Magyar László-tárlat nyílt Ungváron

Magyarország Ungvári Főkonzulátusának Az egyéni virtuóz című tárlata az elismert kárpátaljai festőművész, Magyar László (1955–2016) munkásságát mutatja be, aki hosszú éveken át volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) elnöke. A festményeket Larisza Maleh, Magyarország lembergi tiszteletbeli konzulja bocsátotta az ungvári külképviselet rendelkezésére.

Az idei első kiállítás ünnepélyes megnyitóján, melyre február 16-án, hétfőn délután került sor, elsőként Fülöp Andrea első beosztott konzul szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte: a főkonzulátus 2026-ban is igyekszik tovább folytatni azt a hagyományt és kulturális diplomáciai tevékenységet, amellyel bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a kárpátaljai képzőművészeknek.

– Magyar László alkotásaiból nyílik tárlat, amely ismételten megmutatja, hogy Kárpátalja bővelkedik értékes, tehetséges művészekben, akikre méltán lehetünk büszkék. Ő a kárpátaljai képzőművészet egyik meghatározó alakja volt, ezért nagy öröm és megtiszteltetés, hogy bemutathatjuk alkotásainak egy részét.

Bacskai József főkonzul, az esemény házigazdája köszöntötte a megjelenteket, akik kíváncsiak voltak erre a sokszínű kiállításra.

– Idei első tárlatunk egy igazi lokálpatrióta, egyéni látásmóddal rendelkező, hatalmas tehetséggel megáldott festőművész világába kalauzol el minket. A Csapon született művészre elsősorban a kárpátaljai festőiskola kiemelkedő alakjai voltak nagy hatással, ugyanakkor alkotásait jelentősen inspirálta a francia impresszionizmus is. De nemcsak kitűnő és Ukrajna határain túl is jól ismert festőművész volt ő, hanem egyben kultúra- és művészetszervező közéleti személyiség, a kárpátaljai magyar és ukrán közösség elismert tagja. Magyar László gazdag színvilágával, harmonikus tájképeivel, csendéleteivel képes megszólítani a mai embert. A festmények között melankolikus tájképek, borongós és idilli színvilágú falusi életképek is szerepelnek. A virágcsendéletek mellett Kárpátalja jellegzetes vidékei is megelevenednek, de elvontabb témákkal is találkozhatunk. Nagy fájdalom, hogy ez a tehetséges művész korán, csupán 61 éves korban, alkotói kreativitása teljében hagyott itt bennünket, de munkássága máig meghatározó a kárpátaljai képzőművészetben – hangsúlyozta, és megjegyezte: a lassan 4 éve tartó háború ellenére nagy öröm, hogy a kulturális élet folytatódik Kárpátalján. A főkonzulátus meggyőződése: ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek ehhez hasonló tartalmas, építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot.

Magyar Lászlót mint embert és művészt méltatta Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője és Borisz Kuzma, az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Szervezetének elnöke, aki kiemelte, hogy Magyar rövid életpályája során nagyon sokat érkezett alkotni, s a vele együtt töltött időkből sok kellemes emléket őriz.

Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke megjegyezte, nehéz számára a barátjáról beszélni, nagyon közel állt hozzá, együtt dolgoztak, együtt éltek a művészetért.

– Sokat tett azért, hogy fiatal művészeket is bevonjon az alkotásba, nyitott volt, tevékenysége nem a politikáról szólt, hanem a tiszta művészetről és emberségről. Szeretetre méltó, gerinces, ízig-vérig magyar ember volt, mindenkit tisztelt, és a művészete őszinte, szép. A hagyományok embere volt, szerette a plein air festészetet, de magasabb értékű szüzséket is keresett, amelyeket művészien tudott átadni. Hiányzik a személyisége.

Kulin Ágnes, a RIT elnöke röviden ismertette Magyar László életútját és elmesélte, hogyan ismerte meg a művészt, s mit lát a művészetében.

Magyar László 1955-ben született Csapon, de Ungváron élte le az élete nagy részét. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolát fejezte be ötvösművész, dekoratív vasmegmunkáló művész szakon, mert akkoriban nem volt festőművész szak. A szakközépiskola befejezése után vitrázsok, üvegablakok készítésével foglalkozott. Talán kevesen tudják, hogy sok kárpátaljai, köztük ungvári templom vitrázsait is többek között ő készítette. Bár nem volt alapító tagja a Révész Imre Társaságnak, de 3 évvel a megalakulása után, 1993-ban belépett, s azután kifejezetten a festészetnek élt. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémián volt egy nagy nyitás, amikor kárpátaljai tagozattal bővítették, ekkor vették fel többek között Magyar Lászlót is.

– Nem a plein air festészete szerettette meg velem Magyar László művészetét. Ez közönségbarát, könnyebben fogyasztható volt, de nekem a másik arca tetszik jobban. A 2010-es években volt egy csendéletsorozata, amely ablakokat ábrázolt: központi perspektívában, különböző gyárépületek, elhagyatott házak, régi kis viskók ablakait festette meg. Ezek az elmúlásról, az elfeledettségről és a margóra kerülésről szólnak számomra. A tájképek közül inkább a belső tájképei érdekesek nekem, amelyek rejtett jelekkel, szimbólumokkal voltak teleaggatva. Az üres gólyafészkekkel tarkított háztetők és a perem, a határvidék témáját szintén többször megfestette. A rokonságom falán ezek a képek voltak, így ismertem meg Magyar Lászlót, nem pedig a sokakat elijesztő, torzonborz külsejével. De a legkedvesebb oldala számomra a figurális művei. Többször festett megszemélyesített alakokat. Ha pozitív a gondolkodásunk, akkor ezek emelkednek, de most talán sok képben a lelkivilágunk miatt zuhanást látunk. Magyar László élete is tele volt küzdelemmel, meg akart felelni mindenkinek, önmagának, a társaságnak és a művészközönségnek. Ez folyamatos stresszel járt, ami nem jó élettárs. 2002-ben vette át a RIT elnöki posztját Tóth Lajostól. Sikeres elnök volt, 2006-ban az ő elnöksége alatt a társaságunk Magyar Kisebbségi Nívódíjat vehetett át az Országházban, és az ő vezetése alatt vált a RIT kiemelt magyar kulturális szervezetté. Egy újabb rendszerváltás idején volt elnök, amikor a narancsos forradalom után felmerült a kérdés, hogy a szabad Ukrajnában miért van szükség a képzőművészek magyar társadalmi civil szervezetére. Magyar László életművét bemutatni lehetetlen feladat, a szétadogatott művei miatt és azért, mert rengeteg kimondatlan gondolat veszett el vele: ő nem hangosan mondta ki, amit gondolt, hanem jelzett a képein – zárta gondolatait Kulin Ágnes.

Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója két nyelven tisztelgett barátja emléke előtt, aki bár fiatalon elhunyt, de még időben gazdag tartalommal, különböző témákban elmondta súlyos véleményét a vidék művészeti életében, érezhetően gazdagította a helyi művészeti közösséget.

A rendezvényen Mankovits Tamás, a Tokaji Művésztelep vezetője is tiszteletét tette, akivel Magyar László barátsága a 90-es évek elején kezdődött Kárpátalján.

A tárlat előzetes egyeztetést követően munkanapokon megtekinthető a főkonzulátus aulájában.

Rehó Viktória