Zelei Miklós új drámájának bemutatója elé

A megtorló, léleknyomorító szocialista rezsim bemutatása

Zelei Miklós új drámájának, a Hubertusznak az ősbemutatójával készül az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának 60. évfordulójára a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínházzal közös produkció főhajtás az ellenállók előtt, a színmű egyben bemutatja a hazugságnak azokat a nyomorító lelki technikáit, amelyekkel meg akarták törni az ellenállást az emberek szívében, elméjében is.

Zelei Miklóst szükségtelen bemutatni olvasóinknak, illetve a színházlátogatóknak, hiszen A kettézárt falu, a Kisszelmenc és Nagyszelmenc második világháború utáni történetét feldolgozó monográfia mellett neki köszönhetjük a magyar település(ek) tragédiájának színpadi feldolgozását is Zoltán újratemetve címmel. Az előadás néhány éve a beregszászi társulat és a budapesti Nemzeti Színház koprodukciójában jutott el a kárpátaljai közönséghez.

A szerző legújabb műve, a Hubertusz műfaji meghatározását tekintve konszolidációs móka egy részben. A Zelei Miklós által rendelkezésünkre bocsátott ismertető szerint a cselekmény Budapesten játszódik 1957-ben, illetve 1989-ben, tehát a rendszerváltás idején.

„A váratlan fordulatokban gazdag dráma temetéssel kezdődik: a forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét, a meggyilkolt csepeli martinász Montág Ernőt temetik. (1932–1957. Élt 25 évet.) Koporsója mellett szerelmese, Kapás Juli, az újpesti Törekvés kenyérbolt tizenhét éves eladója olvassa föl az elbúcsúztató imát.

A temetés után az '56-os forradalom vérbefojtását követő idők embervadászai lelkileg kerítik kézre Kapás Julit azzal a céllal, hogy vezesse el őket a még szabadon lévő, fiatal forradalmárokhoz. Hamarosan kiderül azonban, hogy nem Montág Ernőt, hanem helyette egy felismerhetetlen halottat temettek el, Montág Ernő pedig disszidált és Nyugaton él. Ezzel módosul a Julihoz kapcsolódó cél: vele akarják kinyíratni a szerelmesét; manipulálják abból a célból, hogy csalja haza Montágot, akivel mindenképpen le akarnak számolni a megtorlók, mert a fiatal csepeli munkás irányítóként – az elsőtől az utolsó percig – bátor és szellemes akciókkal vett részt a harcokban.

Juli manipulációjának folyamata bemutatja a megtorló gépezet finommechanikájának működését, a visszaélés-technikát, a »hazugságtudományt«, az emlékezet, az emlékek átalakítását: a konszolidáció megnyomorító mókáját. A manipuláció azonban így is csak részben »sikeres«.

A Hubertusz című egész estés dráma forradalom és szerelem, hűség és csalás örök témájának forgatagában tárja elénk a huszadik század második felének magyar történelmét. Utolsó szava az »igen«. Kitartásra és küzdelemre buzdít, miként Az ember tragédiájának utolsó szava is” – olvasható az ősbemutató sajtóanyagában.

– Amikor elkészült Zelei Miklós drámája, színpadra állítása érdekében összefogtunk a budapesti Gózon Gyula Kamaraszínházzal – meséli Kacsur András, a beregszászi teátrum igazgatója. – A budapesti kollégák pályáztak a szükséges anyagiak biztosítása érdekében a Nemzeti Kulturális Alapnál, mi a színészeinkkel „szálltunk be a közösbe”. Szerepet kap a darabban Tarpai Viktória, Gál Natália, Orosz Ibolya, Vass Magdolna, Orosz Melinda, Kacsur Andrea, Domáreckájá Júlia, Sőtér István, Ferenci Attila, Szabó Imre és engem is „beválogattak”. Ezen kívül Deák Dánielt, Jackánics Vaszilt és Balogh Mariannát, a beregszászi Rákóczi-főiskola Gál Natália vezette színjátszó körének tagjait is foglalkoztatjuk az előadásban. Rendezőnek a fiatal és tehetséges kaposvári színészhallgatót, Berettyán Nándort kértük fel. A díszleteket Sebők Júlia tervezi, a produceri teendőket Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója vállalta magára. E pillanatban is javában zajlanak a próbák, s mondhatom, nincs könnyű dolgunk, hiszen alig három hét van hátra a premierig. A darab ősbemutatójára november 3-án kerül sor a beregszászi színházban, később természetesen Budapesten is játszani fogjuk az előadást. Aki nem jut be a premierre, az november 7-én, illetve december 13-án tekintheti meg a Hubertuszt.

– Az idei évforduló kapcsán újragondoljuk, újragondolja a világ az 1956-os eseményeket. Annál is inkább, mivel a mi 25 éves függetlenségünk, szabadságunk is 1956-ban gyökerezik – mutat rá a rendező, Berettyán Nándor. – A téma azért is aktuális, hiszen nekünk kell megválaszolni a kérdést, mihez kezdünk ezzel a szabadsággal. A darab nem konkrétan az '56-os eseményekről, hanem a forradalom utáni konszolidációról szól, s a rendszerváltással fejeződik be. Számomra az a legizgalmasabb a dologban, hogy miként élt tovább a mélyben a forradalmárok küzdelme a szabadságharc elfojtása után, s mihez tudunk kezdeni vele napjainkban, most, hogy kinyílt előttünk a világ. Egyszerre szeretném láttatni a nézővel a szocializmusnak nevezett jelenség tragédiáját, illetve a korszak humorát, aminthogy a forradalom és az utána következő szocialista éra is egyszerre voltak szörnyűségesek és – mai szemmel nézve – nevetségesek.

pszv