Vasárnapi üzenet: 2026. július 4.

„Abban  az időben Jézus ezeket mondta: »Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.«”

(Maté 11, 25–30)

A most következő vasárnapon a római katolikus egyház Máté evangéliuma 11. részének 25–30. versét állítja elénk. Ebben a részben Jézus hálát ad az atyának, mert a mennyország titkait nem a bölcseknek és hatalmasoknak, hanem az egyszerű, alázatos szívű embereknek nyilatkoztatja ki.                              

Ezután Jézus minden fáradt és megterhelt embert magához hív: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek, és Én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Az Úr Jézus ma mindenkihez szól: „Jöjjetek hozzám!” Nemcsak a szentekhez, nemcsak az erősekhez szól, hanem a fáradtakhoz, megsebzettekhez, reményvesztettekhez, mindenkihez kivétel nélkül. Jézus nem elítélni akar bennünket, hanem felemelni, megnyugtatni.

Tanuljunk tőle szelídséget, türelmet és alázatot! Ha naponta rábízzuk gondjainkat az Úrra, akkor megtapasztaljuk, hogy a kereszt, amelyet hordozunk, már nemcsak a miénk, hanem Krisztus is velünk hordozza.

Kérjük az Urat, hogy adjon bizalmat, hogy minden gondunkkal hozzá forduljunk, és megtaláljuk nála az igazi nyugalmat. Ámen.

Rácz István
benei plébános