Vasárnapi üzenet: 2026. június 21.

„Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” 

(Zsoltárok 117, 1)

A 117. zsoltár a bizonyíték arra, hogy nem az a fontos, milyen hosszú az imádságunk, hanem az, hogy mennyire vagyunk őszinték Istennel, amikor elé állunk. Ez a zsoltár a legrövidebb imádság a zsoltárok között. Nem tudjuk, kinek a szívében születtek meg ezek a sorok, de azt látjuk, hogy egy olyan ember imádsága ez, aki valamiért nagyon hálás Istennek, ezért arra biztat minden embert kivétel nélkül, hogy dicsérjék az Urat. Ez a biztatás ma nekünk is szól. Hogyan lehet és kell Őt dicsérni?

Mi, emberek gyakran dicsérjük egymást. A szülő dicséri a gyermekét, amikor valamilyen nehéz feladatot teljesít. A férfi dicséri a feleségét, akit szépnek lát, a feleség dicséri a férjét, amiért gondot visel a családról és jó példával jár előttük. A nagyszülők dicsérik az unokáikat, és így tovább. Ezek a dicsérő szavak fontosak, mert bátorítást kap belőle mindenki, akit dicsérnek. Ám Isten dicsérete valami teljesen másról szól. Istennek nem kell semmilyen teljesítményt felmutatnia azért, hogy Őt dicsérje bárki is. Istennek nem kell bizonyítania, hogy képes nehéz feladatok elvégzésre, mert Ő a Mindenható és Örökkévaló, aki azzal a céllal teremtette az embert, hogy dicsérje teremtő Urát. Tehát nem másról beszél számunkra ez a zsoltár, mint életünk legfőbb rendeltetéséről, amiért megszülettünk erre a földre.

 Hogyan dicsérhetjük Istent? Nyilván a legkönnyebb szavakkal, ez nem kerül nagy erőfeszítésbe. Erre a legtöbben képesek. A szavaknak azonban a tettek adják meg a hitelességét. Ezért Isten legnagyobb dicsérete az, ahogyan élünk, ahogyan viszonyulunk egymáshoz. Isten dicsérete az is, ha panaszkodás nélkül, becsületesen végzem a munkám. Isten dicsérete az, amikor másoknak adni tudok az időmből vagy a pénzemből. Isten dicsérete az, amikor a bajban lévő embernek segítő kezet nyújtok. Aki Istent dicsérő életet él, az nem arra törekszik, hogy magának szerezzen nagy nevet, hanem arra, hogy az Úr nevét és hatalmas tetteit tegye ismertté minden ember előtt. Aki Istent dicsérő életet él, az nem az elért eredményeivel dicsekszik, hanem Istenre mutatva bizonyságot tesz az Ő erejéről. Aki így tesz, azt majd egy napon Isten fogja megdicsérni a hűségéért. Amikor pedig Ő dicsér meg, az többet ér minden emberi elismerésnél. 

A 117. zsoltár valószínűleg nem egyéni imádság, hanem ezt együtt mondta el a gyülekezet. Hiszen úgy beszél Isten szeretetéről és hűségéről, mint amit egy egész gyülekezet megtapasztalhatott. Nézzük meg újra a második verset: „Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!” Ha ma el kellene mondanod, hogyan tapasztaltad meg Isten szeretetét az életedben, mit említenél meg? Mennyire érzed az Ő szeretetének nagyságát? Minél jobban elmerülsz szeretetében, annál jobban megtelik a szíved hálaadással. Aki szeretve érzi magát, az boldog ember. Aki szeretve érzi magát, az nem tartja hiábavalónak saját életét. Aki szeretve érzi magát, az akadályokat nem ismerve bármire képes az Úrért.

Ha most azt kérdezed, hogy téged szeret-e az Isten, akkor hadd mondjam nagyon határozottan: igen, szeret. Sokkal jobban, mint bárki más. Szeretetének legnagyobb bizonyítéka az a kereszt, ahol az Úr Jézus érted adta oda saját életét, hogy váltság legyen, s téged megmentsen a kárhozattól. Ő nemcsak beszélt a szeretetről, hanem megmutatta, hogy kész érted a végsőkig elmenni. És ma is mindent azért tesz, hogy azzal a te javadat és üdvösségedet szolgálja. Isten szeretete ma is hegyeket mozgat meg, amikor rólad van szó, mert neki ezen a földön nincs a te életednél fontosabb. Ezt a világot hagyja elpusztulni, de téged nem. Ezt a világot hagyja megítélni, de a te életed kivonta az ítélet alól. Nagy az Ő szeretete, olyannyira, hogy emberi értelem fel sem foghatja. Az Ő gondviselése, az Ő csodái mind-mind arra mutatnak, hogy szeret téged.

Hűséggel kötelezte el magát az Isten melletted. Megígérte, hogy veled marad minden napon a világ végezetéig. Megígérte, hogy országában helyet készít neked. Megígérte, hogy tőle kapsz majd hófehér ruhát és aranyból koronát. Megígérte, hogy mindörökké vele lehetsz. Isten pedig nem ember, hogy hazudjon. Soha nem tett olyan ígéretet, amit aztán ne teljesített volna. Nem vádolhatja Őt egyetlen ember sem hűtlenségért, mert bizony Ő akkor is hű maradt, amikor mi hűtlenné lettünk. Hű volt Ábrahámnak tett ígéretében, a Mózesnek és a Dávid királynak tett ígéretében, és hű volt mind ez idáig a neked tett ígéretében is. Semmilyen okunk nincs a kételkedésre, hogy kimondott szavát megtartja. Ezért ha valakihez bizalommal fordulhatunk, az csak Ő lehet.

Ő az, aki szeret; Ő az, aki hűséges; Ő az, aki dicséretre méltó. Őt dicsérik az angyalok is, Őt dicséri a teremtett világ is, illik hát a mi szánkba is a dicséret, akikkel már annyi jót tett, és akikkel még oly sok jót tervezett. Mert Ő tervez – nem nélkülünk, hanem velünk, veled. Isten tervében neked is helyed van. Nála nincs leépítés, Ő nem fogja soha azt mondani valakire, hogy rád nincs szükségem, felesleges vagy a csapatba. De ne feledjük el, hogy szeretete és hűsége bennünket is szeretetre és hűségre kötelez. Egy szeretetkapcsolat akkor tud kibontakozni a maga teljességében, ha megvan a kölcsönösség. Ezért kell, hogy mi is szeressük Őt, és hűségesen járjunk a hívő életben. Ennek a hűségnek is meglesz a jutalma, mert a hű szolgát Isten mindig többre bízza. A kicsi Sámuel gyermekkorában a templomban végezte a rá bízott feladatokat, aztán Isten – látva hűségét – később Izráel prófétájává tette őt. Dávidot, aki hűséges volt már gyermekkorában Istenhez, szintén királyi trónra ültette. Nekünk pedig ennél is többet ígért. Van tehát okunk a dicséretre, buzdítsunk másokat is erre! Ámen.

Barta Attila
fornosi református lelkipásztor