„Jó nekünk itt lenni” – síhétvégén a nagycsaládosok

Olvasói levél

Január utolsó hétvégéjén 15 család, összesen 76 fő érkezett Viskára, a Vadvölgy panzióba, a minden évben megszervezett síhétvégére.

Mi a gyerekekkel kicsit korábban érkeztünk, hogy legyen lehetőségünk még a pénteki napot is kihasználni.

Késő délután értünk a panzióba, ahol szeretettel vártak ránk. Minden érkező elfoglalta a számára kijelölt szobát, és egy közös vacsorán vehettünk részt. Vacsora után mindenki választhatott a szórakozási lehetőségek közül. A kisebb gyerekek már alig várták, hogy kipróbálják a kellemes hőmérsékletű medencét, ahová a legkisebbeket elkísérte egy-egy szülő is. A nagyobbak többsége a biliárd- és a pingpongasztalt választotta, illetve főleg a nagyobb lányok – összeülve egy szobában – ismerkedtek, beszélgettek. Mi, felnőttek a hagyományokhoz híven az étkezőben gyűltünk össze, ahol késő estig beszélgettünk, majd énekeltünk gitárkísérettel. Láthatóan mindenki nagyon jól érezte magát. A kisebb gyerekek is összebarátkoztak és közösen játszottak, a panzió megtelt gyerekzsivajjal.

Szombat reggel nehezen ébredt a csapat, de aztán beindult az élet. Reggeli után rövid időn belül kiürült a panzió, a síelők és kísérőik is elhagyták a panziót és ebédig vissza sem tértek. Mindenki nagyon jól érezte magát. A pálya kicsit nehéz volt, az idő hűvös, de az elszántak még ebéd után is visszamentek és folytatták a síelést. A szombati vacsora után bővült a programlehetőségek sora, hiszen már várt a jó meleg szauna, illetve a csán is készen állt, ahol lazíthattak az arra vágyók.

Emiatt az esti közös éneklés kicsit később jött össze, de bepótoltuk. Nagyon jó hangulatban telt ez az este is. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagyon sok Istent dicsőítő éneket ismertek mind a református, mind a katolikus vallásúak. Jó volt együtt énekelni. El is hangzott az ismert igerész a Bibliából, amit Péter mondott Jézusnak, mikor a hegyen voltak: „Uram, jó nekünk itt lenni…” (Máté 17, 4a).

A vasárnap délelőtt is kellemesen telt. Tíz órától református istentiszteleten, tizenegytől pedig katolikus liturgián vehettek részt a családok. Áldott alkalom volt mindkettő. Aztán egy finom ebéd és egy közös fotó elkészítésével zárult a program.

A hétvége különlegessége a síelésen kívül a kötetlenség volt. Nem volt kötelező program, nem kellett sietnünk sehová, és nem kellett az otthoni nehézségekre gondolnunk. Jó volt elszabadulni a mindennapokból… – hálásak vagyunk érte. Köszönjük a vezetőségnek, a szervezőknek és természetesen a támogatóknak is.

A program Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.

Marton Tünde
résztvevő