Hagyományos szilvalekvárfőzés a csapi nyugdíjasklub szervezésében

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Járási Rendezvénytermének udvarán az elmúlt héten hagyományos szilvalekvárfőzésre került sor. Csütörtöktől vasárnap hajnalig szorgos kezek dolgoztak jó hangulatban azon, hogy az idei szilvatermésből finom lekvár készüljön.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnök asszonya elmondta, hogy a KMKSZ Ungvári Járási Rendezvényterme számos olyan kulturális eseménynek biztosít teret még ebben a nehéz időben is, amelyek mindig erőt adnak a helyi közösségnek.

– Legaktívabb természetesen ebben az időszakban a nyugdíjasklubunk. Most is az ő kezdeményezésükre jött létre ez a hagyományos szilvalekvárfőzés, amit igyekszünk minden évben megtartani, hogy azt a hagyományt, amely itt, a helyi magyar falvakban nagyon sokáig élt, felelevenítsük, illetve megtartsuk. Évekkel ezelőtt jött az ötlet, hogy van még nagymamámnál egy rézüst, és próbáljuk meg a szilvalekvárfőzést közösségi eseménnyé tenni. Emellett a házikenyérsütést is itt gyakorolják a nyugdíjasok a rendezvényterem udvarán a kemencében, illetve telente szőnek is. Vannak olyan hagyományos dolgok, amelyek ma is élnek a közösségeinkben – emelte ki.

Belovics Ilonától, a csapi nyugdíjasklub vezetőjétől megtudtuk, hogy ez egy nagyon hosszú program.

– Csütörtökön csak az előkészítés zajlott: a férfiak befűtötték a búbos kemencét, az asszonyok bedagasztották a kenyeret. A félbarna kenyér lenmaggal, a fehér tök- és napraforgómaggal készült, és mindkettőben volt főtt krumpli, ezért még harmadnap is puha. Pénteken, bár férfihiányunk volt, de csak sikerült ügyes férfit találni, aki felmászott a szilvafa tetejére és lerázta a szilvát. Mi, asszonyok felszedtük, megmostuk, kimagoltuk, addig a férfiak felállították az üstállványt, tüzet raktak alá, és ciberéztük a szilvát, azaz előfőztük. Szombaton adagolva főzzük a ciberét az üstben, ahogy sűrűsödik, mindig teszünk hozzá frisset. Addig főzzük, míg a lekvár teljesen fekete lesz és olyan sűrű, hogy a kanálról nem esik le. Aztán üvegekbe adagoljuk. Ezt már nem kell dunsztolni, évekig eláll. Régen cserépszilkében tárolták és vékony tésztával lezárták, hogy levegőzzön, de ne essen bele semmi. Padláson évekig elállt, mert nem minden éven van szilvatermés.

Az idei alkalmat még emlékezetesebbé tette az, hogy vendégül láthatták a Bicskei Barátság Nyugdíjasklubot is, akik részt vettek a lekvárfőzésen.

– A csapi nyugdíjasklub nagyon aktív, és nemcsak Kárpátalján, de az egész Kárpát-medencében híres. Már hagyományosnak mondható, hogy amikor jó szilvatermés van, akkor szilvalekvárt főznek a KMKSZ rendezvénytermének udvarán. Ehhez már nem első alkalommal csatlakozik Bicske önkormányzatának delegációja. Most nagy örömünkre a nyugdíjasklub 7 fős küldöttsége érkezett – mondta köszöntőjében Balogh Lívia és megemlítette, hogy a magyar államalapítás ünnepének előestéjén írták alá Bicskén a 10 éves testvértelepülési megállapodás meghosszabbításáról szóló egyezményt.

Medvei Ida, a bicskei nyugdíjasklub elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket és elmondta: nagy örömmel jöttek ismét.

– Már több kulturális rendezvényen részt vettünk, volt, hogy többen is. Számunkra fontos ez a szilvalekvárfőzés. Nálunk ennek már nem nagyon van hagyománya Magyarországon. Egy-egy helyen még gyakorolják, de a főváros környékén, ahol mi lakunk, már nem jellemző. Különösen örülünk, hogy ilyen jó a barátság a csapi nyugdíjasklubbal. Nagy örömmel fogadjuk őket, és úgy érezzük, hogy minket is nagy szeretettel fogadnak. Szeretnénk, ha a jövőben még szorosabbá válna ez a kapcsolat.

Szombaton Bege Krisztina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is járt a lekvárfőző rendezvényen. Bacskai József főkonzul nevében is üdvözölt mindenkit, a kitartó lekvárfőzőket, akik sokat dolgoztak, valamint a konyhán szorgoskodókat, akik a finom kenyeret, süteményeket sütötték, és minden megjelentet, akik élettel töltik meg a teret.

– A több évre visszatekintő lekvárfőzés nemcsak egy gasztronómiai rendezvény, hanem a közösség erejét is mutatja, a hagyományok tiszteletét és a szülőföld szeretetét is. Négy évvel ezelőtt, 2022. július 25-én a kárpátaljai szilvalekvár elkészítésének hagyománya és fogyasztásának kultúrája hivatalosan felkerült Ukrajna szellemi kulturális örökségének nemzeti listájára. A kárpátaljai tradíció két másik elemmel együtt kapta meg ezt az elismerést. Erre mindenki büszke lehet itt, Kárpátalján. Ez a mostani alkalom lehetőséget ad arra, hogy megidézzük eleink emlékét, akik rézüstben készítettek lekvárt, továbbadjuk a tudást a fiatalabb generációnak, hogy a lekvárfőzés titkai ne vesszenek el, és megünnepeljük a szülőföld gazdagságát, a kárpátaljai földön élők gondos kezének munkáját – fogalmazott.

