XXII. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája

November 7-én rendezték meg a XXII. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját, mely immár évek óta része a Magyar Tudomány Ünnepe (MTÜ) tudomány-népszerűsítő eseménysorozatnak. Az alkalom nemcsak a különböző tudományterületek kutatói számára kínált fejlődési lehetőséget, de teret adott a szakmai találkozásoknak is. A tudományos konferencia a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem (RE) szervezésében valósult meg.

A rendezvény kezdetén Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Köszöntőjében hangsúlyozta a konferencia célját: „A konferencia minden évben lehetőséget kínál a fiatal kutatóknak arra, hogy bemutassák legfrissebb eredményeiket, valamint olyan szakmai kapcsolatok – mentor-diák, illetve fiatal kutatói együttműködések – kialakítására is alkalmat teremt, amelyek hosszú távon hozzájárulnak a tudományos élet fejlődéséhez. Idén különleges jubileumot ünneplünk: 200 évvel ezelőtt alapították meg a Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek idei mottója – »200 éve a tudomány és a társadalom szolgálatában« – méltón tükrözi az intézmény küldetését. Egyre gyakrabban hangzik el az is, hogy az Akadémia a nemzet szolgálatában is tevékenykedik, ami különösen aktuális gondolat az idei rendezvénysorozat során.”

Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi és Ungvári Konzulátusának képviseletében üdvözölte a megjelent előadókat és érdeklődőket. A diplomatát követően Csernicskó István, a RE rektora fogalmazta meg, hogy miért fontos a tudományos utánpótlás szempontjából az ilyen konferenciák szervezése.

A rektor után Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács leköszönő elnöke beszédében felidézte a TDK-mozgalom több mint hét évtizedes történetét, amely az 1955-ben megrendezett első országos konferenciával vette kezdetét. Mint elmondta, a TDK azóta autonóm, önálló szakmai közösséggé vált, amely meghatározó szerepet tölt be a magyar tudományos utánpótlás-nevelésben. „Amikor négy évvel ezelőtt elvállaltam az elnöki feladatokat, megfogadtam, hogy nem fogok új kitüntetéseket alapítani – hiszen már így is számos elismerés létezik a TDK-mozgalmon belül. Most azonban örülök, hogy ezt az ígéretemet végül mégsem tartottam be” – mondta mosolyogva. Weiszburg Tamás kiemelte, hogy az idei év a TDK történetének egyik legsikeresebb időszaka volt: több tízezer hallgató és témavezető vett részt a programban, ami minden eddiginél nagyobb aktivitást jelez. Az országos rendszer átlátható, és méltányos kitüntetési struktúrával működik, ugyanakkor az elmúlt években világossá vált, hogy sok kiváló oktató és tehetséggondozó munkáját nehéz volt megfelelően elismerni. „Ezért döntöttünk úgy, hogy a 70. évforduló alkalmából létrehozunk egy különleges, szimbolikus elismerést – egy apró ezüst emlékjelet, amely a TDK-mozgalom szellemiségét és közösségi erejét jelképezi” – fogalmazott. Beszéde után adta át az OTDK70 Kitűzőket több kárpátaljai mentortanárnak, ezzel is elismerve több évtizedes tehetséggondozói munkájukat a TDK-val kapcsolatban.

A beszédek és kitűzők átadása után került sor a konferencia-előadásokra. Három különböző szekcióban adtak elő a fiatal kutatók: Gazdaság- és Pedagógiatudományok, Nyelv- és Irodalomtudományi Szekció, valamint Történelem- és Társadalomtudományi Szekcióban.

A 10 perces előadásokat 5 percnyi kérdezés, szakmai irányadás követte. A szekcióülések végén minden szekcióvezető értékelte az elvégzett munkát, a felmerült meglátásokat. Majd átadták az okleveleket és a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács különdíjait, melyeket ez alkalommal Darcsi Georgina, Temető Ádám és Dmitrienkó Dániel vehette át.

Csernicskó István, a RE rektora hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a konferenciának fontos célkitűzései vannak: „A konferencia megrendezésének több oka, apropója és célja van, ezek közül most csak néhányat szeretnék kiemelni. Egyrészt minden évben, hagyományosan novemberben, a MTÜ-rendezvénysorozat keretében szervezzük meg az eseményt, hogy ezzel is csatlakozzunk az összmagyar tudományosság egyik legfontosabb programsorozatához, másrészt egy felsőoktatási intézményben, ha nem foglalkozunk a tudományos utánpótlással, magunk alatt vágjuk a fát. Ha nem lesznek fiatal oktatók, fiatal kutatók, ha nem lesznek, akik a helyünkre lépjenek, akkor egyszer csak vége lehet mindannak, amit hosszú évek alatt felépítettünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a fiatalok, akik ezen a konferencián részt vesznek, megmérettetik magukat, és belekóstolnak a tudományos pálya izgalmaiba, később jóval nagyobb eséllyel folytatják tanulmányaikat a doktori képzésben, szereznek tudományos fokozatot, és végül mellénk, majd a helyünkre állnak.”        

LI