A Tulipán Tanoda hagyományőrző tábora Kőrösmezőn

A magyar népi kultúra értékeivel ismerkedtek a szórványvidéken élő gyerekek

A magyar népdalok, a néptánc és a kézművesség ismét közelebb hozta egymáshoz a szórványban élő gyermekeket és a magyar népi kultúra értékeit. A Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) együttműködésében második alkalommal megszervezett Kőrösmezői Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor öt napon át kínált élményekben gazdag programot negyven, Kőrösmezőről, Rahóról, Terebesfejérpatakról és Nagybocskóról érkezett gyermek számára.

A tábor célja az volt, hogy a résztvevők élményszerű módon találkozzanak a magyar hagyományokkal. A szórványban élő fiatalok számára különösen fontosak az olyan alkalmak, amelyek a magyar nyelvet, a néphagyományokat és a közösségi élményeket kapcsolják össze. A népzenei, néptánc-, népijáték- és kézműves-foglalkozások ezt a célt szolgálták: a táborozók népdalokat tanultak, kipróbálhatták a hegedűt, moldvai és dunántúli táncokat sajátítottak el, valamint a hagyományos kézművesmesterségek világába is betekinthettek. A foglalkozásokat a Tulipán Tanoda oktatói – Szilágyiné Tóth Gabriella, Szilágyi László, Kenéz Ágnes, Sarkadi Anita és Gogola Éva – tartották.

A hangszeres foglalkozásokon mindenki kézbe vehette a hegedűt és megismerkedhetett a hangszer megszólaltatásának alapjaival. Sarkadi Anita, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola hegedűtanára elmondta, hogy a jól ismert gyermekdalokra és népdalokra építve a gyerekek hamar sikerélményhez jutottak, ami tovább növelte lelkesedésüket. Mint fogalmazott, örömmel látta, hogy a tábor résztvevői nemcsak a tanulásban vettek részt aktívan, hanem szívesen mutatták be társaiknak is, mit sajátítottak el a foglalkozásokon.

A kézművesműhelyekben a táborozók gyöngyből kalárisokat, karkötőket és fülbevalókat készítettek, csuhéból virágokat alkottak, gyógynövényekkel töltött illatzsákokat varrtak, emellett megismerkedtek a kötözött babával, a horgolással és a gyapjú megmunkálásával is. Gogola Éva kézművesoktató szerint különösen fontos, hogy a szórványban élő gyermekek olyan népi mesterségekkel találkozzanak, amelyek közelebb viszik őket kulturális örökségükhöz. Hangsúlyozta: napjainkban számos használati tárgy készen megvásárolható, ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy a fiatalok megismerjék azokat a technikákat és természetes alapanyagokat, amelyek hosszú időn át meghatározták elődeink mindennapjait. „Nagyon fontos visszanyúlni a gyökereinkhez, és megtanítani a gyerekeket arra, mennyire fontos a hagyományainkat őrizni” – emelte ki.

A táncfoglalkozások szintén közösségformáló szerepet töltöttek be. A nagyobbak moldvai táncokat tanultak, a kisebbek népi játékokon és dunántúli ugrós táncelemeken keresztül ismerkedtek a magyar néptánckultúrával. Szilágyi László néptáncoktató elmondása szerint tudatosan választották a moldvai táncokat, mert azok könnyen tanulhatók, ritmusosak és örömteli közös élményt nyújtanak. „Nem a pontos tánclépések a fontosak, hanem az, hogy a tánc öröme összehoz minket” – mutatott rá. Tapasztalata szerint a gyerekek végig nyitottan, nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a foglalkozásokba, ami az oktatók számára is örömteli visszajelzés volt.

A tábor szakmai vezetője, Szilágyiné Tóth Gabriella a népzene, a néptánc és a kézművesség mellett a kárpátaljai legendákat is közelebb vitte a résztvevőkhöz. Esténként magyar népmeséket néztek, közösen beszélgettek a történetekről, megismerkedtek több helyi mondával, köztük Rákóczi virágainak legendájával. Elmondása szerint a fiatalok nyitottan fordultak a magyar népi kultúra felé, a tábor végére pedig valódi közösséggé kovácsolódtak.

A program jelentőségét Vadas Mária, a terebesfejérpataki vasárnapi iskola oktatója is hangsúlyozta, aki rámutatott: a szórványban élő gyermekek számára különösen fontosak az ilyen kezdeményezések, hiszen sok családban egyre kevesebb lehetőség nyílik a magyar nyelv mindennapi használatára. Éppen ezért nagy jelentőségük van azoknak a közösségi alkalmaknak, ahol a gyermekek természetes módon találkozhatnak a magyar nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal – tette hozzá.

A tábor zárásán a résztvevők népdalokkal, táncokkal és a hét során készült kézműves alkotások bemutatásával adtak számot arról, miket sajátítottak el és mivel foglalkoztak az elmúlt napokban. Az élménybeszámolók egyaránt arról tanúskodtak, hogy a közös éneklés, a hangszeres foglalkozások, a kézműveskedés és a tánc maradandó élményt jelentett számukra. A kőrösmezői tábor ismét megmutatta, hogy a hagyományőrzés a szórványban élő közösségek számára élő kapcsolatot jelent a magyar nyelvvel, kultúrával és egymással.

lexi