„Érzékenyítés” – már óvodáskortól

Hogyan kultiválják a nemi devianciát

Vannak az életben természetes dolgok. Például a kisfiúk természetesnek találják, hogy ők kisfiúk, a kislányok pedig azt, hogy ők kislányok, de a nemi érés kezdetéig nem vagy alig érdekli őket a szexualitás. Miért is érdekelné őket? Aztán természetes dolog, hogy a kiskamaszok felfedezik a nőben a nőt, a kis bakfisok a férfiban a férfit. Ám a több helyütt is rossz irányba haladó Nyugaton a nem természetes dolgokat tekintik természeteseknek…

A hihetetlenül erős LMBTQ-­lobbi elérte, hogy Németországban már óvodáskortól kezdik „érzékenyíteni” a gyermekeket a nemi másságnak nevezett nemi devianciák elfogadására, természeteseknek találásukra. Olyan óvodai pedagógiai programot dolgoztak ki, mely megkérdőjelezi a hagyományos nemi szerepeket, erősíti a gyermekek kíváncsiságát a nemi másságra, s például az ún. szivárványos családmodellt tematizálja, vagyis azt a családmodellt, amelyikben két „apuka” vagy két „anyuka” neveli a gyerekeket, az óvónőknek pedig a nemi másság elfogadására való érzékenyítés végett kerülniük kell a hagyományos – természetes – heteroszexuális családmodellre való nevelést. Óvodai mesedélutánokat is szerveznek az „érzékenyítő” önkéntesek, melyeken kisminkelt nőimitátor férfiak interaktív játékokkal színesített történeteket adnak elő a nemi másság, benne a transzneműség elfogadtatása céljából. A gyerekek pedig beleélik magukat a félrevezető mesevilágba, öntudatlanul is azonosulnak a szereplőkkel, hozzájuk hasonlók akarnak lenni.

Az iskolákban aztán folytatódik az „érzékenyítés”. Transzqueer aktivisták, nő­imitátorok igyekeznek elfogadtatni a nemi másságot, benne a transzneműséget a testi, lelki, szellemi téren még fejlődésben lévő, befolyásolható kamaszokkal, bakfisokkal. LMBTQ-s aktivisták olyan szexuális nevelési műhelyeket szervezhetnek, amelyeken tanácsokat adhatnak transznemű fiataloknak
– olyan fiúknak, akik lányoknak, illetve olyan lányoknak, akik fiúknak képzelik magukat –, de bármilyen nemi irányultságú fiatalokat szívesen látnak, „szakkönyvekkel”, „szakemberekkel” „segítik” őket, hogy megtalálják a nekik leginkább megfelelő nemi identitást, szinte kultiválják a nemi identitászavarokat. Amúgy a transzneműséget korábban pubertáskori pszichiátriai betegségként kezelték, és az esetek jó részében sikerrel kezelték is: összhangba hozták a fiatalok képzelt nemét a biológiai nemükkel. Most viszont az LMBTQ-s önkéntesek ún. nemiidentitás-ambulanciákra viszik a magukat lányoknak képzelő fiúkat, a magukat fiúknak képzelő lányokat, ahol előbb pubertásblokkolókat kapnak, majd következnek a hormonkezelések, melyek kialakítják a kívánt nemre jellemző másodlagos nemi jegyeket. Végül a fiatalok a gyámhatóság vagy a szülő engedélyével elvégeztetik a nemváltó műtétet. És ha a szülő nem is engedélyezné, ha szeretné lebeszélni a gyermekét a hormonkezelésről, majd a műtétről, akkor is hiába teszi, mert a gyámhatóság erősebb, és érvényesíti a még testileg, lelkileg, szellemileg éretlen, befolyásolható gyerek akaratát, úgymond, a gyermek jogai védelmében. S nemcsak Németországban, de más nyugati országokban is végeztek, végeznek pubertásblokkolást, hormonkezeléseket, nemváltó műtéteket. Az Európai Unió vezetése pedig – miután agymosott európai uniós polgárok 1 128 000 aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy a nemváltásról való lebeszélési szándék büntethető legyen – helyt adott az említett kezdeményezésnek, így most már büntethetők azok az orvosok, pszichológusok, akik igyekeznek lebeszélni a fiatalokat a nemváltásról.

 „Természetesen” nemcsak Nyugat-Európában, hanem Amerikában is sor került megannyi hormonkezelésre, nemváltó műtétre. Aztán voltak, vannak az Atlanti-óceán mindkét partján fiatalok, akik már érettebb fejjel rádöbbentek, rádöbbennek, hogy végzetes hibát követtek el, amikor hormonkezeléseken vettek részt, majd nemváltó műtéteket végeztettek el magukon, és többmilliós kártérítésekre perlik a nemváltást tanácsoló pszichiátereket, a műtéteket elvégző sebészeket, sőt még a műtétekre engedélyt adó szülőket is. Ám igazából semennyi pénz sem kárpótolja őket azért, hogy egy életre megnyomorodtak, megcsonkultak. Amúgy pedig az elöregedő és fogyatkozó európai nemzeteknek nem a még éretlen fiatalok összezavarására, a nemi devianciák kultiválására, hanem minél több gyermek megszületésére van szükségük. És csak remélhetjük, hogy végül győz a józan ész – az Egyesült Államokban már kezdetét vette a folyamat –, a gőzerővel nyomuló LMBTQ-lobbi és az annak kedvező ultraliberalizmus pedig a történelem szemétdombjára kerül.

Lajos Mihály