Tatár Rózsa: Valcer a téli téren

Ősfák közt hópihék ezerje táncra kél,

a tér toronyórája valcert zenél.

Esti aranyfény és kicsi szél...

és a tér órája zenél.

Millió hangjegy táncol aranyfényben,

a tér így él,

a torony zenél...

andalgó szerelmespár valcerre kél.

Harmincas férfi

kezében táskával lépdel.

Hangjegyek hópihébe bújva

körbetáncolják,

sodorják, ragadják,

s ő, kockás táskájával önfeledten

angolkeringőt lépdel

a hópihés kövezeten.

Oly néptelen a tér,

de él, zenél,

arany hangok

sodródva szállnak,

platánok karjai közt, cikáznak:

le-föl, le-föl, körbe-körbe

a bársony zenébe’ föl-le...

Velük táncol ezernyi hópihe,

aranyfényben csak szá-á-állva,

mint egy régi bálba’.

Velük sodródva lágyan,

karjukon beárad

a huszonegyedik század.

A valcer visszacseng a fákról,

s a torony órája csak jár,

a zene a szél szárnyán csak száll,

sok százezer hópihe

csak száll, csak szá-á-áll

és mégis az idő most áll,

mint a téren ez álombéli bál.

(Szegeden, a Széchenyi téren

2004 decemberében, a tél varázslatában)

Tatár Rózsával tavaly ismerkedtem meg Rákospalotán, egy irodalmi rendezvényen, amikor a Mitracsek Presszó!-ban Rónai Balázs Zoltán volt a vendégem. Rózsa ott ült az első sorban. A rendezvény utáni beszélgetés során kiderült, hogy ő is író, sőt számos kötete jelent már meg. Kértem is tőle verset a Magyar Múzsába, és a tavaly decemberi számban debütált nálunk.

Mit lehet tudni róla? Röviden fogalmazva: Tatár Rózsa író, újságíró, drámaíró, műsorvezető, irodalmi előadó, szinte minden irodalmi műfajban alkot. Egyik álneve: Rose Beckett. Makón született, Szegeden végzett a JATE Jogi Karán. Szabadfoglalkozású. Díjai: KSZDSZ újságírói Nívódíj, Art Aranydíjas novellista, kétszeres Cédrus Nívódíjas drámaíró. Több irodalmi pályázat nyertese. Publikációi: Magyar Múzsa, Délmagyarország, Délvilág, Népszava, Magyar Napló, Irodalomismeret, Napút Online és print, Spanyolnátha, Országút. Hat önálló kötete jelent meg, egy regénye szerbül, riportkötete németül is. Ady és Adél c. monodrámáját budapesti és marosvásárhelyi színház is játszotta, a Belvárosi Művészeti Napokon ő maga is előadta 2022-ben. Írásai 15 antológiában jelentek meg.

Amikor említettem neki, hogy egy versét kiválasztottam a Kárpátalja hetilap Versajánló rovatába, arra kért, hogy juttassam el az otthoni olvasókhoz az üzenetét: „Ahogyan a versemben a leszálló hópihék beterítik a várost, a tájat, és különös, szépséges békét sugároz minden, kívánom, hogy valóságos béke szálljon alá a 2026-os évben Kárpátaljára és egész Ukrajnára. Csak a Himnuszt tudom idézni: »Isten áldd meg a magyart!«”

Lengyel János