Református gyermekotthon Nagydobronyban

Volt neveltjeikkel is rendszeresen tartják a kapcsolatot

Az elárvult, illetve a rossz családi körülmények között élő, otthoni bántalmazásoknak kitett, s így a gyámügy látókörébe került gyerekek a társadalom legsérülékenyebb tagjai közé tartoznak, akiknek igazi, szeretetteljes gondoskodásra, megfelelő nevelésre van szükségük ahhoz, hogy lelkileg is ép személyekként épülhessenek be a társadalomba. Még fokozottabb törődést igényelnek a fizikailag vagy szellemileg sérült árvák. A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon pedig mindent megtesz azért, hogy minél jobb gyermekkort nyújtson a szerető családi háttérrel nem rendelkező árvák számára. Az intézmény múltjáról és jelenéről Katkó Andreával, az otthon igazgatójával készített interjút lapunk munkatársa.

– Mikor nyílt meg az intézmény? Hány gyermekkel és hány alkalmazottal kezdte meg a működését?

– A gyermekotthon 1995 decemberében nyitotta meg kapuit, hogy Kárpátalján élő sérült kiskorú leánygyermekeket fogadjon be, akik valamilyen fogyatékossággal születtek. Abban az időben sajnos nem volt sok lehetőség a sérült, rászoruló gyermekek ellátására. Az intézmény 12 gyermekkel és 20 alkalmazottal indult, de az év végére a gondozottak száma elérte a 40 főt. Az első lakó mai napig az intézmény gondozottja.

– Ön mióta vezeti az otthont, s most hány gyermek nevelkedik önöknél?

– Jelenleg 170 gondozottunk van Kárpátalja egész területéről. Közöttük vannak olyanok, akiknek a családtagjuk a fronton van, de a gyerekek nem ezért kerültek gondozásba. Az utóbbi években a súlyos gazdasági válság és a létbizonytalanság következményeként növekedett meg a gondozottjaink létszáma. Én a háború kitörése óta vezetem a gyermekotthont, de húsz éve szolgálok az intézményben.

– Hány éves kortól vesznek fel gondozottakat, és miként kerülnek önökhöz a gyermekek?

– Eredetileg 2–12 éves korig vehettünk fel árva, félárva vagy nehéz sorsú leánygyermekeket, de az utóbbi években rendszeresen kerültek be 2 évesnél fiatalabb vagy 12 éves kornál idősebb gyermekek, köztük 2024-től fiúk is. Jelenleg 6 hónapos kortól vannak nálunk gyermekek, lányok és fiúk vegyesen. A gyámhatóság értesít minket, ha ki kell emelni a gyermeket a családból, vagy bántalmazzák őket, esetenként bűncselekmény áldozatai. Sokukat pedig egyszerűen otthagyják az utcán. Felső korhatár nincs az elköltözésre. A sérülteknek szinte egyáltalán nincs hova menniük, ők egy szeretetotthonban élnek felnőttkorukban is az otthonon belül. Az egészségesek érettségi után eldönthetik, hogy hol szeretnének tovább tanulni, amiben szintén támogatjuk őket, és egy ún. utógondozó otthonban élnek, ameddig befejezik a tanulmányaikat, vagy úgy döntenek, hogy elköltöznek, már felnőttként.

– Mikor épült fel a gyermekotthon? A folyó javítások mellett mikor került sor a legutóbbi felújításra?

– Az épületet 1993-ban kezdték építeni, majd 2005-ben és 2015-ben két kisebb épülettel is bővült. A jelenlegi főépületet eredetileg 40 sérült befogadására tervezték, jelenleg ennek a duplája él benne. A felújítások, a korszerűsítések, a tatarozások folyamatosak.

– Milyen forrásokból tudják működtetni, fenntartani a gyermekotthont? Gondolom, a Kárpátaljai Református Egyház is támogatja önöket.

– Az intézmény működtetését és fenntartását pályázatokból finanszírozzuk, ezek mellett több alapítvány és magánszemély is segítséget nyújt nekünk. Vannak kisebb és nagyobb projektjeink, melyekhez rendszeresen keresünk támogatókat. A Kárpátaljai Református Egyháznak kiemelten fontos intézménye vagyunk.

