Vasárnapi üzenet: 2025. december 7.

„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy a maga idejében eledelt adjon nekik? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!”

          Máté 34, 45–46

Advent van. Ilyentájt minden évben a várakozás idejét éljük. Várjuk a karácsonyt, ami pár hét múlva megérkezik. Valaki ajándékokat vár. Valaki rég nem látott rokonokkal való találkozást. Sokan azt várják, hogy karácsonykor végre együtt lesz a család egy kicsit. És sokan sajnos még karácsonykor sem lesznek együtt. Egyesek azért nem, mert az országot ilyenkor is védeni kell. Mások azért, mert az apa, a testvér nem tud átjönni a határon. És vannak olyanok is, akiknek a karácsonyfa mellől hiányozni fog egy családtag, aki tavaly még ott volt. Ők már soha többé nem lesznek együtt itt, a földön, csak odaát, Isten országában.

Mert adventben nemcsak karácsonyt várunk, hanem Jézus újraeljövetelét is. Várjuk a mi Urunkat, aki az első karácsonykor gyermekként született meg Betlehemben, és hírt hozott nekünk az Atya szeretetországáról. Tanított, gyógyított, csodákat tett – de mi, emberek halálra ítéltük és megfeszítettük Őt. Adventben Őt várjuk vissza. Nem gyermekként, hanem győztes Úrként, aki megjutalmazza a benne hívőket, és elhozza Isten országát. Itt majd együtt lehetünk vele és azokkal is, akik nem lehetnek ott a fenyőfák alatt. Adventben nemcsak karácsonyra várunk, hanem Krisztusra is.

2025 adventjén Kárpátalja lakosainak szívében egy harmadik várakozás is él: békére várunk. Várjuk, hogy hazatérhessenek végre a katonák és a távol lévő rokonok. De jó lenne a családi házunkban ülni körül az ünnepi asztalt, úgy, mint régen, és nem egy határon túli albérletben! De jó lenne együtt menni el a szülőfalunk templomába szenteste! De jó lenne felkántálni az ismerősöket, szomszédokat, akiknél már évek óta üresen áll a ház, és be van zárva a kapu! De már majdnem négy éve tart a háború. Lehet-e még, érdemes-e még békére várni?

Az advent üzenete: az eljövetel. A várakozásunk nem bizonytalan. Egyszer megszakad a sötétség, és felragyog a nap. A várakozással töltött négy adventi hét után egészen biztosan eljön a karácsony. Az embervilág ezer éveken át várt a Megváltó érkezésére, de az első karácsonykor beteljesült a várakozás. Így fog beteljesedni a Krisztus-várásunk és békevárásunk is. Egyszer egészen biztosan eljön az, amire most reménykedve várunk. Az advent azt üzeni: a várakozásunkat boldog beteljesedés fogja követni. Csak ne fáradjunk bele a várakozásba! Boldog az a szolga, akit az Ura várakozva talál.

Kacsó Géza
református lelkipásztor