A trágya belső élete – mi zajlik a kupacban?

A trágya érésének beindítása és fenntartása

Az előző részekben szó volt arról, hol helyezzük el a trágyacsomót, hogyan rakjuk fel rétegesen, miért kell forgatni és locsolni. Most nézzük meg, mi történik odabent, a kupac belsejében és – ami a gazdának a legfontosabb­ – hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy a trágyánk kész a fóliasátorban való alkalmazásra.

A trágyakupac nem hulladékhalom, hanem egy működő üzem. Milliárdnyi baktérium, gomba és apró élőlény dolgozik benne – ingyen, éjjel-nappal. A mi feladatunk mindössze annyi, hogy megteremtsük számukra a munkakörülményeket a levegő, a nedvesség és a megfelelő alapanyag biztosításával. Ha ezt megtesszük, ezek elvégzik a többit; ha nem, akkor más folyamatok indulnak be, és azok a kárunkra dolgoznak.

A két legfontosabb szakasz, melyen minden trágyakupacnak át kell esnie

1. Indulás (melegedő szakasz), 1–3 nap. Itt már nem lehet beavatkozni, azzal csak ronthatunk a dolgon. Ennek a szakasznak a sorsa a trágyakupac felrakásakor dől el, utólag nagyon nehéz javítani az akkor elkövetett hibákon. Ezek a leggyakoribb hibák. Fontos a méret: a 1,5 méternél alacsonyabb, 2 méternél keskenyebb kupac gyorsabban veszíti a hőt, mint ahogyan termeli, ezért soha nem fog „befűteni”. Optimális méretek: legyen 1,5–1,8 m magas, 2-3 m széles, és minél hosszabb. A magasság esetében fontos szempont, hogy 2 méter fölé ne menjünk, mert a saját súlyától összenyomódik és levegőtlenné válik a kupac.

Egyszerre rakjuk fel. Ha naponta rádobunk egy talicskával, a kupac soha nem éri el a forró szakaszt, tehát nem történik meg a fertőtlenítés. Sokkal jobb, ha van egy gyűjtőhely, ahol felhalmozzuk az anyagot, és amikor összejött a szükséges mennyiség, akkor egyszerre rakjuk fel a „dolgozó” kupacot.

A vizet felrakás közben kell bejuttatni, rétegenként. A kész kupacot kívülről beáztatni szinte lehetetlen – a víz lefolyik az oldalán, a belseje pedig poros marad. Száraz, szalmás trágyánál ez a megakadás leggyakoribb oka. Amint a kupac elkészült, a baktériumok nekiesnek a könnyen bontható anyagoknak: cukroknak, keményítőnek, fehérjéknek. A hőmérséklet gyorsan 20–40 ^oC-ra emelkedik.

Amire figyeljünk: 2-3 nap elteltével a kupacnak érezhetően melegnek kell lennie. Ha nincs hőmérőnk, szúrjunk bele egy vasrudat 50–60 cm mélyen, hagyjuk bent 10 percig, majd húzzuk ki és fogjuk meg. Ha langyos, meleg, jó úton járunk. Ha 3-4 nap után is hideg, valami baj van: túl száraz, túl kicsi vagy túl kevés benne a nitrogén.

2. Forró (termofil) szakasz, 1–3 hét. Ez a legfontosabb rész, amikor a forgatás időzítése a kulcs, és itt hibázik a legtöbb gazda, mert sajnos nem forgatja meg a kupacot.

A hőmérséklet ilyenkor 45–70 ^oC-ra ugrik. Ekkor dolgoznak a hőtűrő baktériumok. Ebben a szakaszban történik meg a fertőtlenítés: elpusztulnak a gombás és baktériumos kórokozók, a fonálférgek petéi és a gyommagvak nagy része. Ez az a szakasz, amiért az egész komposztálást végezzük, a termelés szempontjából ez a legfontosabb.

Ne naptár szerint forgassuk a kupacot, hanem hőmérséklet szerint. A szabály: akkor forgassunk, amikor a hőmérséklet elkezd esni, nem előbb. Ez általában a 7–14. nap.

Ne forgassunk bele a felfűtésbe. Ha a kupac éppen felmelegedőben van, és belenyúlunk, azzal kiengedjük a hőt, és megszakítjuk a fertőtlenítést.

Ha 65 ^oC fölé emelkedik a hőmérséklet, megint csak baj van. Ekkor már a hasznos mikrobák is pusztulni kezdenek, és a folyamat leáll magától. 70 ^oC fölött pedig egy nagyon száraz, szalmás-szénás kupacnál az önmelegedéses tűzveszély is fennáll – lótrágyánál megeshet. Ha 68–70 ^oC-ot mérünk, forgassuk meg és locsoljuk be a kupacot, ez lehűti.

A legfontosabb, amire szinte senki nem figyel: a kupac külső 20–30 cm-es rétege soha nem melegszik fel. Az egy hideg, fertőzött köpeny egy fertőtlenített belső rész körül. Ezért forgatáskor tudatosan a külső anyagot kell középre rakni. Ha ezt nem tesszük, hiába mértünk 65 ^oC-ot, a kupac fele kezeletlen marad. A jó eredményhez kell a 3–5 forgatás.

Amire figyeljünk: a szagra. Ha ammóniaszagot érzünk, éppen szökik a nitrogén. Ilyenkor a következő forgatásnál keverjünk az anyag közé szalmát (szerves anyagot), fűrészport, aprított lombot, és hagyjuk pihenni 10–14 napot.

Minden újabb forgatás után alacsonyabb csúcshőmérsékletet kapunk. Amikor a forgatás után már nem megy 45 ^oC fölé a hőmérséklet, a forró szakasz lezárult.

A következő részben a lehűlés és az érés szakaszát fogjuk részletesen kifejteni.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa