Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik,

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba kerül,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

„Anyu! Anyu! Anyu!” –

hangzik este-reggel,

jaj, de sok baj is van,

ilyen kis gyerekkel.

„Anyu! Anyu! Anyu!” –

most is kiabálom,

most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu, fényes csillag,

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

Talán az egyik, ha nem a legérzelmesebb nemzetközi ünnepnap az anyák napja. Megjegyzem, komoly fenntartásaim vannak ezekkel az ünnepnapokkal szemben, persze a fontosságukat és a céljukat is megértem. Nekem például nem kell március 8-a ahhoz, hogy egy csokor virággal lepjem meg a páromat. Az anyák napjával még inkább így vagyok. Számomra minden nap nőnap és egyben édesanyám napja. Igaz, a körülmények úgy alakultak, hogy Beregszászban élő édesanyámat már hat éve nem tudtam meglátogatni, ettől függetlenül szinte mindennap beszélünk. A technikának hála, még látjuk is egymást. Ez persze nem pótolja a személyes találkozót, de erősen csökkenti az abból fakadó hiányérzetet.

Röviden tekintsük át, honnan is ered ez a szép hagyomány. Sokan azt gondolják, hogy az anyákról való megemlékezés modern találmány, pedig nem az. Egyes tárgyi leletek arra utalnak, hogy az anyaságot, az életet adó nőt már a történelem előtti időkben, az emberiség kezdetekor is nagy becsben tartották. Az ókorból már több adat maradt fenn, a hellének például minden tavasszal Rheát, a termékenység és az anyaság istennőjét köszöntötték fényes lakomákkal. Ezt átvették a rómaiak is. Az első keresztények Szűz Máriát ünnepelték, és ünnepeljük őt a mai napig. Az anyák napja modern változatát az USA-ban élt Anna M. Jarvis találta ki 1907-ben, amit aztán 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánított.

Magyarország sem maradt le sokkal, 1928-ban, éppen március 8-án tartották meg az első anyák napi ünnepséget. Az ünnep napja, azaz május első vasárnapja 1930-ban rögzült, amikor a nagytiszteletű vallás- és oktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó rendelete előírta, hogy minden magyar oktatási intézményben évente tartsák meg az édesanyákat köszöntő ünnepségeket.

Az ünnepnappal kapcsolatban kialakultak bizonyos szokások, ajándékozási formák. Több helyen olvastam, hogy az emberek ma már igyekeznek időt ajándékozni az édesanyjuknak, azaz együtt tölteni velük ezt a hétvégét. Ez főként azért alakult ki, mert az emberek sokszor már távol élnek a szüleiktől. Nincs is nagyobb ajándék egy együtt töltött hétvégénél, hiszen a legnagyobb értékünk az idő, ami napról napra fogyatkozik. Még az életükben kell megbecsülnünk az édesanyánkat; mennyivel jobb és életteltebb, amikor ő teszi vízbe az ajándékba kapott virágokat, mint amikor mi helyezzük el azokat a sírján.

Lengyel János