Híd a generációk között – Hulladék nélküli háztartás

A Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége azzal a céllal szervezte meg a „Híd a generációk között – Hulladék nélküli háztartás” elnevezésű rendezvényt, hogy megismerjék és megismertessék a már használaton kívüli textíliák újrahasznosítását: a hagyományos szövést, a kereten szövést, a horgolást, és tanulhassanak egymástól a különböző korú lelkes kézimunka-kedvelők. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Járási Rendezvénytermében szombaton öt kárpátaljai nyugdíjasklub tagjai, helyi fiatalok és gyerekek vettek részt a tartalmas eseményen, amely a Nemzeti Együttműködési Alap, Magyarország Miniszterelnöksége, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.

– Nagyon sok minden van otthon felhalmozódva, mert fogyasztói társadalomban élünk: sok mindent veszünk, kicsit hordjuk és megunjuk, másat veszünk. Sok a fölösleges ruhanemű. Ezek szép, színes ruhák, sajnáljuk eldobni, ezért a nyugdíjasklubosokkal kitaláltuk, hogy újrahasznosítjuk – mesélt az előzményekről Belovics Ilona, a Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetségének elnök asszonya és kiemelte: a rendezvényre az Együtt Megyerért Polgárőr Egyesülettel közösen benyújtott pályázat keretében sikerült támogatást kapniuk.

Elmondta, hogy mindehhez szövőszék kellett.

– Vannak rokonok a falvakban, végigkérdeztük őket, és az egyik padláson találtunk egyet, igaz, elfeketedve. Rendbe raktuk, és kellett hozzá egy mester­asszony. Szilvási Margit néni Dobronyból eljött hozzánk. Évek óta csinálja ezt, megtanított minket szőni. Összehordtuk a sok színes ruhát, leültünk télen 8–10-en, vágtuk, gombolyítottuk, közben beszélgettünk, a konyhában ketten főztek valami finomat. Dolgozunk, eszünk, iszunk jó házi bort, így telnek a téli napjaink. Nagyon jó helyszínünk van: a KMKSZ rendezvényterme Csapon a második otthonunk, itt mindig jó a hangulat. Szeretünk ide járni, minden adott ahhoz, hogy dolgozni tudjunk.

A szeptember 12-ei rendezvényre a szövetségben lévő 8 nyugdíjasklubból ötnek a tagjai jöttek össze, a többi különböző okok miatt nem tudta képviseltetni magát. Az érkezők elhozták a kézimunkákat, amelyeket egyedül készítettek, sőt a szüleik és nagyszüleik kézimunkáit is láthattuk az udvaron kialakított rögtönzött kiállításon.

A Bégányi Aranykalász Nyugdíjasklub népes csapattal érkezett Kis- és Nagybégányból. Molnár Valéria elnök mellett Veréb Éva, Szimcsera Erzsébet, Orosz Gyöngyi, Gerics Teréz és Skvál Ibolya rengeteg darabot hoztak, szövést, horgolást, hímzést, kötést.

– Szétbontunk pulóvereket és újrahasznosítjuk a fonalat – székre, lócára horgolunk terítőket. Ez egy régi, százéves darab, szövött anyagra fekete pamuttal készült, írással. Az ilyen falvédő már ritkaság, régen sokan csinálták így is, voltak színesek is. A kenderfonálból készült lepedő a szekrény mélyéről került elő, a mostani fiataloknak érdekes, aki érdeklődik a hagyományok iránt. Régen nem volt szőnyeg, szebbnél szebb pokrócokat is hoztunk, ami a kelengye szerves része volt. Mi napjainkban is használjuk otthon – mesélik az asszonyok, miközben szemügyre vettük az egyik pokrócot, amelybe a nagybégányi Tóth Ilona a magyar trikolórt is beleszőtte 2 éve, mert mint mondotta, sok támogatást kapnak Magyarországról, ezért a választó csík piros-fehér-zöld színű elhasznált ruhadarabokból készült.

– A célunk, hogy hulladék nélküli háztartás legyen, mert annyi minden gyűlt fel otthon, amire nincs szükségünk, de kár kidobni a szemétbe, és így nem terheljük a környezetünket még textíliával is. Újra lehet hasznosítani, és új életet adunk a régi ruhadaraboknak. Ez nekünk tanulási lehetőség is, nézzük, mit csináltak régen, van hová fejlődnünk. Szeretnénk a fiataloknak is átadni. A csapi hímzőszakkör tagjai szívesen eljöttek, nézték a munkát, mi az övéket, elsajátítják a régmúlt idők szokásait – jegyezte meg Belovics Ilona.

