Ballagási ünnepség a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban

Megható hangulatú ballagási ünnepséget tartottak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban június 5-én. A rendezvényen a végzős diákok búcsút vettek alma materüktől, tanáraiktól és diáktársaiktól, miközben az intézmény közössége számot vetett a mögöttük álló tanév eredményeivel is.

A 34 végzős diák és osztályfőnökeik bevonulása után az ünnepséget Pavljuk Erika igazgató asszony nyitotta meg ünnepi beszédével, amelyben visszatekintett az intézmény 1991 óta megtett útjára.

„Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a világ és vele együtt az iskolánk is, de küldetésünk változatlan maradt: összegyűjteni vidékünk tehetséges fiataljait, és segíteni őket abban, hogy tudásban, emberi tartásban és magyarságtudatban egyaránt gyarapodjanak” – fogalmazott az igazgató.

Kiemelte, hogy a líceum az elmúlt tanévben is számos tanulmányi, sport- és közösségi sikert könyvelhetett el, s örömmel számolt be arról is, hogy az intézmény immár az első osztálytól a végzős évfolyamig biztosíthatja a magyar nyelvű oktatást. Az idei tanév különlegessége volt, hogy az iskola történetében először alsó tagozatos ballagást is tartottak.

Az ünnepségen átadták a Bethlen-okleveleket is azoknak a diákoknak, akik tanulmányi eredményeikkel és közösségi munkájukkal kiemelkedtek társaik közül. Az elismerésben Lőrinc Krisztina, Szabó Szófia, Erdő Dávid, Tóth Zsófia, Rebrik Alexander, Farkas Ernő és Szabó István részesült.

A ballagókat több vendég is köszöntötte. Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a most végző nemzedék rendkívüli időszakban töltötte diákéveit. „Olyan évek állnak önök mögött, amelyeket előbb a világjárvány, majd a háború nehezített. Ezek a tapasztalatok ugyan megpróbáltatásokkal jártak, de egyúttal megtanították önöket arra, hogy a nehézségek megerősítenek bennünket. Arany János szavaival kívánom útravalóul: »Legnagyobb cél pedig itt e földi létben ember lenni mindig, minden körülményben«” – fogalmazott a diplomata.

Hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyar közösségnek múltja, jelene és jövője is van, s Magyarország továbbra is támogatja az itteni magyar oktatási és közösségi intézményeket.

Az ünnepség vendége volt Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár polgármestere is, aki felidézte első, több mint húsz évvel ezelőtti látogatását a líceumban. „Akkor még egészen más körülmények között működött az iskola. Nem volt fűtés, a diákok kabátban ültek a tantermekben, mégis hit, kitartás és tenni akarás jellemezte az itt dolgozókat és tanulókat. Ezért döntöttem úgy annak idején, hogy megalapítjuk Az év tanára és Az év diákja díjat, amely a kiváló teljesítményt hivatott elismerni” – mondta.

Szabó Miklós idén is személyesen adta át ezeket a motiváló elismeréseket a tanév legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó pedagógusának, Ködöböcz Györgyinek és diákjának, Kovács Denisznek.

Az ünnepségen lelki útravalóval is gazdagodtak a ballagók. Pősze Gergő görögkatolikus parochus beszédében arra emlékeztette a végzősöket, hogy a ballagás nem egy történet végét, hanem egy új fejezet kezdetét jelenti. „Ahogy a folyó sem ér véget egy kanyarnál, hanem új irányt vesz, úgy a ti életetekben is most egy új szakasz kezdődik. A legfontosabb kérdés nem az, hogy milyen foglalkozást választotok, hanem az, hogy milyen emberekké váltok” – fogalmazott. Arra biztatta a végzősöket, hogy hitük legyen az az iránytű, amely segít felismerni a helyes utat, a valódi értékeket és a Jóisten által kijelölt hivatást.

„Lehet, hogy nem így néz ki egy tökéletes középiskolás életút, de az, hogy ma itt álltok és készen vagytok a továbblépésre, Isten szeretetének kézzelfogható bizonyítéka” – fogalmazott köszöntőjében Margitics János református lelkész.

Ezután a hagyományokhoz híven az ötödik évfolyam képviselői útravaló tarisznyát adtak át a végzősöknek. A jelképes ajándék az iskolában eltöltött évek emlékét és az indulásra szóló áldást hordozza magában.

Végül eljött a végzősök búcsúja. Verses és prózai összeállításukban az elmúlt évek emlékeit idézték fel, szóltak a barátságokról, az álmokról, a jövő kihívásairól, valamint hálájukat fejezték ki szüleiknek és pedagógusaiknak. Ünnepi beszédet mondott a két végzős osztály osztályfőnöke, Panykó Éva és Gorzó Kamilla is.

A líceum egyik sajátos hagyománya szerint a végzősök idén is elhelyezték az életfán a fából faragott platánlevelet, amely az egymást követő diákgenerációk összetartozását jelképezi.

A rendezvény végén a végzősök és osztályfőnökeik közösen engedték a magasba a színes léggömböket. A felszálló lufik az alma materből magukkal vitt tudást, értékeket, reményt és a jövőbe vetett hitet szimbolizálták.

Az ünnepség Komjáthy Jenő gondolataival zárult: „Rossz a világ? Légy jó tehát magad! Üres a lét? Adj tartalmat neki! Az ember szolga mind? Légy te szabad! Hídd sorsodat bátor versenyre ki!”

Kun Viktória