Vasárnapi üzenet: 2026. március 15.

Milyen a jó böjt?

„Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!”

Jónás 3, 7–8

Ninive városa felett elhangzott az ítélet: még 40 nap, és elpusztul a város. A város lakói menekülhettek volna, hiszen bőven volt rá idejük. Gondolkodhattak volna úgy is, hogy ezt a hátra lévő negyven napot élvezzük ki, hiszen nemsokára úgyis végünk van… De Ninive ehelyett azt választja, hogy esedezik Istenhez. Megpróbálják rendbe hozni vele a kapcsolatukat. Szigorú böjtöt hirdetnek. Sem az emberek, sem az állatok nem esznek semmit, még vizet sem isznak, díszes ruhájuk helyett zsákot vesznek magukra. Elképzelhetetlenül kemény önmegtartóztatást visznek véghez. Ma el sem tudjuk képzelni, még kevésbé tudnánk megtartani azt, amit a niniveiek tettek. De a böjtjük legfontosabb része mégsem ez, hanem az Istenhez teljes erővel forduló könyörgés, a gonosz utak elhagyása és a megtérés. Ninive városa magára vette Jónás igehirdetését. Elismerték: igen, erőszakosak vagyunk és gonosz utakon járunk. Arra is rájöttek, hogy az erőszakosság és a gonoszság a pusztulásba dönti őket. Az egyetlen kínálkozó lehetőséget is megtalálták: egyedül Isten tudta őket megváltoztatni.

Kedves Olvasók, mi is böjt idejét éljük. Ilyenkor sokan mondanak le valamiről a húsvétig terjedő időszakra. Sokan nem kávéznak, nem esznek édességet, nem használják a telefonjukat, nem olvasnak híreket. Ezek nemes és szép dolgok, bár Ninive önfeladásához nem érnek fel. Mégsem ez a legfontosabb böjtben. A böjt arra való, hogy meglássuk elveszett voltunkat. Mi is gonosz utakon járunk és erőszakosak vagyunk. A gonoszság és erőszak pedig pusztulásba taszít bennünket, egyéni életünket, de az egész világunkat is. Nem egy kis javulásra van szükségünk, hanem teljes életváltozásra. Az életünk megváltozását egyedül az Istennel való kapcsolatunk helyreállítása hozhatja el. Így nyerhetünk életet.

Ahogy a niniveiek, úgy mi is 40 napos várakozásban vagyunk. De nekünk nem azt hirdette meg Isten, hogy 40 nap múlva elpusztul világunk bűneink miatt. A mi bűneink elhordozására Isten az Ő egyszülött fiát küldte el. A mi negyvennapos várakozásunk beteljesedése nagypéntek és húsvét. Isten fia azért jött, hogy megfordítson minket gonosz útjainkról, és elhagyjuk az erőszakos cselekedeteinket. Legyen 2026 nagyböjtje ennek az alkalma.

Kacsó Géza
református lelkipásztor