A gyermekek eltartásának kötelezettségéről

„Ki köteles eltartani a gyereket a hozzátartozók közül, ha a szülei a nagymamára hagyták, és elutaztak külföldre? A szülők hónapok óta nem jelentkeznek, és pénzt sem küldenek.”

– A gyermek eltartásának kötelezettsége a szülőket terheli, elsősorban ők kötelesek gondoskodni róla. Ha a szülők alapos okból nem tudják eltartani gyermeküket, a kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége a többi családtagra hárulhat: a nagyszülőkre, testvérekre, mostohaszülőkre, esetleg arra a személyre, akinek a családjában a gyermek nevelkedik.

Az eltartási kötelezettség keletkezhet a szülők távolléte miatt (például ismeretlen helyen tartózkodóvá, eltűntté nyilvánítják őket), vagy mert nem áll rendelkezésre a gyermek megfelelő eltartásához elégséges vagyoni/anyagi fedezet. A kötelezettség keletkezésének ilyenkor feltétele a szülők ismeretlen helyen tartózkodóvá, eltűntté, esetleg halottá nyilvánítása. A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України) 44. cikkelyének 4. pontjában foglaltakkal összhangban az ismeretlen helyen tartózkodóvá, eltűntté nyilvánítottak vagyonának gondnoka az érdekeltek kérelmére az általa kezelt vagyon terhére eltartást biztosít azoknak a személyeknek, akiket az eltűntek a törvény értelmében kötelesek eltartani.

Az eltartási kötelezettség keletkezését befolyásoló további tényező lehet a családi kapcsolat; vagy ha a kiskorú/fiatalkorú gyermeknek nincsenek közelebbi hozzátartozói, esetleg az utóbbiakról a bíróság megállapította, hogy azok képtelenek megfelelő tartásdíj biztosítására (például munkaképtelenek, alacsony jövedelmű közelebbi rokonokkal szemben eltartási kötelezettséget teljesítenek, saját gyermekeiket tartják el, stb.). Tehát figyelembe veszik ilyenkor, ha mások is az eltartásra kötelezhető személy támogatására szorulnak, illetve azt is, ha más hozzátartozónak viszont van lehetősége a rászoruló rokon eltartására.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a szülőknek a szülői jogaiktól való megfosztása a bíróság által nem szünteti meg a gyermekük eltartása iránti kötelezettségüket (lásd a Családi törvénykönyv – Сімейний кодекс України, a továbbiakban: Cstk. – 166. cikkelyének 2. pontját!). Ezért amennyiben a szülői jogaiktól megfosztott szülők megfelelő eltartást képesek biztosítani gyermeküknek, a családtagokat vagy rokonokat nem kötelezhetik az eltartására.

A Cstk. 265. cikkelye értelmében a nagyszülők kötelesek eltartani kis- és fiatalkorú unokáikat, feltéve, hogy azoknak nincsenek szüleik, vagy ha a szülők alapos okból nem tudnak megfelelő eltartást biztosítani a számukra, azzal a feltétellel azonban, hogy maguknak a nagyszülőknek módjukban áll anyagi támogatást biztosítani a számukra.

A jogszabály nem tesz különbséget az anyai és apai ági nagyszülők között. Ezért indokolt esetben az anyai és apai ági nagyszülők egyaránt kötelezhetők az unoka eltartására. Az eltartási kötelezettség mind a munkaképes, azaz még dolgozó, mind a munkaképtelen, tehát már nyugdíjas nagyszülőket terheli, feltéve, hogy utóbbiaknak módjukban áll segíteni.

A nagykorú testvérek kötelesek támogatni kis- és fiatalkorú testvéreiket, ha azok anyagi segítségre szorulnak, és amennyiben nincsenek szüleik, férjük, feleségük, vagy ezek a személyek alapos okból nem tudnak megfelelő támogatást nyújtani a számukra, feltéve, hogy maguknak a nagykorú testvéreknek módjukban áll anyagi segítséget nyújtani.

Ez a kötelezettség a munkaképtelen nagykorú testvérekkel szemben is felmerül abban az esetben, ha anyagi segítségre szorulnak, ha nincs férjük, feleségük, szüleik vagy felnőtt gyermekük, feltéve, hogy a testvéreknek lehetőségük van anyagi segítség nyújtására (lásd a Cstk. 267. cikkelyének 2. pontját!).

Érdemes kitérni arra is, hogy a Cstk. 268. cikkelye értelmében a mostohaszülők kötelesek támogatni a velük élő kis- és fiatalkorú mostohagyermekeiket, ha azoknak nincsenek szüleik, nagyszüleik, nagykorú testvéreik, vagy ezek a személyek alapos okból nem tudnak megfelelő eltartást biztosítania a számukra, feltéve, hogy a mostohaszülőknek módjukban áll anyagi segítséget nyújtani.

Kevesen tudják viszont, hogy a bíróság felmentheti a mostohaszülőt a mostohagyermeke eltartásának kötelezettsége alól, vagy egy bizonyos időre korlátozhatja ezt a kötelezettséget, amennyiben csak rövid ideig éltek együtt a gyermek szülőjével, illetve amennyiben a szülő „nem megfelelően viselkedett a házassági kapcsolatukban”.

Ezenkívül a Cstk. 269. cikkelye megállapítja a gyermektartási kötelezettséget azoknak a személyeknek a vonatkozásában, akiknek a családjában a gyermek nevelkedett (ha a gyermek gyámok, gondnokok vagy más, a gondozásukért felelősséget vállaló személyek családjában nevelkedett), amennyiben nincsenek szülei, nagyszülei, felnőtt testvérei, akik anyagi segítséget tudnak nyújtani a számára.

Ilyenkor a kapcsolat a gyermek és azon személyek között, akiknek a családjában felnőtt, hasonló a biológiai szülők és gyermekük közötti kapcsolathoz. A gyermek vér szerinti rokonait azonban ugyancsak számításba veszik az eltartására kötelezett személyek körének meghatározásakor, a jogszabályoknak megfelelően.

Az anyagi segítségre szoruló gyermek eltartása céljából más családtagoktól és rokonoktól levonandó tartásdíj összegét a keresetük (jövedelmük) egy bizonyos hányadaként vagy fix összegben határozzák meg (lásd a Cstk. 272. cikkelyét!). A bíróság meghatározhatja azt az időszakot is, ameddig a tartásdíjat fizetniük kell.

Ha a keresetet nem az összes, a gyermek eltartására kötelezhető személy, hanem csak egyikük vagy néhányuk ellen nyújtják be, a tartásdíj összegét az összes tartásdíjra kötelezett személy tartási kötelezettségének figyelembevételével határozza meg a bíróság.

Ilyenkor az egy gyermek után megállapítandó tartásdíj teljes összegének a gyermek harmonikus fejlődésének biztosításához szükségesnek és elégségesnek kell lennie, és nem lehet kevesebb, mint a megfelelő korú gyermek létminimumának 50%-a (2026-ban a 6 év alatti gyermekek esetében ez 1408,5 hrivnya, a 6 és 18 év közötti gyermekeknél pedig 1756 hrivnya).

A családtagoktól és rokonoktól egy gyermek után megállapított tartásdíj minimális ajánlott teljes összege a megfelelő korú gyermek létminimumával egyenlő, és azt a bíróság akkor ítélheti meg, ha a tartásdíj fizetőjének keresete (jövedelme) ehhez elegendő (2026-ban ez 6 év alatti gyermekek esetén 2817 hr, 6 és 18 év közötti gyermekek számára 3512 hr).      

hk