Népzenei és néptánctábor Ung- és Beregvidéken

A XVI. Beregvidéki Népzenei és Néptánctábor – a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány szervezésében – a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemen valósult meg augusztus 10–15. között. A beregvidéki táborral egy időben zajlott a IX. Ung-vidéki Népzenei és Néptánctábor. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tehetséggondozó programjára ezúttal is túljelentkezés volt, ami jól mutatja, hogy a fiatalok és a családok körében továbbra is élénk az érdeklődés a magyar népi kultúra iránt.

A tábor története Nagyberegen kezdődött, azonban a jelentkezők számának növekedése miatt idővel két részre osztották a programot: így született meg a Beregvidéki és az Ung-vidéki Népzenei és Néptánctábor. Az elmúlt 16 évben összesen 875 gyermek kapcsolódott be a táborok programjaiba 61 iskola és számos kárpátaljai település képviseletében.

Váradi Natália, a GENIUS JA igazgatója elmondta: „Egy nemzet szíve-lelke a népzene és a hagyományok. A népzene, a néptánc egy nyelv, mégpedig egy nemzet második anyanyelve. Különösen fontos, hogy a fiatalok ne csupán megismerjék, hanem meg is éljék és tovább is adják ezeket az értékeket. A táborok évről évre visszatérő szakmai csapata ebben nyújt segítséget a résztvevőknek. Az idei beregvidéki táborban 51, 10 és 16 év közötti gyermek vett részt 15 településről és 13 oktatási intézményből. A foglalkozásokat 11 szakember vezette, munkájukat pedig négy egyetemi hallgató gyakornokként segítette. A szervezők a jelentkezők nagy száma ellenére senkit sem utasítottak el. A tábor különlegessége, hogy a népi kultúrát komplex módon mutatja be: a néptánc és a hangszeres zene mellett népdaléneklés, kézműves-foglalkozások, valamint a hagyományos kultúrához kapcsolódó egyéb tevékenységek is helyet kaptak a programban.”

A táborozók számára az idei hét egyik szakmai újdonságát a felcsíki táncanyag jelentette. A fiatalok elsősorban a polgári táncokkal ismerkedtek, emellett a csárdás alapmotívumaival és a felcsíki táncokra jellemző váltókkal is próbálkoztak.

Az oktatók számára ugyanakkor kihívást jelentett, hogy a résztvevők többsége nem rendelkezett korábbi néptáncos vagy népzenei tapasztalattal. A cél ezért nem a bonyolult koreográfiák elsajátítása volt, hanem az, hogy a gyermekek sikerélménnyel és olyan tudással térjenek haza, amelyet később akár családjuknak, barátaiknak is továbbadhatnak.

A tábor egyik fontos alapelve az volt, hogy a táncosok is zenéljenek, a zenészek pedig táncoljanak. Így a gyermekek nem különálló foglalkozásokként, hanem egymást kiegészítő élményként találkozhattak a népi kultúra különböző területeivel.

A hangszeres oktatás során többek között hegedűvel, harmonikával, brácsával, citerával, nagybőgővel és népi furulyával ismerkedhettek meg a résztvevők. A kezdők és a haladók együtt tanultak, ami nemcsak az oktatók munkáját könnyítette meg, hanem a gyermekek közötti együttműködést is erősítette.

A kezdő hangszeresek számára a hatlyukú népi pásztorfurulya is újdonságot jelentett. Bár több gyermeknek volt már zeneiskolai, népművészeti iskolai tapasztalata, például zongorán, a furulya egészen másfajta hangszeres készségeket kívánt tőlük.

Az oktatók ezért elsősorban arra törekedtek, hogy már a tábor elején sikerélményhez juttassák a kezdőket. Egyszerű gyermekdalokkal kezdték a tanulást, majd ezekből egy kisebb műsort állítottak össze a záróprogramra. A táborban nemcsak a zene és a tánc, hanem a közösségi élmény is fontos szerepet kapott. A gyermekek együtt gyakoroltak, egymást segítették, és közben fokozatosan vált számukra természetessé, hogy a népi kultúra nem pusztán tananyag, hanem közös élmény.

A zene és a tánc mellett a népi kézművesség is szerves része volt a programnak. A táborozók többek között gyöngyfűzéssel és makramészövéssel foglalkoztak, karkötőket, kalárisokat, nyakláncokat és fülbevalókat készítettek. A kézműves-foglalkozások nem csupán kreatív időtöltést jelentettek. Az oktatók arra is igyekeztek ráirányítani a gyermekek figyelmét, hogy a nagyszülők, dédszülők által viselt ékszerek és használati tárgyak mögött is kulturális örökség húzódik.

A szervezők egyik legfontosabb célja, hogy a tábor ne egyszeri élmény legyen a gyermekek számára. Azok, akik most találkoztak először a népzenével vagy néptánccal, szeptembertől akár rendszeres foglalkozásokon is folytathatják a tanulást. A már aktív néptáncosok és zenészek számára pedig a tábor lehetőséget adott arra, hogy tudásukat elmélyítsék.

A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány évek óta stabil szakmai közösséggel dolgozik azon, hogy a fiatalok számára hozzáférhetővé tegye a magyar népi kultúra értékeit. A program megvalósítását a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül támogatta.

A tábor azonban nemcsak az oktatásról szólt. A gyermekek számára egyben találkozási pont is volt, ahol közös élményeken keresztül erősödhetett bennük a közösséghez és a szülőföldhöz való kötődés. A népzenei és néptánctáborok zárókoncerttel értek véget. A fiatalok ekkor már nem csupán tanítványaikként, hanem előadókként is megmutathatták szüleiknek és oktatóiknak, mit sajátítottak el az egy hét alatt.

LI