Lángoló Franciaország

Barikádok, Molotov-koktélok, kiégett épületek

Franciaország a fenséges szépségű gótikus székesegyházak, a gyönyörű reneszánsz és barokk kastélyok, paloták, a zseniális írók, festőművészek hazája… Most viszont a békés vagy éppen erőszakos tüntetések, az államot megsemmisíteni akaró szélsőbaloldali anarchisták, a radikalizálódott bevándorlók, a robbanó Molotov-koktélok, a sziszegő könnygázgránátok, a rendőrrohamok hona. De milyen tényezők is idézték elő az Ötödik Köztársaságot alapjaiban megrázó politikai földrengést, s mi lehet a kiút?

A lángoló városi utcák mögött mélyreható strukturális és szociális válság húzódik meg. Az ország évek, illetve évtizedek óta gyülemlő, megoldás után sikító problémák puskaporos hordójává vált, mely most robbant fel. A folyamat a szeptember derekán kialakult békés egyetemista- és középiskolás-tüntetésekkel, iskolablokádokkal kezdődött. De miért vonultak akkor, és miért vonulnak azóta is tüntető egyetemi hallgatók, illetve gimnazisták a városok utcáin? Nos, a pompás műemlékeket felkereső, a múzeumok remekműveiben gyönyörködő külföldi turisták nem láthatják, milyen lehetetlen helyzetbe kerültek országszerte az egyetemi kollégiumok, illetve az iskolák. Hatvanéves átlagéletkorú, rohadó középiskolai épületekben harmincöt diák is be van zsúfolva harminc férőhelyes osztályokba. Pedagógusok, tanulók által összeeszkábált székeket, asztalokat is használnak. A rosszul szigetelt, amellett beázó tantermek, illetve a kollégiumi szobák a téli időszakban nyirkosak, hidegek, a kora nyári, kora őszi hőhullámok idején viszont +40 Celsius-fokig is felkúszik bennük a hőmérő higanyszála, mert nincsenek beszerelve a légkondicionálók. A kicsiny fizetések és az alacsony presztízs miatt a középiskolákban tanárhiány alakult ki, s vizsgák csúsznak, mert nincs elég szaktanár. Ráadásul pedagógusleépítéseket terveztek, melyek még pocsékabb helyzetbe hoznák az oktatásügyet. Ugyancsak hozzájárult a válsághoz a 2018-ban bevezetett Parcoursup online felsőoktatási felvételi rendszer, mely nem az egyéni teljesítményt veszi figyelembe, hanem egy lélektelen algoritmusként az iskolák presztízse alapján dönt a felsőbb oktatási intézményekbe való felvételről, hátrányos helyzetbe hozva a vidéki, valamint az elővárosi iskolák diákjait. Nem csoda, hogy a társadalom nagy többsége a jobb tanulási körülményekért és az igazságtalan felvételi rendszer átalakításáért tüntető, iskolákat blokád alatt tartó diákok, illetve a jobb lakhatási és oktatási körülményeket követelő egyetemisták mellett áll, s az sem meglepő, hogy a tanárok sztrájkba léptek.

