Hőség és aszály

Kánikula, apadó talajvízszint, silányabb termés…

Az idei nyár dereka, valamint augusztus első fele a szélsőségesen magas hőmérsékleti értékeket hozó, szokatlanul erős kánikula és az ugyancsak szélsőséges szárazság jegyében telt el. A rendkívüli időjárásról és annak a földművelésre gyakorolt hatásairól Molnár Ildikóval, az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ Jótékonysági Alapítvány falugazdászával, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársával beszélgetett el lapunk munkatársa.

– Az aszály, illetve a nyár derekai, és pláne az augusztus eleji hőhullámok mennyire szokatlanok vidékünkön? – indítom a beszélgetést.

– Ez a nyár a rekordok nyara. Június 27. és 30. között négy egymást követő napon dőlt meg a napi melegrekord Kárpátalján. Majd augusztus elején egy második hő-kupola érkezett a térség fölé, s Ungváron három egymást követő napon is megdőlt a hőmérsékleti csúcs: elsején +35,5, másnap +35,1, harmadikán pedig már +35,8 Celsius-fokot mértek, miközben az eddigi augusztusi rekord – még 1994-ből – +35 Celsius fok volt. A levegő páratartalma ezekben a hetekben mindössze 25-27 százalék körül mozgott, ami már a súlyos légköri aszály egyértelmű jele. Ami pedig igazán szokatlanná teszi a helyzetet, az az, hogy ez már a nyár második hő-kupolája, s a kettő között sem érkezett érdemi felfrissülés vagy csapadék. És bár az elmúlt évtizedekben is voltak nálunk meleg, száraz nyarak, de ilyen tartós, éjszaka is alig enyhülő kánikulasorozatra korábban nemigen volt példa.

– Milyen mélyre csökkent a talajvíz szintje?

– Hosszú távon ez a legaggasztóbb kérdés. A Kárpátaljai Hidrometeorológiai Központ szerint a talajvíz szintje már 2016 óta évről évre lejjebb csökken, vagyis egy több éve tartó, folyamatosan mélyülő vízhiányról beszélhetünk. Kárpátalja falvaiban igen változatos a talajvízszint képe: van ahol már pár méteres mélységben bőségesen adott, másutt viszont több mint 60 méterig kell leásni érte, s van hol nincs is talajvíz. És ami a gazdálkodók számára a legaggasztóbb: míg régen a fúrt kutaknál elég volt hét méteres mélységig leásni a vízig, addig ma már több mint 9 méteres mélységben sem biztos, hogy találunk rendes hozamot, aki pedig komolyabb öntözést tervez, annak 10-12 méter mély kutat kell fúratnia.

– Mennyire érintette az aszályos időjárás az idei gabonatermést?

– A kora-tavaszi csapadékhiány miatt sok táblán már a bokrosodás sem ment végbe rendesen, később pedig a kalászok fejlődése is elmaradt a megszokottól. A kalászosoknál a fejtrágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem hatékonysága is romlott, hiszen víz nélkül ezek a hatóanyagok nem tudtak megfelelően hasznosulni. Ráadásul idén először szembesültünk azzal, hogy a tripszek, tetvek és más nedvszívó kártevők komoly kárt tettek az őszi gabonákban, a szemek sok helyen aszottan, ki nem telve kerültek a kombájn alá. Az árpánál és a búzánál egyaránt az látszik, hogy a tavalyi 4,5-6 tonnás hektáronkénti átlaghoz képest idén sok táblán már annak is örülünk, ha 2-3 tonnát sikerül learatni, vagyis a hozam nagyjából a felére esett vissza. Itt jegyezném meg, hogy térségenként vannak eltérések, például a Bereg-vidéken viszonylag a legalacsonyabb termésátlagokat értek el, míg Ung vagy Ugocsa területen valamivel magasabb mennyiségeket takarítottak be. A zab és a tritikálé kisebb területen termesztett kultúra, de ugyanaz a száraz tavasz sújtotta őket is, úgyhogy ott sem várható jobb kép, inkább hasonló, esetleg valamivel enyhébb visszaesésre lehet számítani. És nem csak a mennyiség kisebb, de a minőség is jelentősen gyengébb. A logisztikai útvonalak háború okozta sérülései, a dömping, és a tárolók hiánya által okozott kiszolgáltatottság miatt jelenleg 5-6 hr/kg áron mozognak a kalászosok árai. Tovább rontja a képet az üzemanyagárak növekedése, a bérköltségek, és a munkaerőhiány. Az előző években is nagyon szűk volt a jövedelmezőség, de mára egyértelműen és bőven az önköltség alá esett a szántóföldi termesztés. S egyelőre, sajnos, nem látni, mitől változnának meg a piaci körülmények.

– Milyen állapotban vannak a kukoricatáblák?

– A kukorica helyzete valamivel biztatóbb, mint a kalászosoké, elsősorban azért, mert később vetik, mélyebbre nyúlik a gyökere, és a júniusi-júliusi esőkből is többet tudott hasznosítani, mint a már korábban beérett gabonafélék. Sok gazda mondja, hogy a szója, a napraforgó és főként a kukorica sokat profitált ezekből a nyár eleji csapadékokból, s az érintett táblákon még van remény egy elfogadható termésre. Talán a napraforgó az, ami a leginkább elviseli ezt az időjárást, ám a szemtelítődés időszaka most következik, s a csapadékra igen nagy szükség lenne. Ugyanakkor a mostani hőségnapokon a talaj gyorsan kiszárad, s a szemtelítődés időszaka pont erre a kritikus periódusra esik. Ha a nyár hátralévő részében érkezne néhány kiadós, áztató eső, az minden bizonnyal érdemben javítaná a szemek kitelését, ezáltal a termés mennyiségét és minőségét is. Csapadék nélkül viszont a szemek nem telnek ki rendesen, s a hőség tovább gyorsítja a talaj kiszáradását, vagyis a végső hozam nagyban azon múlik, mit hoz még augusztus.

– Milyen hatással van az aszály, illetve a hőhullámok a szabadföldön és a fóliaházakban termesztett növényekre?

– A burgonyánál a legrosszabb a helyzet, a forró talajban, a bakhátakban szó szerint megfő a gumó, ezért idén nem érdemes szeptemberig várni a betakarítással. Sőt, minél hamarabb, még egy eső előtt ki kell termelni, mert nagy a veszélye, hogy a gumók mélynyugalmi állapota megtörik, és szeptemberben újra kicsirázik a burgonya. A fejeskáposzta-féléknél, illetve a gyökérzöldségeknél – sárgarépánál, petrezselyemnél – a kiszáradt felső talajréteg miatt a kelés és a fejlődés egyaránt akadozik, ott is elengedhetetlenné vált az öntözés, ahol régebben, a rendszeresebb esőzések idején nyugodtan el lehetett hagyni. A paradicsom és a paprika főleg a napégés miatt szenved, a bogyók egy része leég, torzul, ezért sokan árnyékolnak. A csemegekukorica és a dinnyefélék valamivel jobban tűrik a meleget, de öntözés nélkül e kultúrák esetében is komoly méretcsökkenés várható.

– A zöldségtermesztők – öntözéssel – milyen mértékben tudták ellensúlyozni az aszályt?

– Aki tudott öntözni, az szinte mindent megmentett, aki nem, az sokat veszített. A csepegtető öntözés feketefóliás talajtakarással ma már alapfelszereltségnek számít a komolyabb kertészetekben, de a víz forrása egyre problémásabb. Ahogy említettem, a fúrt kutaknál ma már 10-12 méter mélyre kell lefúrni a biztos vízhozamért, ez pedig komoly beruházás, amit nem minden termelő tud vagy akar megelőlegezni. A szabadföldi öntözést sokan benzin- vagy dízelüzemű szivattyúval oldják meg, ami nagyobb terület esetén jelentős napi költséget jelent, s az üzemanyag mostani drágulása ezt is tovább növelte. Összességében elmondható, hogy az öntözött táblák idén is elfogadható, sőt egyes esetekben jó eredményt hoztak, míg az öntözetlen szabadföldi zöldségeseknél sok helyen alig maradt valami a befektetett munkából.

– Milyen minőségű és mennyiségű termések várhatók a most érő zöldségfélékből?

    – Vegyes a kép, attól függően, ki tudott öntözni, és ki nem. Az öntözött paradicsom-, paprika- és uborkatáblákon elfogadható, helyenként jó mennyiségű és minőségű termés érik, bár a termések mérete a hőség miatt sok helyen kisebb a megszokottnál, s a napégés is rontja a minőséget. Az öntözetlen táblákon ezzel szemben komoly méret- és mennyiségcsökkenésre lehet számítani, a termés gyorsabban is öregszik, hamarabb befejeződik a szüretelhető időszak. A csemegekukoricánál és a dinnyeféléknél a koraiság idén is felértékelődött, aki időben ültetett, s öntözni is tudott, annak jó esélye van a piacra jutásra, míg a késői, öntözetlen táblákon a termés minősége, illetve a mennyisége elmarad az átlagostól…

Összegzésképpen tehát elmondható, hogy a szélsőséges aszály óriási károkat vitt végbe a kalászos növények körében, a kukorica és a zöldségfélék esetében valamelyest jobb a helyzet, ám a talajvíz-szint folyamatos csökkenése baljós jel a szántóföldi és kertészeti gazdálkodás jövőjére nézve…

Lajos Mihály