Daskovszka Szabina Csapról most horgolással jött, de szinte mindenféle kézimunkát kipróbált már:

– Az ASzakkör programban is benne vagyunk hatodik éve, ott is sok mindent kipróbáltunk: csipkeverést, szövést, makramézást, horgolást. Nagyon szeretek kézimunkázni, ez a hobbim. Talán nincs is olyan napom, hogy ne vegyek a kezembe valamilyen tűt. Jó volt megnézni a pokróc szövését is, amit régen meg akartam tanulni. Láttuk, hogyan készül a kereten kisebb pokróc, nagyon jó és érdekes technika, úgy döntöttünk, hogy ki is próbáljuk.

Közben nótázgattak, fiatalok és idősebbek egyaránt.

A beregszászi csapat is büszkén mutatja alkotásaikat, Váradi Erzsébet kötött pulóvert hozott, Lengyel Katalin pedig nem saját munkát, hanem még az édesanyja által horgolt kis fehér csipkéket. Elmondták: jól érzik magunkat már a megérkezéstől kezdve, nagy szeretettel fogadták őket.

Erzsébet otthon kézimunkázik, gobelint varr és horgol, de reggel úgy indult, hogy vajon mit fog ő itt csinálni. Kellemes meglepetés érte, jó társaságba került.

A csapat vezetője Homa Katalin, a Mi Érted Nyugdíjasklub vezetője.

– 2012-ben regisztráltuk be a civil szervezetet, akkor gyerekekkel foglalkoztunk, kézműveskedtünk a fesztiválokon, rendezvényeken, táborokban. A Covid és a háború ennek véget vetett, megszűntek a rendezvények, kevés a gyerek, de a felnőttek, nagyszülők itthon maradtak, ezért továbbfejlesztettük a szervezetet, és nyugdíjasklub lettünk. Találkozunk, kézműveskedünk, énekelünk, a hagyományokat igyekszünk megőrizni, s akinek van gyereke, unokája, megmutatni mindezt nekik. Újrahasznosítunk mindent, hogy a környezetet minél kevesebbet szennyezzük. A farmernek például nagyszerű a felhasználása: a szára részből lehet hátizsák, táska, a többiből pedig vékony csíkokra tépve lábtörlőket készítünk. Könnyen mosható. Ez a pokróc egy kinőtt kabátból készült. Mikor bezárt a rádiógyár, és nem tudtam, mihez kezdjek, a főiskola hirdetett egy szövőtanfolyamot, ahol olyan mesterektől tudtam tanulni, mint Prófusz Marianna.

Amíg az asszonyok kézimunkáztak, a háttérben füstszag és finom ételillat szállt. A csapi nyugdíjasklub 3 férfitagja bogrács­gulyást, néhány asszony pedig töltött káposztát főzött.

Az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szövetségének elnöke, Szántó Edit Bátyúból érkezett és megjegyezte: fontos a hagyományok ápolása, mert csak ezáltal tudunk megmaradni ezen a kis területen a háborúviselt országban.

– Örvendünk, énekelünk, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat és örülünk annak, hogy az unokáink is érdeklődnek.

Tóth Éva Zápszonyból elmondta: ritkán jönnek össze sajnos, de működik a nyugdíjasklub.

– Ennyi a kikapcsolódásunk, itt tudjuk jól érezni magunkat, egymást értékelni, mert bizony a mai világban az, hogy egymást értékeljük, a legnagyobb kincs.

Sebők Margit negyedik éve a csapi nyugdíjasklub tagja. Meglátott az interneten egy rámát, és a férje segítségével elkészítették.

– Kipróbáltam, már nagyon sok darabot szőttem rajta, mindenkinek tetszik, mind ajándékba ment. Az alapanyag blúzok, férfiingek, szoknyák. Vágni kell, nem kell összevarrni, a végén csinálok kis lyukat, összeteszem, áthúzom és mehet tovább. Nem dobálom ki a sok holmit, mindent felhasználok – meséli, és megmutatta hogyan készül a kis szőnyeg, amelyben a színek adják a mintát. – Próbáltam pólóból, de az nem jó, mert összeugrik és nem egyenletes, a pólókat horgoláshoz használom. Ha régi dolgokat használunk, kevesebb a szemét. Ezek az új darabok tartósak, sokáig lehet használni – foglalta össze.

RV