Katamarántúra a Tiszán – avagy egy felejthetetlen nyár végi evezés

Olvasói levél

Szombaton a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) a szervezésében egy igazán különleges nyári programon vehettünk részt: katamarántúrára indultunk a Tiszán. Már a reggeli induláskor érezhető volt, hogy jó hangulatú napnak nézünk elébe.

A beregszászi római katolikus templom előtt gyülekeztünk, ahonnan egy nagy busszal indultunk útnak. Útközben több településen is megálltunk, hogy felvegyük a többi családot, így fokozatosan egyre nagyobb és vidámabb társaság gyűlt össze. A buszon természetesen hamar beindult a beszélgetés, mindenféle téma szóba került, de leginkább azt találgattuk, vajon milyen lesz a vízállás, hogyan osztjuk majd el magunkat a hajókban, és mire számíthatunk a túra során. Útközben a három túravezetőnket is felvettük, majd a buszból kiszállva még egy rövid sétával közelítettük meg a túra helyszínét. A katamaránok a kempingnél vártak ránk, szólt a zene, minden adott volt ahhoz, hogy jókedvűen vágjunk neki az evezésnek. Három csónakba osztottuk szét magunkat, mindegyikhez jutott egy tapasztalt túravezető, és hamarosan ténylegesen elindultunk.

A körülbelül négyórás túra alatt gyönyörű természeti környezetben tölthettünk együtt időt. Bár a vízállás meglehetősen alacsony volt, ez egyáltalán nem szegte kedvünket. A túravezetők nagy tapasztalattal vezettek minket, közben pedig sok érdekességet is meséltek a Tiszáról, a folyó változásairól és a körülöttünk látható természeti jelenségekről. Külön öröm volt, hogy az utunk során még egy hódot is sikerült megpillantanunk. Ez igazán különleges élmény volt, főleg a gyerekek számára. Ekkor még az a mondat is elhangzott, hogy „ez a nyári szünet legjobb része”.

Többször megálltunk pihenni. Ezek a rövidebb megállók kiváló alkalmat adtak arra, hogy előkerüljenek a magunkkal hozott szendvicsek, beszélgessünk. Jó volt, hogy az évkezdés előtt még lehetőségünk nyílt ilyen kötetlen formában találkozni.

Később kisütött a nap, és igazi nyári időben folytathattuk a túrát. A pihenők során természetesen a fürdés sem maradhatott el.

A négyórás evezés nemcsak élménydús, hanem fárasztó is volt, ezért amikor végül megérkeztünk Nagyszőlősre, már mindenki jó étvággyal várta a folytatást. Nagy örömünkre a sofőrünk közben elhozta nekünk a jól megérdemelt pizzákat, amelyeket fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel fogyasztottunk el.

A nap végére kellemesen elfáradva, jóllakottan és rengeteg élménnyel gazdagodva indultunk haza. Ez a szombati program ismét megmutatta, milyen jó dolog egy közösséghez tartozni, együtt kirándulni, beszélgetni, nevetni, új élményeket szerezni.

Biztosak vagyunk benne, hogy sokáig emlékezni fogunk erre a közös kalandra, és jövőre egy újabb évi evezésen mesélhetjük majd, hogy: „Ti is emlékeztek, amikor a tavalyin…?”

Tarpai Zsófia