Tóth Béla: Csavargódal – Bánhidi Lászlóért

I

egy vén clochard melegszik a metrónál

cipőtalpain

rőt körök nőttek

linkkocsmákban reggel

5 liter bort isznak

s előre köszön minden részeg nőnek

II

egyedül horgászik

kék csillagok partján

egy autóbuszroncsban

lakik évek óta

magában dúdolgat

s elalszik a parton

s érette szól ez a csavargónóta

III

egy színészért

aki nem kapott díjakat

s az Avar utcában fütyült délután

keze becézett egy hasas üveg óbort

s az istennel piált

éjjel Óbudán

IV

nevető szemed a semmibe gurult

a halvány Holdon köpésed virít

azóta már fenn iszol az Égben

s egy részeg angyal este felvidít

Ezt a verset a személy miatt választottam, magyarán azért, akiről szól. Én Matula bácsiként ismertem meg a Fekete István regényéből készült Tüskevár című filmsorozatban, de szerepelt az ugyancsak ifjúsági filmnek számító Keménykalap és krumpliorr című sorozatban is. Az Indul a bakterházban Konc bácsit alakította. Az öreg bánya titka című sorozatban Gasch Lipótot játszotta. A Bujtor István megálmodta Ötvös Csöpi-filmekben ő volt a minden hájjal megkent Matuska. A Rózsa Sándor című filmsorozatban is láthattuk, ő volt Gárgyán Mihály. Szinte ma is hallom, ahogy a sajátos hangján mondja: „Ne vigyék el azt a tehenet, hát beteg az a tehén!”

Rengeteg filmben játszott, de a színpad sem volt idegen a számára. Ha valaki szereti az úgymond régi magyar filmeket, epizódszereplőként olyan közismert alkotásokban láthatta, mint A kőszívű ember fiai; Egy bolond százat csinál; Úri muri; Föltámadott a tenger; Rákóczi hadnagya; Mici néni két élete; A tizedes meg a többiek; Kísértet Lublón stb. Kiváló karakterszínész volt. Sajátos beszéde, fanyar humora egyfajta, a szerepeiben ismétlődő aurát vont személye köré. Attól függetlenül, hogy sosem kapott főszerepet, közkedvelt színész volt. A közönség és a pályatársak is szerették. Sinkovits Imre mondta róla: „Mándy Éva Hétköznapok hősei című darabjában darust játszott a vasöntödében, és mintha csak a sors rendelte volna, az azt követő találkozásokban mindig valami szakmát elevenített meg. Jóllehet génjeimben magamban hordoztam a különböző szakmák becsülését, Bánhidy László filmre fogalmazott mesterségalakításai megerősítettek abban, hogy nemcsak a szöveget kell elmondani, de ismerni kell azt a mesterséget is, amit megelevenít. Amikor megismertem Laci bácsit, nem volt ünnepelt, államilag elismert színész. Talán ez is fokozta vonzódásomat hozzá.”

Bánhidi, máshol Bánhidy László – születési és 1908-ig használt nevén Mudris – magyar színművész Szatmárnémetiben született 1906. március 11-én és Budapesten hunyt el 1984. november 12-én. Némi humorral szólva földi volt: ő is a XIII. kerületben élt, a Szent István körút 22. szám alatt. 2010 óta emléktábla hirdeti, hogy e házban élt a hús-vér Matula bácsi. Pályafutása során rengeteg színházban megfordult, 1931 és 1934 között például Ungváron és Munkácson játszott. Emlékét megőrizzük!

E sorokat befejezve, újra megnézem a Tüskevár mind a nyolc részét, és mint gyerekkoromban, újra elképzelem, hogy én vagyok Tutajos pajtása, a Szovjetunióba szakadt távoli rokon.

Lengyel János