Vasárnapi üzenet: 2025. november 9.

Krisztusban kedves Testvérek!

A pünkösd utáni 22. vasárnapon Szent Lukács evangéliumából azt a példázatot halljuk, ami a dúsgazdag és a szegény Lázár történetét meséli el. Ebben a példabeszédben a drága ruhákba öltözködő és fényesen lakmározó ember pokolra kerül földi élete végén, míg a betegségektől gyötrődő Lázár Ábrahám kebelére jut, mai szóhasználattal élve az örök boldogságra. Azért kerül-e a gazdag ember a pokolba, mert gazdag? – tehetjük fel a kérdést. Ha megnézzük az evangéliumot, azt látjuk, hogy a földi gazdagság önmagában nem egyenlő az örök kárhozattal, habár Jézus beszél arról, hogy a gazdag embernek nehezebb bejutni a mennyek országába, mint a tevének a tű fokán átjutni. Emellett látunk jó példákat Jézus ismeretségi körében. Ott van Zakeus, aki gazdagsága ellenére vágyik a Megváltó társaságára, és végül jó útra tér. Vagy ismerjük Nikodémust, aki gazdagsága és befolyása ellenére (igaz, titokban) Jézus tanítványa és becsületes ember.

A példabeszéd értelmét inkább a gazdag ember viselkedésében látjuk meg: nem önmagában a gazdagság vitte ezt az embert a vesztébe, hanem a szívtelensége és a könyörtelensége, ami a vagyonos mivoltából fakadhatott. Jézus pár mondattal korábban a hűtlen intéző példabeszédében olyan hamis kincsnek, hamis mammonnak nevezi a vagyont, amit arra kell használni, hogy az igazi értéket „megvásárolhassuk” rajta. Abban az értelemben szól erről, ahogy a szántóföldbe rejtett kincs miatt az ember megveszi az egész szántóföldet, vagy a gyöngykereskedő az igazgyöngyért odaadja minden vagyonát. Ennek az embernek is az lett volna a feladata, hogy a vagyona által irgalmasságot gyakoroljon azon, aki ott feküdt a kapuja előtt nap mint nap. Ő azonban a másik utat választotta.

Nekünk ma számtalan alkalmunk adódik arra, hogy irgalmasok legyünk. Ott vannak a szegények, akiken segíthetünk, ott vannak a haragosaink, akiknek megbocsáthatunk, ott vannak saját családtagjaink, akik szintén nemegyszer szorulhatnak rá nagylelkűségünkre és szeretetünkre. Használjuk hát ki a lehetőségünket a jóra, ameddig időnk még engedi, hogy a kincseink valóban értékállók lehessenek földi létünkön túl is.

Iván Gábor
görögkatolikus áldozópap