Turbók Attila: Kései napló

(részlet)

Barátom lábán ott a seb nyoma,

az életét megmentették mások,

pincemélyben rejtegették, noha

mindegyik az életével játszott.

Az idős hölgy minden évben Svájcból

a Térre megy, frissen vágott zöldek

köré-alá, mint kertész virágol

tűnt apányi édes anyaföldet.

A tank melletti lódenkabátost,

akkor látta utolszor az apját,

a szép férfit, nők kedvence-sármost

jázminkelyhek szerteillatozzák.

Hová tűnt, miféle rejteké lett,

holt-élő, Kossuth téri névtelen,

nincs fogság, sem hosszú börtönévek,

hallgatott kórház, hallgat boncterem.

Így szunnyadt a múltunk ötven évig,

pórusokban, lélegzőgyökérben,

kapillárisok csőpereméig

csordult néha, majd süllyedt sötéten.

A porhintők szorgos nemzedéke

szívós munkával lassan célba ér,

új réteg hull elménk felszínére,

a régi már kunsági porfedél.

Aztán majd gyúródik porból béke,

eső éri, lesz dágvány, dagonya,

lesz, aki harsog, semmit sem értve,

a többség hallgat, nem felejt soha…

Turbók Attila költő, újságíró, író, szerkesztő, asztalitenisz-edző 1943-ban született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát 1975-ben. Egy ideig az Ifjúsági Magazin irodalmi szerkesztőjeként tevékenykedett. Dolgozott a Fiatal Művészek Klubjában, a Zeneakadémián kulturális szervezőként, Leányfalun a művelődési ház igazgatójaként. 1980-tól húsz éven át a Börtönújság szerkesztőjeként kereste kenyerét. 2020 és 2024 között tagja volt a Magyar Újságírók Közössége elnökségének. 2023-tól tagja a Magyar Múzsa című kulturális folyóirat szerkesztőbizottságának. Évek óta a Hitel folyóirat szűkebb köréhez tartozik. Eddig hét kötete jelent meg, a legutóbbi 2025-ben Gyűrött délibáb címmel. Öt éven át havi rendszerességgel szervezett irodalmi esteket a Budán található közkedvelt KF & T Galériában. Tagja a Magyar Múzsa Baráti Társaságnak és tevékenyen részt vesz a Mitracsek Presszó című kulturális programban. 2026-ban kapta meg a Mitracsek-díjat. Tehetséggondozással is foglalkozik, ő fedezte fel az egyre sikeresebb Tornai Xénia költőt.

Az írás mellett a másik nagy szenvedélye az asztalitenisz, azaz a pingpong, annyira, hogy ódát is írt a sportághoz. Hátrányos helyzetű roma gyerekekkel foglalkozik, most is van egy tehetséges tanítványa. Fia ismert asztalitenisz-játékos, majd edző volt. Utazni is szeret, a Mitracsek Presszó csapatával már eljutottunk Marosvásárhelyre, Marosvécsre, Jeddre, Csurgóra, Gyékényesre, Ózdra, Nagykanizsára, Kunszentmártonba, Berzencére stb. Elmesélte, hogy egyszer az USA kilenc államán autózott át Los Angelestől Floridáig, ugyanis mindkét lánya az Atlanti-óceánon túl találta meg a boldogulását.

Erősen kapcsolódik Kárpátaljához, hiszen az édesanyja Huszton született, erről is beszél a vele készült interjúban, amely 2026. július 5-én jelent meg a Kárpátalja című hetilapban.

Tizenhárom éves suhancként élte meg az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. Tehát egyike azon keveseknek, akik megélték és túlélték a hetven évvel ezelőtti véres eseményeket. A szabadságharc emlékét megidézve ezért választottam tőle ezt a verset.                

Lengyel János