Gyülekezeti közösségben emlékeztek a Tisza-partiak

Március 15-ét méltatták Badalóban

A hagyományoknak megfelelően Badalóban vasárnap ünnepi istentisztelet keretében, gyülekezeti közösségben emlékeztek meg az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról.

A helyi református templomban Sápi Zsolt lelkipásztor az ismert bibliai történettel, az igazi szőlőtő és a szőlősgazdában megszemélyesített Atya intelmeivel magyarázta Isten üzenetét a gyülekezet előtt: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda […]. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (János 15, 1,9).

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete, a presbitérium és a helyi gyülekezeti közösség nevében Jakab Lajos családorvos, az érdekvédelmi szervezet helyi első embere köszöntötte az egybegyűlteket.

Mint mondta, a több mint ezeréves múlttal rendelkező magyar nemzetünk történelme tele van harcokkal, küzdelmekkel, különféle birodalmakkal szembeni ellenállással, amelyeket a magyarság kisebb-nagyobb sikerrel vívott meg, és mindig kiállt a függetlenségéért és szabadságáért. Nincs ez másképp napjainkban sem, amikor ismét nemzetünk megmaradása és keresztény értékeink megőrzése a tét.

„178 év választ el minket a szabadságharc hőseitől: Petőfitől, Jókaitól, Vasváritól, Táncsicstól, Kossuth Lajostól és másoktól, s ötödik márciusi megemlékezésüket tartjuk a háború árnyékában. De ahelyett, hogy a mindenki által nagyon várt béke eljöveteléről beszélhetnénk, előzetesen be kellett jelenteni és engedélyt kellett kérni a hivatalos szervektől arra, hogy az őseink által közel 90 éve, a templomunk külső falán emelt Petőfi Sándor emléktáblát megkoszorúzhassuk” – mondta beszédében.

De minden nehézség, hátráltató körülmény és nyomásgyakorlás ellenére is, az itt élő emberek hűek maradtak az egykori szabadságharcosok, főleg Petőfi Sándor szelleméhez, és lehetőségeikhez mérten megemlékeznek azok nagyságáról, szabadságvágyáról, kitartásukról, a hazába és Istenbe vetett hitükről.

Orosz Viktória, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem hallgatója Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét adta elő.

Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja köszöntőjében arról beszélt, hogy a magyarok szeretnek emlékezni, különösen az olyan történelmi időszakokra, amelyek nincsenek híján kimagasló emberi teljesítményeknek, fiatalos lendületnek, odaadó hősiességnek, megfontolt bölcsességnek: „A március 15-i forradalom és szabadságharc legyen számunkra nem csupán egy dicső emlék a múltból, hanem egy iránytű, amely mutatja az utat a bátorsághoz, az összefogáshoz, a nemzeti büszkeséghez, és ahhoz a hithez, hogy a magyar nemzet él és élni fog!”

Beszéde végén a konzul úr felolvasta Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a nemzeti ünnep kapcsán a határon túli honfitársaihoz címzett levelét.

Köszöntötte az egybegyűlteket Sin József, a KMKSZ alelnöke is, aki a háború veszélyeire és a béke fontosságára hívta fel a figyelmet. Elismerését fejezte ki azért, hogy a helyiek milyen hűséggel és kitartással ápolják a forradalom kitörése előtt nyolc hónappal Badalóban is megforduló Petőfi Sándor emlékét, akinek a neve elválaszthatatlanul összeforrt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fejleményeivel.

Köszöntötte még a gyülekezeti közösséget Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki arról beszélt, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc óta túléltünk két vesztes háborút, és több millióan úgy lettünk nemzeti kisebbség, hogy apáink nem hagyták el a szülőföldjüket, csak a határok léptek át rajtunk.

Mint mondta, a történelem most bizonyos értelemben ismétli önmagát, hiszen most is háború zajlik, honfitársaink tízezrei kénytelenek szülőföldjüktől távol megélni mindennapjaikat, de ez még mindig jobb annál, mintsem hősi halált halnának egy értelmetlen háborúban.

A megemlékezés végén a gyülekezet elénekelte nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a jelenlévők megkoszorúzták a templom külső falát díszítő Petőfi Sándor-emléktáblát.

(felvégi)