Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (1.)

A tökök változatos megjelenésű és felhasználású növények, amelyeket széles körben termesztenek. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók: étkezési tökök és dísztökök. Az étkezési fajták közé tartozik például a sütőtök, a spárgatök és a főzőtök, melyek táplálók és sokoldalúan felhasználhatók a konyhában. A dísztökök viszont elsősorban dekorációs célokat szolgálnak, mivel ízük kellemetlen, sőt fogyasztásuk akár mérgező is lehet. A különböző tökfajták formában, színben és méretben is eltérnek, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet. Alábbi írásunkban a sütőtökfajtákat ismertetjük.

A sütőtök Amerikából származik, ahol az őslakosok körében a kukorica és a bab mellett a legfontosabb tápláléknak számított. Kiemelkedő mennyiségben található benne A-, B₁-, B₂-, B₃-, B₆-, C- és E-vitamin. Tartalmaz még számos ásványi anyagot és nyomelemet. Magas kalcium-, nátrium-, magnézium-, vas-, cink-, foszfor-, réz-, szelén- és mangántartalma is figyelemre méltó. A sütőtök az ősz egyik legkedveltebb eledele, amely nemcsak levesként vagy sütve finom, de remek pürét, kekszet és süteményeket készíthetünk belőle.

Sütőtökfajták

Nagydobosi sütőtök. A nagydobosi sütőtök tömege jellemzően 5–10 kg között mozog. Külső megjelenését szürke héj, rövid és zömök kocsány, valamint 6–10 részre tagolt, cikkelyezett forma jellemzi. Vastag, narancssárga húsa kemény állagú, amely kiválóan alkalmas különféle tökös ételek elkészítésére. Ízvilága széles skálán mozog: az enyhén édes íztől egészen a gesztenyére emlékeztető aromáig terjed. Elsősorban sütésre ajánlott, mivel íze és állaga ebben a formában érvényesül a legjobban.

Kanadai sütőtök vagy sonkatök. Jellemzően 2–4 kg tömegű, körte alakú, sima héjú és élénk narancssárga színű fajta. Íze kiváló, állaga krémes, emellett jól tárolható és könnyen feldolgozható. Sokoldalúan felhasználható a konyhában, különösen alkalmas levesek, saláták, főzelékek és ivólevek készítéséhez. Kiváló választás mind háztartási, mind éttermi felhasználásra.

Hokkaidó tök. Kisebb méretű, 3–5 kg-os terméseket nevelő fajta, amely élénk narancsszínű megjelenésével és intenzíven édes ízével különleges gasztronómiai élményt kínál. Kevésbé ismert a hazai termesztésben, de egyre népszerűbb különleges ízvilága miatt. Héja színében változatos lehet: léteznek narancssárga és sötétzöld változatai is. Nevét Japán Hokkaidó szigetéről kapta. Sütésre, főzésre, levesekhez, pürékhez, de elsősorban töltésre ajánlott, mivel húsa és fogyasztható héja különösen jól érvényesül ebben a formában.

Provence-i tök (Muscade de Provence). Egy melegkedvelő, különleges ízvilágú sütőtökfajta, amely lapított, erősen bordázott terméséről ismerhető fel. Érett állapotban héja sárgás-narancsszínű vagy okkersárga árnyalatot ölt. Termései általában nagy méretűek, 3–10 kg-osak, vastag, sűrű állagú húsa pedig gazdag, muskotályos aromájú. Hosszú ideig tárolható anélkül, hogy minőségéből veszítene. Fogyasztásra elsősorban sütve ajánlott, különleges íze ebben a formában érvényesül teljes mértékben.

Kiszombori sütőtök. Hosszú tenyész­idejű, jó termőképességű fajta, amely egészen a fagyokig betakarítható. Erőteljes növekedésű, dús lombot fejleszt, termése ovális alakú, ezüstszürke héjú, hosszanti barázdákkal. Vastag, okkersárga húsa kiváló ízű, beltartalmi értékei kedvezők. Ízvilága és állaga a nagydobosi fajtához hasonló, ezért sokoldalúan felhasználható a konyhában. Sütésre, főzésre és pürésítésre egyaránt alkalmas.

Tihor-Sárközi Mónika,
 az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa