben, és remélni egy szebb jövőt. Mert ahogy Pál apostol írja: »A reménység soha nem szégyenít meg.« A múltat érteni és a jövőt építeni kell. A jövő megértése és építése pedig a tiszta emlékezésen alapul. Ezért tanszékünkön mindannyian azon dolgozunk, hogy a fiataloknak forrásokon, dokumentumokon és igazságon alapuló történelmet adjunk át. 1956-ban a kárpátaljai magyarság magáénak érezte a forradalom eszméit: politizáló, röplapterjesztő csoportok alakultak szerte Kárpátalján, kifejezve szolidaritásukat a magyarországi eseményekkel. Emiatt 46 főt bíróság elé állítottak, közülük 18-at elítéltek, összesen 24 év börtönbüntetést szabtak ki. Nyolc személyt kizártak az egyetemről, mert szolidaritást vállaltak, és egy embert – Gecse Endre református lelkészt – vallatás közben halálra vertek. Sokakat elbocsátottak a munkahelyükről, miközben városokon és falvakon keresztül vonultak a tankok a forradalom leverésének eszközeiként. Kárpátalja tehát jelentős szerepet töltött be ekkor: Ungváron és Munkácson rendezkedett be az a politikai irányítás, amely szinte kézi vezérléssel koordinálta a forradalom leverését.”

Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte a megjelenteket: „A PCS 2019 óta szervezi meg ezt a megemlékezést. A növekvő összefogás azt mutatja, hogy a szabadság, a közösség és a hazaszeretet eszméje tovább él bennünk, és nem halványul az idő múlásával. Hálásak vagyunk mindazoknak, akik évről évre velünk emlékeznek, mert együtt őrizzük múltunkat és erősítjük közösségünket.”

Az emlékező közösségre Molnár János beregszászi római katolikus plébános, bereg-ugocsai esperes, a Munkácsi Egyházmegye püspöki helynöke és Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkipásztora kért áldást.

Végezetül a beregszászi emlékműnél elhelyezték az emlékezés koszorúit a városi és térségi civil szervezetek, oktatási és kulturális intézmények, közigazgatási egységek, iskolák képviselői. Koszorút helyezett el többek között Sin József is, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke.

Az esemény méltó alkalmat teremtett arra, hogy a kárpátaljai magyarok együtt tisztelegjenek az 1956-os hősök emléke előtt és felidézzék a szabadság és összefogás üzenetét.

Lőrinc Ingrid