Vasárnapi üzenet: 2026. július 12.

„Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk. Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk!”   (Zsoltárok 123, 1–3/a)

A 123. bibliai zsoltár egy rövid zarándokzsoltár. Nem hosszú, címzése sincs, és szerzőjének neve sincs feltüntetve – de ennek ellenére mégis nagyon szép és emelkedett hangvételű zsoltár. Isten védelmét, áldását énekli meg a zsoltáros. „Hozzád emelem tekintetemet” – kezdi, és azt a példát adja ezzel, hogy mindig Istenhez kell fordulni. Igaz ugyan, hogy Isten a mennyben van, és az is igaz, hogy a mennyország elképzelhetetlen távolságban van az emberi világtól. Elérhetetlennek tűnik számunkra, és testi érzékszervekkel nem is tudjuk sem meglátni, sem megérinteni a mennyország titkát. Isten bár messze van ettől a bűnös világtól, messze a földtől, de nincs messze az embertől. Ő a mennyekben van, de nincs messze tőlünk, sőt nagyon is közel van. Közel van hozzánk, figyel ránk, Szentlelke által Jézus Krisztusban pedig velünk van, sőt közöttünk van! Mindig ott van, ahol segítségül hívják Őt, mindig ott van, ahol szükség van rá.

A zsoltárosnak pedig szüksége van Istenre: „Hozzád emelem tekintetemet […] ahogy a szolgák uruk kezére néznek […] úgy nézünk mi Istenünkre.” Istenre nézünk és rá tekintünk mindaddig, amíg csak meg nem könyörül rajtunk. Arra tanít a zsoltár mindnyájunkat, hogy mindaddig imádkozzunk Istenhez, amíg jobbra vagy könnyebbre nem fordul a sorsunk. Bátorít imádkozásra, fogadjuk meg bátorítását: könyörögjünk Istenhez! Imádkozzunk hozzá: könyörülj rajtunk, Urunk! Szabadíts meg minket a gonosztól, ments meg a kárhozattól, az örök haláltól! Ments meg a háborútól, a gonosz ellenségtől! Szabadíts meg mindnyájunk leggonoszabb ellenségétől, a testi-lelki pusztulástól! Jézus is figyelmeztette tanítványait: attól féljetek, akinek hatalma van arra, hogy elpusztítsa a testet, és utána a lelket is a pusztulás gyehennájára vesse. Ez a legnagyobb ránk leselkedő veszély: hogy testünk meghal, elporlad, de utána még a lelkünk is elkárhozik. És a gonosznak ez a célja: elpusztítani az életet, megsemmisíteni az ember örömét, boldogságát, terveit, majd utána még a lelkét is a kárhozat örök sötétségébe taszítani.

Isten megváltása megment a gonosztól. Szólítsuk meg Őt a 123. zsoltár szavaival: „Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk!” Ments meg a haláltól, ments meg a kárhozattól! Ments meg a gonosz kísértéseitől, és ments meg az örök pusztulástól! Nézzünk rá, könyörögjünk hozzá mindig és mindaddig, míg csak el nem nyerjük tőle a megváltást és a bűnbocsánatot Jézus Krisztusban. Ámen.

Kovács Attila

 palágykomoróci és gálocsi református lelkész