Ősi idegen űrhajósok ábrázolásai – vagy mégsem?

Val Camonica sziklarajzaitól a Dogu-szobrokig

Könnyen elképzelhető, hogy csak a mi galaxisunkban is megannyi, technikailag fejlett idegen faj él, s közülük sokan kifejlesztették az űrutazás technológiáját. De jártak-e már a Földön a múltban? Az afrikai dogon törzsnek a Szíriusz-csillagrendszerhez kapcsolódó hagyományai (melyekről már korábban írtam) több mint elgondolkodtatók. Ősi rajzolatok, illetve szobrocskák pedig mintha idegen asztronautákat ábrázolnának. De valóban őket örökítették meg?

Észak-Olaszországban, az Alpokban található Val Camonica, vagyis a Camonica-völgy. A fölé emelkedő sziklafalon Kr. e. 6000-től évezredeken át megannyi sziklarajzot (petroglifát) véstek ki az ott élő emberek. A bevésett emberalakok gyakran csoportokat alkotnak, nem egy figura pedig igen különös. Fejük körül egy kör látható, a körről pedig vonalak húzódnak felfelé vagy oldalirányban. Testüket ruha fedi, kezükben pedig ismeretlen funkciójú eszközöket tartanak, melyek egy nyélből és egy rá merőlegesen fektetett zárórészből állnak, a nyélből pedig ívelt vonal húzódik a zárórészig. Kiket ábrázolnak a rajzok? Feltevésekből nincs hiány. Elképzelhető, hogy a fej körüli körök glóriák, melyek már a kereszténység előtt, ősi civilizációkban felbukkantak, különböző ókori vallások szent alakjainak az ábrázolásaiban, a glóriákból kifelé húzódó vonalak pedig egyes vélemények szerint valamiféle, az alakokból kisugárzó, nekik tulajdonított spirituális energiát vagy erőt jelképeznek. Az alakok eszerint lehetnek isteni küldöttek, vallási vezetők vagy sámánok, akik hitük szerint kapcsolatban álltak az istenekkel vagy a szellemekkel, a csoportosulások pedig, melyekben az alakok is ott szerepelnek, vallási szertartásokat ábrázolhatnak. De olyan vélekedések is vannak, melyek szerint a fejek körüli körök szkafanderek sisakjai az arcok előtti átlátszó búrával, a körökről kifelé húzódó vonalak antennák, a ruhák szkafanderek, az alakok pedig ősi idegen űrhajósok, akik évezredekkel ezelőtt szálltak le itt, s a rajzokon őket örökítették meg.

De a világ más pontjain is találkozunk különös rajzokkal. A szaharai Tasszili-hegység egyik petroglifája oldalnézetből ábrázol egy alakot. Öltözéke nagyon hasonlít egy mai búvárruhára vagy szkafanderre, búvársapkával vagy űrhajós sisakkal, az öltözet különböző részeit elválasztó övekkel, valamint a szem előtti körrel, mely éppúgy ábrázolhat búvárszemüveget, mint egy űrhajós sisak átlátszó üvegrészét. S mivel az őskori petroglifa elkészülte idején még nem voltak búvárok, talán idegen asztronautát ábrázol a rajz. A mexikói zapoték indiánok egyik ősi, kőbe vésett ábráján isteneik sorakoznak, a rájuk jellemző öltözékekben, ám az egyik alak fejét kör övezi, és az öltözéke is kilóg a sorból, mintha szkafandert és űrsisakot viselne. A perui El Toro Muerto város közelében ugyancsak különös sziklarajzok találhatók. A vitathatatlanul embereket ábrázoló petroglifák mellett itt is feltűnnek a fejük körül kört – űrsisakot – viselő, vastag öltözetű, talán szkafandert öltött alakok, s egyes öltözékeken mintha technikai eszközök is lennének elhelyezve. Természetesen a fentebb felsorolt rajzok esetében is elképzelhetők a val camonicaiakhoz hasonló földi magyarázatok, bár az El Toro Muerto közelében felfedezett petroglifák között különös járművek is láthatók, melyek mellé csillagokat rajzoltak. Az idegenek űrhajóit örökítették meg? Talán.

Palenquében, a maja óbirodalom egyik legjelentősebb városában tárták fel Pacal király sírját. Kő fedőlapjára egy maja arcvonású embert magában foglaló, a maja művészetre jellemző bonyolult mintázatokkal ékes domborműt faragtak ki. A dombormű az ősi űrhajós elmélet szerint egy űrkabinban, tipikus asztronautapózban ülő kozmonautát ábrázol, aki kezeivel irányítóeszközöket működtet, a lába pedálon nyugszik, az arcán oxigénmaszkot visel, alul pedig lángok csapnak ki az űrhajó fúvókáiból. Az elfogadott régészeti magyarázat szerint viszont az alak magát az elhunyt uralkodót ábrázolja, az űrhajó valójában a világfa törzse, a fúvókák és a lángok a világfa gyökerei, s Pacal a világfán száll alá az alvilágba. Az oxigénmaszk orrdísz, az irányítóeszközök pedig más maja ábrázolásokon is fellelhető díszítőelemek.

Japánban találhatók a döntően az újkőkorszak idejéből származó, 3–40 cm magas kerámiafigurák, az ún. Dogu-szobrok. Láthatóan nőies testűek, ám a nem emberi arcvonások, a kidülledő, hószemüvegszerű szemek miatt ősi idegen űrhajósok ábrázolásainak is tekintik ezeket. A kicsiny szemrést azzal is magyarázzák, hogy az idegenek napja halványabb, mint a Nap, ezért az otthoni fényviszonyokhoz szokott esetleges űrhajósok kicsiny szemrésű szemüveget viseltek, az öltözékükön látható minták alapján pedig űrruhát valószínűsítenek. A régészet szerint viszont maszkot viselő anyaistennőt ábrázolhatnak a szobrok, és termékenységi rítusokhoz, betegségek elűzésére vagy az elhunytak szellemeivel való kapcsolattartásra használhatták ezeket.

Egy, az Astronomical Journal csillagászati folyóiratban közölt tanulmány lehetségesnek tartja, hogy már jártak idegen asztronauták a Földön, ám évmilliókkal ezelőtt, s nem maradt utánuk nyom. De járhattak-e az őskorban, a kora ókorban is? És a cikkben említett különös ábrázolások közt olyan is található, amelyik ősi űrhajósokat ábrázol? Ki tudja…

Lajos Mihály