A rendezvényhez csatlakozott Antal Tímea, a Dél-kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány elnöke, illetve Molnár Eleonóra, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület elnök asszonya is.

– Talán nem véletlen – bár nem szándékos –, hogy épp Mohács 500. évfordulója az, amire ma a magyarság emlékezik szerte a világban. Egy ilyen nemzeti tragédiát, mint amit az 500 évvel ezelőtti mohácsi vész jelentett a magyarság számára, talán pont azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy a nemzet egységét szolgáljuk mindannyian. Ilyen emberek gyűltek itt össze, csapiak, bicskeiek, anyaországiak és a diaszpóra magyarsága is, akik a nemzet egységéért tesznek a hétköznapokban, ma pedig ezt ünnepelhetjük, hogy vannak kapcsolataink, vannak kötődéseink, és a tájaknak van arca – zárta köszöntőjét Balogh Lívia.

Antal Tímea, a Dél-kaliforniai Magyar Örökség Alapítvány elnöke Kaliforniából, Los Angeles környékéről érkezett. Több magyar szervezetben tölt be aktív szerepet, egy közösségi színházat vezet, a Los Angeles-i Magyar Háznak a kulturális alelnöke.

– Korábban láttam szilvalekvárfőzést, ugyanis erdélyi vagyok, kalotaszegi, és gyerekkoromban a nagyszülők – sőt még a szüleim korosztálya is – főztek szilvalekvárt a hagyományos módszerekkel, de mióta elkerültem, vagyis az elmúlt 30 évben nem láttam. Most nagyon jó érzés megint átélni azokat a gyerekkori élményeket, és jó látni, hogy ezek a hagyományok még élnek. Közösségépítő hatása is van, tehát összehozza az embereket. Ugyanakkor szomorú látni azt, hogy a háború miatt itt elnéptelenedtek a települések, a gyönyörűen felújított Magyar Házat, a közösségi tereket most nehéz kihasználni úgy, mint amilyen céllal építették. Nagyon reméljük, hogy ez a háborús helyzet hamarosan befejeződik, és vissza tudnak jönni ide azok, akik arra kényszerültek, hogy elmenjenek, s szebb napokat élhettek meg itt mindannyian.

A jelenlévők a Boldog születésnapot… dal éneklése közben felköszöntötték a jubileumi születésnaposokat – Ovszienko Klárikát, Katona Katalint, Literáti Icát –, és a dinnyébe szúrt „tűzijáték” fényében boldogan fotózkodtak. Mindeközben ciberét is lehetett kóstolni, a férfiak pedig kitartóan kavarták a lekvárt.

Tolvaj Istvántól megtudtuk, hogy amikor megkezdődik a főzés, könnyű kavarni a masszát, mert akkor sok víz van benne, és ezért először mindig az asszonyok keverik, majd idővel, amikor sűrűsödik, jönnek a férfiak.

– Lassan adagoljuk hozzá, mert sok szilvából készítjük. Éjfél előtt nem fejeződik be a lekvárfőzés. Fakanállal szoktuk próbálni: kifordítjuk, és nem szabad kiesnie a fakanálból a lekvárnak – amíg lecsúszik, addig nem jó. Valaki cukrot tesz bele, de a natúr az igazi, amikor csak a szilva cukortartalma édesíti a lekvárt. Az az eredeti szilvalekvár!

Kiss Bertalan nemcsak a kavarásból vette ki a részét. Ő rázta le a szilvát a fáról.

– Rengeteg volt a fán, a rendezvényterem körüli területen bő termés volt idén, még a fele szilva a fán maradt. 17 ládával szedtünk összesen, sokan segítettek.

Breza György csak délben érkezett, hogy felváltsa a korábban ott lévőket.

– Ez egy 60–70 éves üst. Korábban másoktól kértük az állványt, ez már saját. Reméljük, sikerrel járunk, és nem ég oda a lekvár. Sok munka van vele, szégyen lenne, ha most kozmálna oda. Korábban a szomszédok összefogtak és főztek otthon. Most fiatalok szinte nincsenek, sőt már üstöt sem könnyű találni. A legtöbben már nem is tudják, hogy néz ki.

Kiderült: nincs jelentősége, milyen fával fűtenek az üst alatt. A lényeg – szabályozni a tüzelést: ha gyengén ég, akkor tesznek alá fát, kinyitják az ajtaját, ha fellobban, nagyon ég a tűz, akkor elzárják, hogy kevesebb oxigént kapjon. Így stabilizálják a főzést, mert ha nagy tűz van alatta, akkor „kiköpi” a szilvát szerteszét, és több lenne körülötte, mint az üstben. Ezért mindig figyelni kell arra, hogy a kellő időben tegyenek a tűzre.

– Aki részt vett a munkában, mindenki kap majd a kész lekvárból. Nagyon örülnek télen, amikor a finom süteménybe vagy derelyébe teszik. Általában, ami marad, abból mindenhová viszünk ajándékba, amikor a klubunkat meghívják vendégségbe, akár az anyaországba is. Jobban örülnek neki, mint a csokoládénak vagy a konyaknak, mert ez igazi autentikus fekete szilvalekvár – mondta végezetül Belovics Ilona.

RV