További problémát jelent a jelentős számban migránsok, második, harmadik generációs észak-afrikai, illetve fekete-afrikai bevándorlók által lakott elővárosok, a hírhedt banlieue-k színes bőrű lakóinak a beintegrálása, pontosabban: döntő részük beintegrálhatatlansága. A francia vezetés a közoktatás révén akarta elérni beilleszkedésüket a többségi társadalomba, nem vette viszont figyelembe az eltérő kultúrájukat, s a nagyon sok esetben eltérő vallásukat. Hatalmas többségük ugyanis mohamedán, és az iszlám civilizáció talaján áll, vagy épp – leginkább a harmadik generáció – identitásválsággal küzd. Jellemzően nem tudnak jól elhelyezkedni, s igazából nem is nagyon szeretik alkalmazni őket. Mindezen tényezők miatt radikalizálódnak. A rendőrség nem bízik bennük, ők pedig nem a jogrend őrzőiként tekintenek a rendőrökre. A korábbi években is zavargásokat keltettek, a mostaniakban pedig roppant aktívak. A banleiue-kben sorra kerülő erőszakos megmozdulások résztvevőinek70-80 százaléka bevándorló hátterű, 10-20 százaléka mélyszegénységben élő fehér, a friss migránsok közül viszont kevesen lépnek fel erőszakosan. Jó kérdés, persze, miért engedték csőstül bevándorolni a keresztény európaitól eltérő kultúrájú, vallású, világfelfogású, mohamedán arabokat és négereket, akiknek a nagy többsége láthatóan nem tud vagy nem is akar beilleszkedni a többségi társadalomba. De maga a többségi társadalom is megmozdult, a szakszervezetek szervezésében százezres békés tüntetések zajlanak a megélhetési nehézségek, a közszolgáltatások rossz állapota, a lakhatási költségek növekedése, a megfizethetetlen üzemanyagárak, a költségvetési hiányt a szociális kiadások lefaragásával pótolni akaró kormányzati tervek ellen. Eközben pedig színre léptek a szélsőbaloldali antikapitalista anarchisták, a hírhedt Black Blockok, a felismerésük és beazonosításuk ellehetetlenítése végett kámzsás fekete ruhát és maszkot viselő, barikádokat emelő, Molotov-koktélokat, pirotechnikai eszközöket is bevető, kormányzati épületeket, autókat felgyújtó, bankokra is rátámadó, üzleteket megrongáló, kifosztó, a rendőrökre és csendőrökre rátámadó, az államot „az elnyomás eszközének” tartó, azt lebontani akaró szélsőségesek. Akik élő pajzsként használják a békés tüntetőket, és akiknek sikerült becsatornázniuk az elővárosok döntően bevándorló hátterű, randalírozó, a rendfenntartókkal is összecsapó fiataljait. A rendőrökkel való összecsapások kérdésében viszont annyival árnyaltabb a kép, hogy mivel az iskolák blokádja törvénytelen, a rendfenntartók a blokádokat fenntartó diáktömegeket is oszlatni akarják, ami miatt egyes középiskolások visszaütnek…

Az erőszakos elemekkel: szélsőbaloldali anarchistákkal, randalírozó elővárosi fiatalokkal szemben a rendőrségnek és a csendőrségnek természetesen keményen kell fellépnie, könnygázgránátokat és vízágyúkat is bevetve a gumibotok mellett. Ezt igazolja az a tény, hogy az első, október 17-i zavargások során (amikor színre léptek az anarchisták is) több ezer üzletet értek károk, több százukat ki is fosztották, teljesen leégett a műemlék limoges-i városháza. Legalább négyszáz embert börtönöztek be. Több városban éjszakai kijárási tilalmat vagy éppen gyülekezési tilalmat is bevezettek. A tüntetések és az erőszakos zavargások azonban még mindig nem értek véget. Lecornu miniszterelnök oktatási reformokat és az újjáépítésekhez szükséges állami támogatásokat ígért, Macron elnök a Parcoursup átalakítását helyezte kilátásba. A kormányzat később ötmilliárd eurós támogatásokat ígért az oktatási rendszer reformjához, a diákszervezetek azonban tízmilliárdot követelnek. És megannyi más társadalmi követelést is orvosolni kellene – csak hát óriási az államadósság. Jövőre pedig elnökválasztásra kerül sor, mely előtt a legfrissebb felmérés szerint a jobboldali, patrióta Nemzeti Tömörülés jelöltje, Marine Le Pen vezet, pártja pedig már régóta arra építi politikai üzenetét, hogy a hagyományos politikai erők nem képesek biztosítani a közbiztonságot és megfelelően működtetni az állami intézményeket, a jelenlegi zavargások képei pedig mindezt megerősíthetik azok körében, akik a mielőbbi rendteremtést tartják elsődlegesnek. Lehet, hogy most omlik össze az Ötödik Köztársaság, és emelkedik ki a káoszból a többek között a tanári tekintély megerősítését és a „nekünk Franciaország az első” elvet hangsúlyozó, nemzeti elkötelezettségű Nemzeti Tömörülés vezette Hatodik Köztársaság?...

Lajos Mihály