Az ungvári skanzenbe mentik át a magyarkomjáti fazsinagógát

Különleges esemény helyszíne volt szerdán a Kárpátaljai Megyei Szabadtéri Néprajzi Múzeum: ünnepélyes keretek között elhelyezték az újjáépítendő magyarkomjáti (Veliki Komjati) XIX. századi fazsinagóga alapkövét.

A XIX. századi falusi fazsinagóga egyedülálló műemlék, valójában az egyetlen ilyen típusú épület, amely fennmaradt Európában. Érdekesség, hogy a zsinagóga megépítése óta nem volt rekonstruálva, ami még értékesebbé teszi, hiszen hitelesen tükrözi a kor építészeti sajátosságait. Az épület téglalap alaprajzú, nyeregtetővel, amelyet jó minőségű eternit – korának drága és kiváló minőségű tetőfedő anyaga – fed. Ennek is köszönhető, hogy a zsinagóga faszerkezete megmaradt.

Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kezdeményezésére – többszöri egyeztetést követően – megállapodás született a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal, a skanzen, az ungvári főrabbi és a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) között a Magyarkomját községben található XIX. századi fazsinagóga áthelyezéséről Ungvárra a skanzenbe és ezáltal megmentéséről. A zsinagóga bontása és átszállítása még idén márciusban megkezdődött. A skanzenben kijelölték az épület helyét és kiásták az alapot.

Az ünnepélyes alapkőletételen jelen lévők kiemelték: a XIX. századi falusi fazsinagóga nemcsak Kárpátalja, hanem egész Európa szempontjából is kivételes értéket képvisel, s a kezdeményezés túlmutat egy műemlékvédelmi beruházáson, mert a történelmi emlékezet, a vallási és kulturális örökség, valamint a kárpátaljai együttélés hagyományának megőrzését is szolgálja.

A több mint 400 fős magyarkomjáti izraelita közösség 1944-ig használta a zsinagógát, mely a kárpátaljai zsidó lakosság 1944 tavaszán történt deportálása után előbb üresen állt, majd egy darabig üzlet működött benne, később a helyi fogyasztási szövetkezet tulajdonába került. A Szovjetunió széthullása után az épület ismét használaton kívülivé vált, s így állapota évről évre romlott. Az épületet az 1980-as évek végén fedezte fel Gazda Anikó budapesti művészettörténész, akinek korai halála miatt a kutatás hosszú időre félbeszakadt.

A mentés most három szakaszból áll: az épület szakszerű szétszerelése és elszállítása, a felépítése a skanzen területén, a belső és külső terek helyreállítása. Az első és második ütemet a magyar nép finanszírozza. A projekt összköltsége 7 830 918 hrivnya, ami az árfolyam függvényében mintegy 60,4 millió forintnak felel meg. Ebből a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium az ungvári külképviseleten keresztül 7 millió forinttal támogatja az áthelyezést. A harmadik ütemet a hitközség és szponzorok finanszírozzák. A projektben hazai és nemzetközi szakemberek, restaurátorok, kutatók, valamint intézményi és egyházi képviselők vesznek részt. A zsinagógát szakszerűen lebontották, elemeit megszámozták, majd elszállították a skanzenbe.

Az ünnepélyes alapkőletétel és egy időkapszula elhelyezése alkalmából tartott rendezvényen többek között jelen volt Szabó György, a MAZSÖK elnöke, Zima András, a Holokauszt Múzeum igazgatója, Guttman Hugó, az „Emlék és Eredet” Nemzetközi Jótékonysági Alapítvány igazgatója.

Vaszil Kocan, a skanzen igazgatója ismertette a zsinagóga történetét, és a projekt hátteréről beszélve kiemelte: a háború idején a kulturális örökségünk megmentése különös jelentőséggel bír, mert az ellenség nemcsak a városokat és falvakat igyekszik megsemmisíteni, a történelmünk eltörlésére is törekszik.

Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke megjegyezte: az esemény szervesen kapcsolódik a kárpátaljai fatemplomok megőrzését célzó kezdeményezéshez, és annak mintegy párhuzamos folytatása. Mint mondta, az ilyen projektek Kárpátalja sokkultúrájú, soknemzetiségű és többfelekezetű arculatát erősítik, és csak ezeknek a tényezőknek az egyesítése ad hitet a jövőnkben, abban, hogy utódaink egy virágzó vidéken békében fognak élni.