– Vannak nem magyar nemzetiségű neveltjeik is?

– Mivel egész Kárpátaljáról érkeznek hozzánk a gyermekek, sokan nem magyar nemzetiségűek, de igyekeznek elsajátítani a nyelvet. Sok esetben nagyobb feladat a gyermekek szocializálása. Viszont mindannyian magyar oktatásban vesznek részt, így a nyelvtanulás gyorsan megy. A legfontosabb emellett a keresztyén hitben való nevelésük, hiszen a pravoszláv hitvilágú gyermekek református szellemű intézményben élnek.

– Miként telik el egy átlagos nap a gyermekotthonban?

– Nincs átlagos nap, mivel állandóan zajlik az élet, és mindig történik valami új. Az iskolai időszakot és a szünidei időszakot különböztetjük meg. A tanév folyamán a gyermekek nagy része óvodában és iskolában van. Ez határoz meg egy napot. Sokan az iskolai foglalkozásokon kívül művészeti iskolában, sportfoglalkozáson, szakkörökön vesznek részt. Jelenleg 96 gyermek 11 oktatási intézményben tanul. A szünidő alatt pedig különböző programokon vesznek részt, a nyár folyamán rendszeresen sort kerítünk különböző rendezvényekre: bibliahétre, sporthétre, ének-zene hétre. Emellett különböző táborokba is járnak a neveltjeink.

– Kirándulásokat is szerveznek a gondozottaik számára?

– Rendszeresen szervezünk kirándulásokat korosztályonként, de a legtöbb programra a háború kitörése óta az otthonon belül kerül sor. A kisebbeket vidámparkba visszük, a nagyobbak kirándulnak Kárpátalja különböző pontjaira, és hegyet is másznak nyaranta. Mindemellett minden nyáron igyekszünk eljutni valamelyik akvaparkba. Gyülekezeti alkalmakon is rendszeresen részt veszünk, melyeken a gyermekotthon énekkara is szolgál.

– Neveltjeik a Nagydobronyi Református Gyülekezethez tartoznak?

– Református közösségünk van, magunk vagyunk egy gyülekezet. Az ünnepeket is a református vallási rend szerint ünnepeljük és tartjuk meg.

– Milyen oktatási intézményekbe járnak a gondozottaik?

– A gyermekek több oktatási intézményben tanulnak. Az óvodát és az általános iskola első 4 osztályát rendszerint a Nagydobronyi Óvodában és a Nagydobronyi Középiskolában végzik. Aztán lehetőségük van felvételizni református gimnáziumokba. A 9. osztály befejezése után pedig vagy szakképzési intézményekben és szakiskolákban tanulnak, vagy érettségiznek a gimnáziumokban. Az emelt szintű érettségit követően aztán lehetőségük van felvételizni az általuk választott felsőoktatási intézményekbe, Kárpátalján és Magyarországon egyaránt. A továbbtanulás, a szakképesítés, a diploma megszerzése az egyik elsődleges cél az otthon neveltjei számára, melyek mindegyike elősegíti a társadalomba való beilleszkedésüket.

– Az otthonból kikerülő volt neveltjeikkel is tartják a kapcsolatot?

– Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot az otthonból kikerült lányokkal. Az utógondozás célja az, hogy háttérként számíthassanak az intézményre, ahol felnevelkedtek. Házasságkötések, munkalehetőségek keresése, gyermekszületések kapcsán, illetve más nagyobb életeseményeik során mindig gondolnak ránk. Az otthonból kikerültek mintegy 85 százaléka nagyon sikeresnek mondható életpályát talált. Sokan alapítottak már családot, és születtek saját gyermekeik. Mi pedig Isten gondoskodását szeretnénk továbbadni mindnyájuknak, hogy ne érezzék soha egyedül magukat a világban. Istennél minden életnek célja van, függetlenül attól, hogy hová születünk…

Lajos Mihály