Jubileumi ünnepséget tartott a Rákóczi Egyetem

Harminc év a szülőföld szolgálatában

Három évtizeddel ezelőtt 74 hallgatóval indult, mára a kárpátaljai magyar oktatás és tudományos élet meghatározó intézményévé vált a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem. Az október 29-én Beregszászban megtartott jubileumi ünnepségen visszatekintettek az elmúlt 30 év eredményeire, és köszönetet mondtak mindazoknak, akik munkájukkal, támogatásukkal és bizalmukkal hozzájárultak az intézmény fejlődéséhez.

Kárpátalja történelmi zászlóinak bevonulásával, tárogatószó mellett kezdődött A főiskolától az egyetemig – Harminc év a szülőföld szolgálatában című jubileumi ünnepség, majd Molnár Andrea, az egyetem Rektori Titkárságának vezetője szólt az intézmény történetéről.

„A 2026-os esztendő különleges jelentőséggel bír közösségünk számára. Egyetemünk fennállásának 30. évfordulója méltó módon kapcsolódik a Magyar Tudományos Akadémia alapításának kétszázadik, valamint Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulójához. E hármas jubileum együttesen kínál alkalmat arra, hogy tisztelettel forduljunk közös történelmi, tudományos és szellemi gyökereink felé. Egyúttal megerősítsük elkötelezettségünket a magyar oktatás, tudomány és kultúra szolgálata iránt.”

Ezt követően az egyetemi kamarakórus előadásában felcsendült az intézmény himnusza, a Rákóczi bús éneke.

Csernicskó István rektor ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy az önálló magyar felsőoktatás megteremtése korántsem volt magától értetődő vállalkozás. Az alapítókat az a meggyőződés vezette, hogy a kárpátaljai fiataloknak helyben is lehetőséget kell kapniuk a továbbtanulásra, a tudás megszerzésére és jövőjük megalapozására. A kezdeti elképzelés életképességét ma már az intézmény eredményei igazolják.

„1996-ban 74 hallgatóval indultunk. A mostani tanévet 1681 hallgatóval kezdtük. A négy szakból 34 képzés lett, a kizárólagos pedagógusképzésből pedig hét képzési területet átfogó, széles képzési kínálat. Az elmúlt három évtizedben 3062 személy összesen 4222 diplomát szerzett intézményünkben.”

A számok mögött pedagógusok, kutatók és más szakemberek életútjai állnak. A rektor beszámolója szerint közel 150 kárpátaljai oktatási intézményben összesen 605 egykori hallgató dolgozik, akiknek munkája révén az itt megszerzett tudás a térség számos közösségéhez eljut. Különös jelentősége van ennek a háború és az elvándorlás idején, amikor minden továbbtanuló fiatal döntése egyben az intézmény iránti bizalom kifejezése is.

Csernicskó István köszönetet mondott az alapítóknak, a támogatóknak, az egykori és jelenlegi munkatársaknak, valamint a hallgatóknak. A jubileumot ugyanakkor a további feladatok számbavételére is alkalmasnak tartotta.

„Nem tudjuk, milyen lesz Kárpátalja 30 év múlva, azt sem tudjuk, milyen körülmények között fogunk dolgozni akár jövő héten. De egy dolgot tudunk. Ha azt szeretnénk, hogy továbbra is legyen magyar nyelvű felsőoktatás, tudományos élet, és legyenek fiatalok, akik ebben a térségben képzelik el a jövőjüket, akkor ezért nekünk kell megdolgoznunk. 30 évvel ezelőtt elődeink nem várták azt, hogy minden körülmény ideális és tökéletes legyen, hozzáfogtak az építkezéshez, és ma itt állunk egy egyetemi díszteremben. Körülnézek, és magam is csodálkozom egy kicsit. Mi sem tehetünk mást, meg kell tennünk mindazt, amit lehet, és időnként talán egy kicsit többet is. 30 év után ugyanis nem azt mondom, hogy elkészültünk.

Azt mondom, jó alapokon állunk, van miért élnünk. És ami talán fontosabb, van miért és van kiért folytatnunk. Köszönöm mindazoknak, akik az első 30 évben velünk tartottak, és számítok mindazokra, akik a következő 30 év történetét írják majd” – zárta beszédét a rektor.

Az alapítás időszakát Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszteletbeli elnökének felolvasott levele is megidézte. Az ünnepségen személyesen részt venni nem tudó alapító az egész közösség eredményeként tekintett a megtett útra: „Ez az ünnep a kárpátaljai magyarság győzelmi ünnepe. Nagyot álmodtunk, és talán a vakmerő álom is segített átütni az előttünk tornyosuló falat. Sok ember munkája, kitartása, makacssága van ebben a győzelemben.”

A hálaadás mellett az emlékezésnek is helye volt az ünnepségen. Az Akik előttünk jártak című összeállítással az elhunyt intézményépítők előtt tisztelegtek; a kivetítőn megjelenő nevek és fényképek után az egyetem kamarakórusa Andrew Lloyd Webber Pie Jesu című művét adta elő.

A vendégek köszöntőinek sorában Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja olvasta fel Kollai István, a magyar kormány magyarságpolitikáért felelős helyettes államtitkárának levelét.