Jurij Huzinec, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás elnökhelyettese kiemelte, hogy az alapkőletétel az emlékezet helyreállításának, az egykor itt élt közösségek iránti tiszteletnek és a jövő iránti felelősségnek a jele. Elhangzott: „Már az is csoda, hogy így fennmaradt az épület, most pedig új életet kaphat. Ez közös felelősségünk nemcsak a múlt, de a jövő előtt is.”

Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja elmondta, hogy 2022-ben egy másik nagyszabású tervet is szövögettek, amely a beregszászi zsinagóga felújításáról szólt. Ezt a nagy projektet a háború átmenetileg leállította, de ezt a közös – magyar, ukrán, izraeli és amerikai – tervet sem felejtették el.

– A mai esemény azt bizonyítja, hogy népeink képesek összefogni és együtt cselekedni, együtt gondolkodni. Azt, hogy ezen a projekten áldás van, semmi nem bizonyítja szebben, mint hogy a Mindenható mindannyiunkra virágszirmokat szórt. Megtettünk egy utat, de egy nagyszerű út áll előttünk, s remélem, hamarosan itt fogunk állni a megvalósított létesítménynél – jegyezte meg, és köszönetet mondott az illetékes vezetőknek, a szponzoroknak, a szakembereknek, külön kiemelve Magyar Leventét, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettesét, aki mindkét folyamat motorja volt, s a magyar kormány támogatását, amely nélkül a projekt nem jutott volna el a megvalósítás szakaszába.

Róth Sándor, Ukrajna szegedi tiszteletbeli konzulja, Kárpátalja nagykövete (ambassador) bár Amerikában él, de a kárpátaljai zsidó közösség tagjaként úgy fogalmazott: a vidék mindig is arról volt ismert, hogy különböző nemzetiségek és kisebbségek egyetértésben és békében éltek egymás mellett, ezért a zsinagóga Ungvárra hozatala és megmentése nemcsak a zsidó örökség megőrzését szolgálja, hanem a térség sokszínű együttélésének is emléket állít.

A jelen lévő rabbik nevében Oberlander Báruch ortodox haszid zsidó vallási vezető, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője szólalt fel magyarul és jiddisül. Mint fogalmazott: megtiszteltetés számára, hogy olyan helyen lehet, ahová átmentik az egykori helyi zsidók imahelyét.

– Különleges ez a nap, amikor egy különleges erőfeszítés gyümölcsét látjuk. Egy imaház, ahová sok évtizeden keresztül jártak az akkori zsidók imádkozni és „kiönteni a szívüket”, könyörögni magukért, családjukért, közösségükért. Fontos, hogy ennek a virágzó életnek maradjon fizikai nyoma is, miközben a leszármazottaik nincsenek itt, mert nem adatott meg az egykor itt élőknek a lehetőség, hogy legyenek leszármazottaik. A fazsinagóga fog emléket állítani és tanúskodni arról, milyen különleges zsidó élet volt Kárpátalján egykor – emelte ki a főrabbi, és szólt személyes kötődéséről is, hisz nem csupán vendégként volt jelen, családja szorosan kapcsolódik a történelmi örökséghez.

A dédnagymamája testvére, Grünwald Mózes 1910-ben Huszt rabbija volt, családja gyakran felkeresi sírját, s ami még fontosabb, tanulmányozza és tanítja műveit. A fia, Grünwald Ábrahám Ungvár főrabbija volt, s itt is temették el.

A skanzen igazgatója felolvasta a Magyarkomjátból származó fazsinagóga újjáépítéséről szóló emlékokiratot, amely szerint az időkapszula elhelyezése annak a hitnek a kinyilvánítása, hogy az emlékezetnek megtartó ereje van, a hagyomány folytonos, a kulturális örökség pedig a közösségi identitás egyik alapja. A díszvendégek aláírták az okmányt.

Az ünnepi beszédek után az alapkővel egy időkapszulát is elhelyeztek, melybe bekerült a zsinagóga történeti ismertetése, a projekt dokumentációja, a beruházás költségvetése, valamint az első munkafázisra vonatkozó szerződés.

A rendezvény végén az illetékesek 8 példányban aláírták a zsinagóga átmentéséről szóló projekt második ütemére vonatkozó szerződést és emlékfotót készítettek, majd Wilhelm Mendel kárpátaljai főrabbi mondott imát.

Rehó Viktória