Két világ találkozása: Réti János és Szocska László művészetének közös ritmusa a beregszászi konzulátuson

Kárpátalja kortárs művészetének két markánsan különböző, mégis egymást finoman kiegészítő alkotói világát hozza közös térbe Szocska László és Réti János életműve. Bár művészi útjuk és kifejezésmódjuk eltérő irányokból indult, munkásságuk egy ponton mégis közös nevezőre talál: mindketten a táj, a hagyomány és a belső világ mély, személyes értelmezéséből építik fel saját vizuális univerzumukat.

Magyarország Beregszászi Konzulátusának Munkácsy Mihály terme adott otthont a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) két meghatározó alkotója, Szocska László szobrászművész és Réti János festő-grafikus közös tárlatának. A kiállítás megnyitójára érkező művészetkedvelő közönséget elsőként Vida László, a külképviselet frissen kinevezett főkonzulja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: régi ismerősei és nagyra becsült alkotói a kiállító művészek, akik munkásságukkal nemcsak a magyar kultúrát gazdagítják, hanem Kárpátalja sokszínű szellemi örökségéhez is hozzátesznek.

A főkonzul kiemelte, hogy a kárpátaljai művészet sajátos erejét épp az adja, hogy mélyen gyökerezik a régió hagyományaiban, tájaiban és közösségeiben. „Ez egy valódi multikulturális térség, ahol a népek és felekezetek békés együtt­élése példamutató egész Európa számára” – fogalmazott. Hozzátette: bár a háború új kihívások elé állítja a helyi magyarságot, Kárpátalja több alkalommal bizonyította, hogy képes befogadni és integrálni az ide érkezőket.

A két alkotó életútját és művészetét Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke mutatta be. Szavai szerint Réti János és Szocska László egyszerre különbözők és mégis összetartozók – igazi kárpátaljai „unikumok”. A látogatóban felmerülhet, miként illeszkedik egymáshoz két ennyire eltérő művészi világ, ám aki ismeri őket, az azt is látja, hogy az ellentétek nem szétválasztanak, hanem kiegészítik egymást. Réti Jánost tréfásan „kárpátaljai cowboyként” említette, utalva az ilosvai festő sokoldalú és lendületes alkotói egyéniségére. Könyv­illusztrátorként, formatervezőként és a RIT alapító tagjaként is jelentős eredményeket ért el. Festészetére impresszionisztikus, dekoratív hangvétel jellemző, de grafikai munkái között az op-art és a Vasarely-féle vizualitás hatása is felfedezhető. Kedvelt témája a szerelem, amelyet gyakran párosít a görög mitológia motívumaival. Szocska László művészete ezzel szemben meditatívabb, letisztultabb karaktert hordoz. Autodidakta alkotóként szerzett tudása mellett fizikusi és gépészmérnöki tanulmányai is visszaköszönnek geometrikus, harmonikus térformáiban. Kisplasztikái a ritmus, az egyensúly és a belső béke keresését tükrözik – nem véletlen, hogy Kulin Ágnes „a kisplasztikák brah­manjának” nevezte őt.

A megnyitó végén művésztársak és barátok gratuláltak a két alkotónak, akik munkáikkal ismét bizonyították: Kárpátalja kultúrája él és gazdagodik.         

DA