Segítő kezek Salánkon
Reménysugár a tányérokon
Vidékünkön egymást követően két krízis is sújtotta – különböző okokból – a rászorulókat: előbb a Covid-járvány a házi karanténba zárt, fertőzött betegeket, majd a háborús infláció közepette még nehezebb anyagi helyzetbe jutott hátrányos helyzetű személyeket vagy akár családokat, magányos időseket, betegeket. Salánkon sem történt ez másként. Ám épp rajtuk segített, illetve segít a helyi görögkatolikus egyházközség szeretetkonyhája, melynek története közel tíz évre nyúlik vissza.
– 2018-ban megnyertünk egy pályázatot mézeskalács-készítésre és más hagyományos kézműves-foglalkozásokra, ebből vásároltunk meg a Matécsa Közösségi Házba (ahol a hitoktatás is folyik) egy gáz-, illetve egy elektromos tűzhelyet, és megalakult egy mézeskalácsokat, egyéb süteményeket és csigatésztát készítő, tizenöt fős asszonycsoport az egyházközség keretein belül – emlékszik vissza a kezdetekre a segélykonyha megálmodója, Csirpák József parochus felesége, Csirpák Viktória. – Aztán minket is elért 2019-ben a koronavírus-járvány, és én is megbetegedtem. Ekkor döntöttem úgy, hogy felépülésem után létrehozunk egy szeretetkonyhát a járványban megbetegedett, házi karanténba zárt falubelijeink megsegítésére, már akkor is felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, de akkor még nem a szociális helyzet alapján. Egyaránt segítettünk szegényebb és tehetősebb salánkiakon. A 2019-es Szent Mihály-napi templombúcsún (templomunk védőszentje Szent Mihály arkangyal) eladott mézeskalácsok, egyéb sütemények, csigatészta eladásából befolyt összegből élelmiszereket vásároltunk, és 2019. november 12-én főztük-sütöttük meg az első kétfogásos ebédadagokat. Aztán este a hírekben hallottuk, hogy november 12. a szociális munka napja, és rögvest arra gondoltunk, hogy ez ránk is vonatkozik. Véletlenül épp a szociális munka napján kezdtük meg a szociális munkát…
– Akkor heti hány alkalommal és miként szállították ki az ebédeket?
– Kezdettől fogva heti három alkalommal készítünk kétfogásos ebédeket, kedden, csütörtökön és szombaton. Eleinte süteményeket is mellékeltünk a meleg ételekhez, s mindig is, jelenleg is a személygépkocsinkkal szállítottuk, szállítjuk ki az adagokat. A Covid-járvány alatt befőttesüvegekben vittük házhoz az ebédeket, az üvegeket ugyanis jól tudtuk fertőtleníteni, és a segélycsomagokat a kiskapukra akasztottuk a házi karantén miatt. Most viszont már műanyag edényekben szállítjuk az adagokat, mely edényeket magas hőfokon mosogatjuk el a mosogatógépben, hogy fertőtlenítsük azokat.
– A járvány lecsengése és a háború kitörése után aztán szociális alapon kezdtük segélyezni ebéddel főleg a rászoruló magányos idős embertársainkat, köztük betegeket, a hátrányos helyzetű magányosakat, családokat, valamint a félárva családokat – veszi át a szót Csirpák József. – Emellett harminc belső-ukrajnai, dnyipropetrovszki, Krivij Rih-i háborús menekült is érkezett hozzánk, őket a közösségi házunkban helyeztük el, és részesültek a meleg ételeinkből, ám később hazatértek. A háború kitörését követően viszont már az ungvári központú Szent Panteleimon Karitász vette át az irányítást a szeretetkonyhánk fölött, a keddi és a csütörtöki főzéshez-sütéshez szükséges alapanyagokat Ungvárról hozza a Karitász furgonja, a szombati adagok elkészítését viszont ma is önerőből oldjuk meg. Helyi ABC-kben vásárolunk alapanyagokat, de egyházközségünkhöz tartozó salánki vállalkozók is segítenek nekünk élelmiszerekkel, pénzadományokkal, a hívek is adakoznak a szeretetkonyhánk részére. Néhány éve pedig a Magyarok Kenyere programhoz csatlakozott helyi gazdák is adományoznak búzát, döntően görögkatolikusok, de az utóbbi években már egy-két református is, majd a búzából kenyeret sütünk augusztus 20. körül. Az eltelt évek során pedig tovább gazdagodott a szeretetkonyhánk: a magyar kormány támogatásával páraelszívóval, konyhabútorzattal, háztartási gépekkel, a műanyag edényeket pedig a Karitásztól kaptuk. A legutóbbi örömteli fejleményként az Ökumenikus Segélyszervezet jóvoltából sikerült rácsatlakoznunk a községi közintézményeket friss, tiszta ivóvízzel ellátó vízvezeték-hálózatra, ami azért jött nagyon jól, mert a közösségi házunk kútja kiapadt. Emellett akkumulátort és invertert is kaptunk a segélyszolgálattól, s áramszünet idején is tudunk sütni-főzni.
– Hány adagot készítenek általában, és mennyit jelenleg?
– A Covid-járvány alatt heti három alkalommal harminc adagot hordtunk szét, a háború alatt heti háromszor 50–60 adag kétfogásos ebédet, jelenleg ötvenet – válaszol a parochus.
– Hány asszony főz-süt a szeretetkonyhájukon?
– A Covid-járvány alatt 10-12 asszony sütött-főzött, egymást váltva, a háború első éveiben hatan, jelenleg pedig ketten dolgoznak állandó jelleggel, Kalanics Olga és Kiss Malvin, de bedolgozik Kalanics Julianna, Sebestyén Mária, Pilipkó Anna, régebben pedig Tóth Irén és Tihor Beáta is segédkezett a szeretetkonyhánkban – tudom meg beszélgetőtársaimtól.
És reméljük, Isten segítségével továbbra is megannyi rászorulónak nyújtanak támogatást a salánki segítő kezek…
Lajos Mihály
