A paradicsom terméskötődésének legfontosabb feltételei

A paradicsomtermesztés egyik legfontosabb, ugyanakkor sokszor alábecsült kérdése a megfelelő terméskötődés. Ha a virágok nem termékenyülnek meg megfelelően, egy-egy fürtön alig fejlődik bogyó, vagy a megkötött termések aprók, deformáltak és bordásak maradnak. Súlyra akár tíz ilyen kis termés is alig ér fel egy szép, méretes paradicsommal. A probléma azért is különösen jelentős, mert a paradicsomnál a kiesett termést később már nem lehet pótolni. Míg az uborkánál előfordulhat, hogy a fejlődésnek indult, majd elsárgult kis termések helyén néhány nap múlva újabbak jelennek meg, addig a paradicsomnál a meg nem kötött virágokból már nem lesz termés. Ha minden növényen akár csak egyetlen fürt is kiesik, a teljes termés 10–15 százaléka is elveszhet.

A paradicsom önbeporzó növény, vagyis saját virágpora is képes megtermékenyíteni a virágot. A pollen a rovarok segítségével kerülhet a bibére, de megfelelő körülmények között a porzókról egyszerűen ráhullhat vagy rálebeghet. A termesztőberendezésekben, különösen fóliasátrakban azonban könnyen kialakulhatnak olyan körülmények, amelyek akadályozzák a megfelelő megtermékenyülést. A hőmérséklet, a páratartalom, a tápanyagellátás és a beporzó rovarok jelenléte egyaránt meghatározza, mennyire lesz eredményes a virágzás.

A túl nagy meleg sem kedvez a virágoknak

A paradicsom virágai 14 ^oC alatt és 30 ^oC felett egyaránt rosszabbul kötnek. A nyári melegben ezért különösen fontos a termesztőberendezés túlzott felmelegedésének megakadályozása. A fóliasátor hőmérséklete árnyékolással mérsékelhető. Erre alkalmas lehet például a mésztejes árnyékolás vagy a raschelháló használata. A megfelelő szellőztetés szintén sokat segíthet abban, hogy a virágzás idején ne alakuljanak ki szélsőséges hőmérsékleti viszonyok.

A páratartalom is kulcskérdés

A paradicsom számára általában a 75–85 százalékos relatív páratartalom tekinthető kedvezőnek. A túl száraz és a túl párás levegő egyaránt ronthatja a terméskötődést. Száraz levegőben nem képződik megfelelő mennyiségű szekrétum a bibén, amely a pollenszemeket odaragasztaná. Túl magas páratartalom esetén viszont a pollen nedvességet vesz fel, elnehezül, ezért kevésbé képes a bibére jutni. A megfelelő egyensúly kialakításában a párásító öntözés és a szellőztetés összehangolt alkalmazása segíthet. A cél az, hogy a növény számára kedvező páratartalom mellett a levegő ne váljon túlságosan nedvessé.

A bórhiány sem zárható ki

A megfelelő szerves trágyázás és a komplex műtrágyák használata miatt a bórhiány a gyakorlatban nem tartozik a leggyakoribb problémák közé. Ennek ellenére bizonyos esetekben a nem megfelelő bórellátottság is hozzájárulhat a rossz terméskötődéshez. A bórnak fontos szerepe van a paradicsom megfelelő virágzásában és a meddőség megelőzésében. Bórt tartalmazó lombtrágyák alkalmazása segíthet a hiányállapot megszüntetésében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a lombtrágya önmagában nem helyettesíti a megfelelő beporzást.

Vigyázzunk a túl sok nitrogénnel!

A kiültetést követő időszakban gyakori hiba a túlzott nitrogénellátás. Ennek hatására a növény rendkívül erős lomb- és hajtásnövesztésbe kezdhet. A vastag szár, a túlzottan dús lombozat és a későbbre tolódó virágzás mind arra utalhat, hogy a növény inkább a vegetatív fejlődésre fordítja energiáit. Ilyenkor a virágok egy része le is hullhat, a terméskötődés pedig gyengébb lesz. A nitrogén­adag mérséklése és az öntözés visszafogása segíthet a növény egyensúlyának helyreállításában. A vízellátás átmeneti mérséklésével a talaj tápoldatának EC-értéke is emelkedik, ami kedvezően hathat a virágok kialakulására és a virágzásra.

A beporzó rovaroknak is fontos szerepük van

Zárt termesztőberendezésben a beporzó rovarok hiánya szintén komoly terméskiesést okozhat. Erre az egyik bevált megoldás a poszméhek betelepítése. A megfelelő időben és megfelelő virágfejlettségnél dolgozó poszméhek hatékonyan segítik a paradicsom virágainak megtermékenyülését. Kb. 5-10 árnyi termőterülethez egy kaptárnyi beporzó rovarral lehet számolni. A növényvédelem során azonban arra is ügyelni kell, hogy a virágzás idején csak a beporzó rovarokra nézve kíméletes készítményeket alkalmazzunk, és mindig tartsuk be az adott növényvédő szer engedélyokiratában szereplő előírásokat.

Mechanikai beporzás

A terméskötődés elősegítéséhez nem feltétlenül van szükség különleges beavatkozásra. Az egyik legegyszerűbb módszer a mechanikus beporzás, vagyis a paradicsomnövények óvatos megrezegtetése. A termesztők ezt a növényeket tartó dróthuzalok vagy a felvezető zsinórok finom mozgatásával is elvégezhetik. A rezgés hatására a virágpor kiszabadul, és nagyobb eséllyel kerül a bibére. A műveletet a virágzás megfelelő szakaszában rendszeresen elvégezve jelentősen javítható a kötődés.

Kémiai segítség

Ha a mechanikus beporzás nem hozza meg a kívánt eredményt, egyes termesztési technológiákban hormonhatású, termékenyülést elősegítő készítményeket is alkalmaznak. Ilyen hatóanyagú vagy célú készítmények használatánál azonban különösen fontos az előírt dózis és a kijuttatás módjának betartása. A kezelést általában akkorra célszerű időzíteni, amikor az első fürtök nagy része már virágzik. A kijuttatás során arra is figyelni kell, hogy a permetlé a kinyílt virág megfelelő részére jusson.

A túl magas koncentráció viszont többet árthat, mint használ. A nem megfelelő dózis hajtás- és termésdeformációt okozhat: előfordulhat szárszalagosodás és szárrepedés, a bogyók megrepedése, illetve a magház rendellenes kidudorodása is.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa