A korábbi bírósági határozatokról az új perekben
„Előbb a felperes keresetlevéllel fordult a bírósághoz, amelyben kérte, hogy a bíró állapítsa meg a házasságkötés nélküli, egy családként való együttélés tényét az elhunyttal (erre az örökség megszerzéséhez volt szüksége). A járási bíróság elutasította a keresetet, mert a felperes nem tudta bizonyítani az együttélést. A megyei és a Legfelsőbb Bíróság változatlanul hagyta az elsőfokú bíróság határozatát. Most a felperes kéri a bíróságtól, hogy az elhunyt vagyonát ismerje el közös házastársi tulajdonnak, és ennek alapján igényt tart a közös vagyon megosztására. Lehetséges, hogy a bíróság ezúttal a felperes javára dönt?”
– Ebben az esetben nagyon csekély az esélye annak, hogy a bíróság helyt adjon az újabb keresetnek. Igen valószínű, hogy a bíróság meg sem indítja az eljárást, vagy lezárja azt, és ha a per mégis eljut az érdemi tárgyalásig, a keresetet elutasítják. De lássuk sorban az érveket!
1. A fő akadály az úgynevezett precedencia (a bírósági határozatok kötelező jellege). A felperes nem veszi figyelembe, hogy a jogerőre emelkedett bírósági határozattal megállapított tényeket nem bizonyítják újra, amikor ugyanazokat a személyeket (vagy örököseiket/jogutódaikat) érintő más ügyekben merülnek fel. Ezt a Polgári perrendtartási törvénykönyv (Цивільний процесуальний кодекс України – a továbbiakban: Pptk.) 82. cikkelyének 4. pontja rögzíti. Esetünkben az elsőfokú, a másodfokú bíróság, sőt a Legfelsőbb Bíróság is megvizsgálta a tényeket, és megállapította, hogy nem bizonyított a házasságkötés nélküli, egy családként való együttélés.
Következésképpen: hiába mondja ki a Családi törvénykönyv (Сімейний кодекс України) 74. cikkelye, hogy ha egy nő és egy férfi egy családként él, de nem házasok, és mással sem állnak házasságban, az együttélésük alatt szerzett vagyon közös tulajdon jogán illeti meg őket (kivéve, ha írásbeli megállapodásuk erről másként rendelkezik), a bíróságnak mindenekelőtt meg kellene állapítania, hogy házasságkötés nélkül, egy családként éltek együtt. Mivel azonban a bíróság már meghozta a jogerős döntést arról, hogy az együttélés ténye nem bizonyított, az új ügyben a bíróság nem juthat ezzel ellentétes megállapításra – hacsak nem merülnek fel olyan új bizonyítékok, amelyek a megállapítás felülvizsgálatát indokolttá teszik.
Az együttélés hiánya viszont automatikusan lehetetlenné teszi a közös tulajdon keletkezését.
2. A bíróságnak le kell zárnia az eljárást. A Pptk. 186. és 255. cikkelyei értelmében a bíróság megtagadja az eljárás megindítását, vagy lezárja azt, ha ugyanazon felek között, ugyanazon tárgyban és ugyanazon okokból indult perben létezik jogerős bírósági határozat.
Bár esetünkben a felperes formálisan megváltoztatta a kereset tárgyát (korábban az együttélés tényének megállapítása, most a vagyon közös házastársi tulajdonként való elismerése és megosztása volt a kereset tárgya), a bírói gyakorlat gyakran az ilyen kísérleteket a törvény megkerüléseként és egy, már eldöntött vita felülvizsgálatának kísérleteként értelmezi.
Még ha a bíróság meg is indítja az eljárást, az ellenérdekeltek (más örökösök) azonnal benyújtják a bíróságnak az első ügyben a három bíróság által meghozott, illetve változatlanul hagyott határozatot. Ez megdönthetetlen érv lesz a kereset elutasítása mellett.
Következésképpen: a korábbi jogi eljárás teljesen kizárta az elhunyt vagyonának közös házastársi tulajdonként történő elismerésének lehetőségét. Minden olyan kísérlet, amely ezt a kérdést ismét felveti a bíróság előtt, az új igények elutasításával fog végződni – feltéve, ismétlem, hogy nem kerülnek elő újabb bizonyítékok az ügyben.
hk
