„Aki magyar, az Kárpátalját vesz” – Beszélgetés Nagy Sándorral, hetilapunk hűséges gyűjtőjével
A Kárpátalja hetilap 25 éves fennállása alkalmából különleges ajándék érkezett szerkesztőségünkbe: Nagy Sándor beregszászi lakos úgy döntött, hogy az évek során gondosan megőrzött lapszámait a szerkesztőségnek ajándékozza. Nem egy-két példányról van szó, hanem a megjelenés óta gyűjtött, féltve őrzött teljes sorozatról. Otthonában látogattuk meg a 82 éves Sanyi bácsit, aki hobbijairól és életének fontos állomásairól is mesélt nekünk.
Amikor belépünk Nagy Sándor otthonába, nemcsak egy hűséges olvasót köszönthetünk benne, hanem a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezetének mindmáig aktív alapító és választmányi tagját is. Az elmúlt évtizedekben kifejtett közéleti munkája, kitartása és elkötelezettsége jól ismert a városban: ma is jár gyűlésekre, segít a szervezet munkájában, számontartja a tagokat.
A lakásban minden tárgynak története van. A kötegelt újságok mellett egy rendkívül különleges érmegyűjtemény is helyet kapott. Nagy Sándor több évtizede gyűjti a régi pénzeket. Dobozokba, mappákba rendezve mutatja a darabokat: monarchiabeli filléreket, régi magyar pengőket, emlékpénzeket. Minden egyes darabhoz tud mondani egy évszámot, egy korszakot, egy személyes emléket. Nehéz lett volna mindent lejegyezni: egy délután kevés ahhoz, hogy egy több mint nyolc évtizedes élet minden története beleférjen.
Amikor arról kérdezzük, miért kezdte el gyűjteni a Kárpátalja hetilap számait a megjelenés kezdetétől, nem kerülgeti a választ: „Mert én magyar vagyok.”
Nagy Sándor 1943-ban született Beregszászban. Édesapját 1944-ben, a málenkij robot alatt hurcolták el, és a család sokáig nem tudta, hol halt meg. Hét gyermek maradt apa nélkül. Csak évekkel később derült ki, hogy 1946-ban vesztette életét a lágerben.
Talán éppen ezért vált Sanyi bácsi számára fontossá minden magyar szó. Már gyermekkorában magyar ifjúsági lapokat olvasott és keresztrejtvényfejtő versenyt is nyert. Ha tehette volna, sportújságíró lesz. Ezért arra a kérdésünkre, hogy melyik rovatot olvassa el először a Kárpátaljában, azt válaszolja: „Természetesen a sportrovatot, és aztán jöhet a többi.”
Amikor elindult a Kárpátalja hetilap, ő attól a pillanattól kezdve gyűjtötte. Arra is jól emlékszik, hogy volt olyan év, amikor csak ötven szám jelent meg, máskor pedig ötvenhárom. Az évek során pedig a kötegek egyre gyarapodtak, megválni azonban nem szeretett volna tőlük.
Most, lapunk fennállásának 25 éves évfordulóján úgy döntött, a teljes gyűjteményt a szerkesztőségnek ajándékozza. Nem azért, mert megválna tőle, hanem mert úgy érzi, jó helyre kerül, és ahogy mondja: „Lesz, aki vigyáz rá.”
A beszélgetés végén arra kértük, üzenjen a lap jelenlegi olvasóinak. Nem keres bonyolult szavakat, csupán ennyit mond: „Aki magyar, az Kárpátalját vesz.”
Ezúton is köszönjük Nagy Sándornak a megtisztelő ajándékot és a lapunk iránti több évtizedes hűségét. Kívánjuk, hogy még sokáig jó egészségben lapozhassa a friss számokat, és tovább gyarapíthassa féltve őrzött gyűjteményeit.
KV
