Vasárnapi üzenet: 2025. december 14.

A mai vasárnapon a Római Katolikus Egyházban az evangéliumot a Máté evangéliumából olvassuk a 11. fejezetből a 2–11. versig. Ebben a részletben Keresztelő János, aki börtönben van, fölteszi a kérdést Jézusnak: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”

Kérdezhetjük, hogy miért ez a kérdés Keresztelő János részéről? János tanításából, prédikációiból azt látjuk, hogy neki más elképzelése volt a Messiásról. Máté evangéliumának a harmadik fejezetében úgy beszél János a Messiásról, hogy „a fejsze a fák gyökerén van, kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja a szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig oldhatatlan tűzbe vetve elégeti” (Mt. 3, 10., 12). Jézus Izajás prófétával válaszol (Iz. 29, 18; 35, 5–6; 61, 1) Keresztelő János tanítványainak. Ezt mondja Jézus: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Máté 11, 4–5). Jézus azt akarja ezzel mondani, hogy az ő tettei beteljesítik Izajás prófétának a jövendöléseit. Jézus nem azt a képet mutatta önmagáról, mint amit Keresztelő János előtte elmondott. János azt gondolta, hogy Jézus tisztítani, büntetni jön, és amikor nem látja ezt a Messiást Jézusban, akkor teszi fel ezt a kérdést, hogy Ő az, akit várni kell? Jézus válasza a szeretet. Azzal akarja bizonyítani a küldetését, hogy szeretetben szolgál, türelmes, megbocsátó, és ezáltal akar tanúságot tenni a mennyei Atyáról, az Istenről, aki mindenkit szeret és magához hív. Jézus tisztít és éget, de nem a ványolók lúgjával, ahogyan Malakiás próféta mondja (Mal. 3, 2), hanem Jézus eszközei között a tisztításban és az égetésben a szeretet, a türelem és a jóság van. És amikor a bűnös ember ezzel a szeretettel és jósággal találkozik, akkor önmagában égeti el a bűnt azzal, hogy bűnbánatot tart, és Jézus ezzel tisztít. Karácsonykor ezt az irgalmas Jézust várjuk, aki békét hoz a számunkra. Azt nem tudjuk, hogy a külső béke megszületik-e, amit nagyon várunk, és imádkozunk ezért sokat. Mindenképpen mondhatjuk azt, hogy a szívünkben szeretne Jézus békét teremteni, ami azt jelenti, hogy szeretettel vagyunk a testvéreink iránt, és ez viszontszeretetet szül, és amikor megtapasztaljuk a környezetünk szeretetét, akkor születik meg a béke a szívünkben. A békének a másik forrása számunkra a kiengesztelődés az Istennel. Ahogyan a békétlenség a Bibliában a bűnnel kezdődik, amikor Ádám és Éva bűnt követ el, akkor elkezdenek félni az Istentől, megjelenik a szívükben a békétlenség. Egymástól is elkezdenek félni, öltözködnek. A következő bűn a Bibliában Káin gyilkossága. Vagyis a bűnnel jön a békétlenség. Ebből azt tudjuk feltételezni, hogy a bűnbánattal jön a béke a számunkra, amikor kiengesztelődünk Istennel, és döntünk amellett, hogy szeretni akarjuk a testvéreinket.

Pogány István
munkácsi plébános