Vasárnapi üzenet: 2026. május 17.

Mennyei polgárjog

Igeolvasás: Fil 3,20

Nincs még egy olyan sarka Kelet-Közép-Európának, mint az a sokat látott alfölddarab, ahova születtünk, és ahol – őseink után – mi is küzdünk a mindennapokkal. Minden politikai él és üzenet nélkül írom: kárpátaljai magyarként igazolhatjuk, hogy a földi berendezkedés, birodalom és rend ideig-óráig való, előbb-utóbb elmúlik. Pál apostol is tisztában volt ezzel, ezért figyelmezteti a gyülekezetet: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk…” Oda tartunk, oda tartozunk. Mindez, ami körülvesz, ideiglenes és mulandó. Ott vár minket az Örökkévaló, sőt onnan várjuk vissza az Örökkévalót, aki hatalmával újjáteremt minket.

Az apostol megérkezésekor megismerte Filippi városát, és úgy beszélt, azokat a hasonlatokat használta, amelyeket legtöbben értettek. Ez a város római katonai kolónia volt Görögország területén, nyugdíjas, leszolgált katonák kaptak itt földterületet és telepedtek le, illetve ide telepítették az aktív szolgálattévőket is. Filippinek volt úgynevezett politeumjoga – ez a szó azt jelentette, hogy a római polgárok függetlenek voltak a görög hatóságoktól, közösségüket Róma, az anyaváros mintájára szervezték meg. A kolónia lakóinak római polgárként nem Filippi volt az igazi otthonuk, ők csak ott éltek.

Bár a gyülekezet a földön él, mégis az Úrhoz tartozik, mint a filippi katonák Rómához, mint a külföldön lévők a helyhez, ahol születtek. Más az elkötelezettségünk, más a hozzáállásunk, mások a gyökerek és a gyümölcsök is. Isten népe itt küzd és él, mégsem tartozik ide, mert olyan áldott kettős állampolgársága van, amit senki és semmi nem vehet el tőle: a viselt állampolgárságán kívül megkapja a mennyeit, amit Jézus szerzett neki.

Mennyei polgárként itt idegenek vagyunk

Jövevények, átutazók vagyunk, nem ez a végállomás. A célra nézünk és a cél felé törekszünk, ahogy Pál is mondta: „Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Jó lenne a nagy, szent végcél távlatában látni a földi céljainkat. Lehetnek és kell is, hogy legyenek céljaink: továbbtanulás, munkavállalás, párkapcsolat, családalapítás, házépítés vagy -vásárlás és egyebek. De sokkal több az élet ezeknél, Jézus nekünk ennél sokkal többet készített.

Idegenek vagyunk sokszor a világban – idegen számunkra a világ rendje, működése, viselkedése. Lehet, nem úgy boldogulunk benne, mint aki vidáman halászik a zavarosban. Mi a tisztára, szentre vágyunk, ezért nem tudunk mindig mindenhová beilleszkedni.

Mennyei polgárként kötelezettségeink vannak

Állampolgárként akkor élhetünk jogainkkal, ha teljesítettük kötelezettségeinket. Hívőként elsősorban az a kötelezettségünk, hogy itt éljünk, de ne a világhoz, hanem a mi Urunkhoz igazodjunk. Legyünk benne nyakig a világban, de teljesen maradjunk is ki belőle. Nem kell remeteként kivonulnunk a világból. Szabad és kell is hívőként dolgoznunk, tanulnunk, küzdenünk, hiszen így fogunk bizonyságot tenni. Várakozhatunk Urunk visszajövetelére, de nem tétlenséggel, hanem a hűséges sáfárok aktivitásával.

Az igazság ismerete hűséges szolgálatra kötelez minket. Szolgálatra családban, gyülekezetben, munkában, hitetlenek és hívők között. A Magvetés évében el kell mondanunk, hogy nincs munkanélküli hívő, de sok elfáradt és megfáradt ember válik munkakerülővé. Vessük az igét akkor is, ha „nem éri meg”! Ha beleállunk, felfedezhetjük, milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk, mert:

Mennyei polgárként jogaink vannak

Megélhetjük azt, ami a keresztelőkön így mondanak: tiétek Isten minden ígérete. A kellő időpontban mindent megkapunk, amit megígért az Úr: erőt, bölcsességet, reménységet, vigasztalást, válaszokat és még sokkal többet is. Jézus felhatalmaz arra, hogy az Urat mennyei édesapánknak nevezzük, és az ige az Ő örököstársainak nevez minket. Miénk lehet az az öt b betűs ajándék, amit a teremtés kezdetén odaadott Isten az első emberpárnak: a békesség, boldogság, biztonság, bőség és bizalom. Célba érkezhetünk, mert Jézus helyet készített nekünk az Atya házában. És lehetne folytatni a listát még nagyon hosszan – lássuk meg, milyen gazdag, bővelkedő életünk van!

Jézus népe és gyülekezete két lábbal a földön él, teljesíti kötelezettségeit, dolgozik az ország javáért, ahova helyezte az Úr, miközben tudja, mindent itt kell hagynia egyszer, ami ide köti. Már van mennyei polgárjoga, de még vannak földi feladatai.

Már övé az üdvösség, de még végzi a szolgálatot.

Már övé a mennyei örökség, de még gondot visel az övéiről.

Már megigazult, de még küzd a bűnnel.

Már hitre jutott, megérkezett, de még úton van.

Már az Úrral jár, de még a világban fut.

Igaz rá az ének szava: „Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, de szent megújulásért és békéért eped, míg látomása egykor dicsőn beteljesül, s a győzedelmes Egyház Urával egyesül.”

Laskoti Zoltán
református lelkipásztor