Vaskó Ági: Ott vagyok

Ott vagyok, hol ráhajol

az ég a tengerre,

hol napvérétől izzik

a bársonyhorizont,

s hol a szilaj szél

korbácsolja vágyam, de

nem sebezhet halálos szigony.

Ott vagyok az aranysárga parton…

üres kagylóhéj a lábnyomom,

de sóvárgó szívvel várom,

hogy ébredő szerelmed

majd utánam oson.

Ott vagyok, hol

a tükörfényes tenger ringatja

az azúrkék eget,

s ott, ahol lágy hullám fürdeti

a vízben úszó fodros felleget.

Ott vagyok minden

sirály szárnyon,

gyöngyházcsillogású

tarajos hullámon,

égre szökő,

Napban zengő tengerárban,

hullámpermet szőtte

horgolt csipke-vágyban.

Ott vagyok, hol

a habok szerelmet dalolnak,

s lelkedet tükrözve

fölém hajolnak…

Engedd! Engedd, hogy

beléd hatoljak!

Végtelen ölelésre vágyom.

Mondd! Mondd, hogy

nem vagy álom!

Megosztom valakivel...

„A világ számára lehet, hogy egy személy vagy, de egy személy számára te vagy a világ” – Bill Wilson.

A szerelem az a téma, amelyet minden költő megkóstol legalább egyszer, amelyben minden szerző kipróbálja magát. Sőt, sokan éppen ezért ragadnak tollat. Ki ne írt volna már szerelmes verset? Rengeteg művet olvastam már a témában, megvallom, túlnyomó többségük nem tetszett. Én magam is írtam néhányat, azok sem tetszettek. Ezért egy idő után fel is hagytam ezekkel.

„A szerelem nem a szemével néz, hanem az elmével, és ezért vaknak van festve szárnyas Ámor” – William Shakespeare.

Naponta találkozom a közösségi médiában a kortárs szerzők által alkotott szerelmes versekkel. Ezekben hemzsegnek a kiürített klisék, közhelyek, elhasznált fordulatok. Tobzódik a lélek-bulvár, folyik az intézményesített plágium. Tulajdonképpen a nagy szerelmes verseket már mind megírták, napjainkban roppant nehéz eredetit alkotni.

A jó vers nem attól jó, hogy teletömjük szép szavakkal és csodálatos költői képekkel. Egy vers attól jó – és ez vonatkozik a szerelmes versekre is –, ha valamit megmozdít az olvasóban. De már ez is közhely.

„Soha senki nem mérte meg, még a költők sem, hogy mennyit bír el a szív” – Zelda Fitzgerald.

Akkor legalább kíséreljük meg kideríteni! Én most Vaskó Ági Ott vagyok című versét hoztam el. A kedves olvasókra bízom, hogy eldöntsék, megmozgatott-e valamit bennük.

                Lengyel János