„Egy intézmény életében a harminc esztendő jelentős évforduló. A mai jubileum azonban jóval több egy évfordulónál. A kárpátaljai magyar közösség kitartásának, cselekvő erejének és jövőbe vetett hitének ünnepe. Annak a közös akaratnak a bizonyítéka, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet értéket teremteni, közösséget építeni, tudást átadni és jövőt formálni. A Rákóczi Egyetem története arra tanít bennünket, hogy a nagy célok megvalósításához hitre, elkötelezettségre és összefogásra van szükség. Arra a meggyőződésre, hogy közös erővel a legnehezebb akadályokat is le lehet küzdeni, és a bizonytalanságok közepette is van értelme a jövőbe fektetni.”

A levél kitért az anyanyelvi oktatás jogának kérdésére is. Elhangzott: a magyar kormány továbbra is figyelemmel kíséri az ukrán oktatási törvény garanciáinak gyakorlati megvalósulását.

„Hiszünk abban, hogy a szülőföldön való megmaradás legfontosabb feltétele a jövőbe vetett hit, ahhoz pedig, hogy a fiatalok a jövőjüket Kárpátalján is el tudják képzelni, olyan intézményekre van szükség, amelyek tudást, biztonságot, közösséget és perspektívát kínálnak számunkra. A Rákóczi Egyetem ilyen intézmény. Éppen ezért munkája nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem az egész magyar nemzet számára maradandó értéket képvisel” – zárta levelét a helyettes államtitkár.

Az egyetem közösségi szerepét emelte ki Borsos Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke is. Mint kifejtette, egy felsőoktatási intézmény jelentőségét a képzések és a hallgatók száma mellett az is megmutatja, hogyan formálja környezetét: „Egy egyetem valódi szerepét azonban az is meghatározza, hogy milyen hatást gyakorol arra a társadalmi és kulturális környezetre, amelyben működik. A Rákóczi Egyetem esetében ez a kapcsolat különösen szoros. Az intézmény meghatározó szerepet vállal a kárpátaljai magyar értelmiség képzésében, az itt végzett fiatalok pedagógusként, szakemberként, kutatóként és más értelmiségi pályákon hasznosítják megszerzett tudásukat. [...] A Magyar Tudományos Akadémia számára ezért a Rákóczi Egyetem nemcsak fontos külföldi felsőoktatási intézmény, hanem olyan tudományos partner is, amely saját kutatási eredményeivel és szakmai tapasztalataival gazdagítja az akadémiai közösséget.”

A partnerintézmények nevében Flóra Gábor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorhelyettese köszöntötte az ünneplőket: „Személyes hangon szólva meg kell osztanom Önökkel azt az érzésemet, hogy Nagyváradról érkezve különösen közel érezzük magunkhoz mindazt, amit ez a jubileum jelent. Ismerjük az anyanyelvi felsőoktatás megteremtésének nehézségeit, az intézmény mindennapi küzdelmeit, és azt az örömöt, amikor a közösségi szándékból működő intézmény, az elgondolásból tanterem, a reményből pedig diplomás szerző, hivatásokra találó fiatalok életútja lesz.”

Az ünnepi gondolatokat a köszönet kézzelfogható gesztusai követték. Jubileumi emlékplaketteket vettek át az intézmény ügyét támogatók és képviselők, köztük az alapító szervezetek, az egyházi és közösségi szervezetek, a partnerintézmények, a tudományos, kulturális, szakmai és civil partnerek, a segélyszervezetek, vállalkozások és a sajtóorgánumok képviselői.

Jubileumi oklevelet kapott Füzesi Otília, az intézmény legrégebbi főállású munkatársa. Átadták az ezüstdiplomákat is azoknak az öregdiákoknak, akik 25 évvel ezelőtt, elsőként szereztek diplomát a Rákóczi Egyetem elődjeként számontartott Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolától. Az öregdiákok nevében Kovács Erika ezüstdiplomás köszöntötte a jelenlévőket. A „Mit jelent ma rákóczisnak lenni?” kérdésre pedig Vig Adrienn, a filológia szak angol nyelv és irodalom képzési programjának másodéves mesterszakos hallgatója válaszolt.

Az ünnepi beszédek sorát Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem elnöke zárta, aki felidézte az intézmény alapításának viszontagságait: „Mi hittünk a ránk bízott ügyben, hogy a kárpátaljai magyarságnak elidegeníthetetlen joga van a szülőföldjén, saját anyanyelvén tanulni és diplomát szerezni. Hittünk a magyar közösség megtartó erejében, de hogy sikerült, azt elsősorban az isteni segedelemnek köszönhetjük. A 30 év alatt sokszor megbizonyosodhattunk arról, hogy a fentiek segítik az ügyünket.”

Az elnök asszony visszaemlékezéséből kirajzolódott az intézmény mögött álló széles körű összefogás, amelyhez önkormányzatok, egyházak, közösségek és magánszemélyek járultak hozzá. Köszönetet mondott a magyar kormány támogatásáért, amely a felújítások mellett a működés folyamatosságát is biztosítja. A hallgatókat pedig arra biztatta, becsüljék meg tudásukat, őrizzék anyanyelvüket és kultúrájukat, s munkájukkal vigyék tovább az intézmény örökségét: „Nem hátrálunk meg, nem adjuk fel. Rákóczi fejedelmünk jelmondatával kívánok az intézménynek és mindannyiunknak hitet, kitartást és békét a következő évtizedekre. Az igaz ügyet az Isten nem hagyja el.”

Az ünnepség az egyházi méltóságok áldásával, majd a Tulipán Tanoda néptáncszakkörének műsorával ért véget. A hivatalos program után sor került a születésnapi torta felvágására is.

Kun Viktória