Az Arany Ősz visszatért
Ismét találkoztak a kórusok és a néptáncegyüttesek Técsőn
Hat év kényszerszünet után ismét megrendezték Técsőn a Kárpátalja-szerte ismert és nagy múlttal rendelkező Arany Ősz Nemzetközi Kórus- és Néptánctalálkozót, immár a 31. alkalommal. Az eseménynek a Técsői Művelődési Ház adott otthont. Az Arany Ősz a kárpátaljai magyarság egyik legfontosabb kulturális ünnepe, amely nem csupán a hagyományőrzésről, hanem a közösség megerősítéséről is szól.
A rendezvény kezdetén egyperces csenddel emlékeztek meg az ország védelmében elesett katonákról, majd felcsendültek a két nemzet himnuszai.
Az Arany Ősz találkozó különlegessége, hogy egyidős a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ), és az 1990-es évek eleje óta minden évben lehetőséget adott a térség kórusainak és néptáncegyütteseinek a találkozásra. Legutóbb 2019-ben rendezték meg, az idei alkalom pedig már a 36. lett volna, ám az elmúlt évek eseményei miatt ez most újrakezdésként, szimbolikus „visszatérésként” valósult meg.
„A kórusok és táncházak nem csupán színpadi produkciók, hanem élő közösségek. Őrzik a hagyományt, megtartják a lelket és összekötik az embereket” – hangsúlyozta köszöntőjében Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Illyés Gyulát idézve úgy fogalmazott: a szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol – vagyis a közösség ereje a hagyományokból fakad, és ezekre ma különösen szükség van. Hozzátette, bízik abban, hogy békésebb években a találkozó ismét nemzetközivé bővülhet.
Balogh György konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és Beregszászi Konzulátusának képviseletében köszöntötte az egybegyűlteket, és beszédében hangsúlyozta a közösségmegtartó erő fontosságát. Szavait Sari József gondolataival összhangban fogalmazta meg, aki kiemelte: az ember alapvetően társas lény. „Az ősz és a tél beköszöntével gyakran hajlamosak vagyunk visszavonulni, mégis szükségünk van az együttlét melegére. A közös éneklés a béke nyelve, az emberi hang pedig olyan eszköz, amely nem tud hazudni” – fogalmazott. A konzul arra biztatta a jelenlévőket, hogy továbbra is őrizzék a közösség összetartását, és tartsák távol Kárpátaljától a békétlenséget.
László Károly református lelkész imádságban kérte Isten áldását a közösségre.
Az eseményt a Kőrösmezőről érkezett Vires in fidem kórus nyitotta meg, akik énekeikkel a hit, a remény és a szeretet üzenetét hozták el a találkozóra. Őket követte az Ungvári Művészeti Iskola Eszterlánc magyar népdalegyüttese, majd a rahói Laudate Dominum kórus, amelynek műsora az adventi készülődés bensőséges hangulatát tükrözte. A Szürtei kistérségből a Téglási Kultúrház népdalkedvelő klubjának Csalogány asszonykórusa következett. A néptáncok szerelmeseinek a viski Szivárvány Táncegyüttes hozott élményt az általuk bemutatott koreográfiákkal. A Munkácsi Református Énekkar istendicsőítő énekekkel lépett színpadra, ugyanígy a Munkácsi Szent Márton Plébánia gyermekkarának előadása is az ünnepi áhítatot erősítette. A tiszabökényi Tisza Csillaga kórus a Kárpát-medence különböző tájain gyűjtött népdalokból válogatott sokszínű zenei csokrot nyújtott át a közönségnek. Szinte minden előadásban elhangzott egy-egy olyan mű is, amely a kárpátaljai magyarság összetartozásának fontosságára hívta fel a figyelmet.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke a média munkatársainak elmondta: „A népdal élő emlékezet. Amit szépnek és értékesnek talált a közösség az idők során, azt a dalokban mondta ki. Kodály is azt mondta: aki nem szereti a dalt, az az életet sem szereti. Itt ma az élet és közösség szeretete szólt.”
Az ünnep végén a szervezők oklevéllel és virággal köszönték meg a résztvevők munkáját, majd közös ebédre invitálták a vendégeket. A termet a halk beszélgetés, mosoly és aztán közös éneklés töltötte meg.
DA
