A nagymama hagyatéka és az eltűnt fiú

„A nagymama végrendeletében mindent a fiára hagyott, a fia azonban már a halála előtt legalább négy évvel eltűnt. Az egyetlen unoka kérvényezte az örökség elfogadását, de azt mondta neki a közjegyző, hogy az örökléshez halottá kell nyilváníttatnia az apját a bíróságon. Ellenkező esetben unokaként csak az örökösök ötödik köréhez tartozik. Vannak további örökösök is, akik kérvényezték az örökség elfogadását, mondván, ők gondoskodtak a nagymamáról utolsó hónapjaiban, ők temették el, s ezért az örökösök negyedik körébe sorolták őket. Valójában ezek az emberek a nagymama második, elhunyt férjének testvérei, vagyis még csak nem is vér szerinti rokonaink. Milyenek az unoka esélyei az öröklésre?”

– Annyi bizonyos, hogy az unoka jelenleg valóban az örökösök ötödik köréhez tartozik törvény szerinti öröklés esetén. Pillanatnyilag azonban az édesapja, vagyis a nagymama fia az első számú örökös, akit a nagymama végrendeletében örökösének tett meg, s akit változatlanul megillet minden polgári jog, amíg a bíróság másként nem rendelkezik.

Mint ismeretes, a Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) 1261. cikkelye értelmében törvény szerinti öröklés esetén az örökösök első körét az örökhagyó gyermekei, a túlélő házastárs és az örökhagyó szülei képezik.

Az örökösök második köréhez tartoznak az örökhagyó testvérei és nagyszülei (lásd a Ptk. 1262. cikkelyét!).

Az örökösök harmadik köre az örökhagyó nagybátyáiból és nagynénéiből áll (Ptk. 1263. cikkely).

Az örökösök negyedik körébe sorolja a törvény azokat a személyeket, akik az örökség megnyílása előtt legalább öt évig éltek az örökhagyóval egy családként (Ptk. 1264. cikkely).

Az örökösök ötödik köréhez tartoznak az örökhagyó további rokonai egészen a hatodik rokonsági fokig. Ilyenkor a közelebbi rokonok vannak előnyben a többiekkel szemben az öröklés terén (Ptk. 1265. cikkely).

Ami az említett negyedik örökösi körbe sorolt személyeket illeti, a kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy ők milyen alapon tartanak igényt az örökségre. Önmagában néhány hónapnyi gondozás és a temetés bizonyosan nem jogosít fel erre.

Az unokának valóban van lehetősége arra, hogy a bírósághoz forduljon, édesapja halottá nyilvánítását kérve. Az ez iránti kérelem mind a kérelmező lakóhelye, mind az eltűnt személy utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróságon benyújtható (sőt az eltűnt vagyontárgyának helye szerinti bíróságon is).

A per előtt a bíróság azonosítja azokat a személyeket (rokonokat, munkatársakat stb.), akik tanúskodhatnak az eltűntről, valamint megkeresést intéz a távollévő személy utolsó lakóhelye szerint illetékes hatóságokhoz, nyilvántartási szervekhez, s az utolsó munkahelyén is érdeklődik a rendelkezésre álló információkról. Egyúttal a bíróság a gyámhatóságokhoz fordul, és intézkedik a halottnak nyilvánítandó személy vagyonának kezeléséről.

A bíróság a kérelmező, a kérelemben esetleg megjelölt tanúk, valamint a bíróság által szükségesnek ítélt egyéb személyek bevonásával tárgyalja az ügyet, és határoz a holttá nyilvánításról.

A Ptk. 46. cikkelye kimondja, hogy a bíróság halottnak nyilváníthat egy természetes személyt, amennyiben állandó lakóhelyén három éven keresztül nincs információ a tartózkodási helyéről, ha pedig olyan körülmények között tűnt el, amelyek halálával fenyegettek, vagy okot adnak arra, hogy feltételezzük, hogy halálát valamilyen baleset okozta, hat hónapon belül, és ha a természetes személyt valamilyen baleset vagy más, ember okozta, esetleg természeti vészhelyzet következtében halottnak lehet tekinteni, akkor egy hónappal a vészhelyzet nyomán létrehozott különbizottság munkájának befejezését követően.

A harci cselekményekkel vagy fegyveres konfliktussal összefüggésben eltűnt természetes személyt a bíróság a harcok befejezésétől számított két év elteltével nyilváníthatja halottnak. Az eset sajátos körülményeit figyelembe véve a bíróság a természetes személyt ezen időszak lejárta előtt, de legkorábban hat hónap elteltével is halottnak nyilváníthatja.

A természetes személyt a bíróság erről szóló határozata jogerőre emelkedésének napjától nyilvánítják halottá. Azt a természetes személyt, aki olyan körülmények között tűnt el, amelyek halállal fenyegették, vagy okot adnak arra, hogy feltételezhető legyen a halála baleset, harcok vagy fegyveres konfliktus következtében, valószínűsíthető halálának napjától lehet halottá nyilvánítani.

Miután a holttá nyilvánításról szóló határozat jogerőre emelkedett, a bíróság a határozatot megküldi az illetékes állami anyakönyvi nyilvántartó hatóságnak a személy halálának bejegyzése céljából, valamint az örökség megnyílásának helye szerint illetékes közjegyzőnek, közjegyző nélküli településen pedig az illetékes helyi önkormányzatnak.

Ha az apa halálát az örökhagyó halála előtti nappal mondják ki, az örököseire – esetünkben a gyermekére – száll az örökség, amely eredetileg őt illette volna meg. Ezt nevezik képviseleti jog szerinti öröklésnek (спадкування за правом представлення – Ptk. 1266. cikkely).

Amennyiben a halál megállapított napja az örökség megnyílásának napja utánra esik, szintén az unokát illeti meg a jog, hogy átvegye az apját megillető örökséget, csak a Ptk. 1276. cikkelye szerint (спадкова трансмісія), a már megindított hagyatéki eljárás keretében.

Ezért tanácsolta a közjegyző az unokának, hogy nyilváníttassa halottá az apját.

hk