A függetlenség napja

A függetlenség napján konkrétan arra emlékezünk, hogy 1991. augusztus 24-én elfogadták az ukrán függetlenségi nyilatkozatot. A nemzetté válás, az állam kialakulása azonban elképzelhetetlen alapok, előzmények nélkül, s nem megy egyik napról a másikra, ezért természetes, hogy az ünnep kapcsán évről évre sorra veszik, felelevenítik az államiság létrejöttének eszmei és történelmi előzményeit, illetve számot vetnek mindazzal, ami az ukrán állam létének eddigi 15 esztendejében történt.

Tarasz Sevcsenko, Ivan Franko és társaik munkálkodása az ukrán kultúráért, az ukrán állam megteremtésének első sikertelen kísérletei a huszadik század elején, a harmincas évek éhínsége, a nemzeti felszabadító mozgalommal és a fasizmus elleni harccal egyszerre jellemezhető második világháborús események, végül a Szovjetunió felbomlása a 80-90-es évek fordulóján egyaránt fontos állomásai ennek a folyamatnak, még ha az elmúlt másfél évtized sokak szemében némileg elhomályosítja, háttérbe szorítja is ezeket a leginkább történelemórára kívánkozó mozzanatokat. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy azoknak, akik átélték a Szovjetunió megszűnését kísérő gazdasági válságot, akik a birodalom romjain, s a születőben lévő ukrán állam kezdeményein egymást követő eszmei-politikai válságok közepette próbáltak meg teljes értékű életet élni, joguk van a saját szemléletmódhoz, amikor a történtek megítéléséről van szó.

Majdnem egy generációnyi idő pergett le a történelem homokóráján 1991 óta, s szinte a természetünk részévé vált, hogy a visszatekintés helyett egyre a jövőt fürkésszük, csalódásainktól megedzve azt lessük, hogyan alakulnak az események a továbbiakban. A függetlenség napja ezért ma még inkább a jelen pillanat, a ma ünnepe, annak ellenére, hogy a különböző politikai erők a szembenállás felfüggesztését ígérték augusztus 24-ére a kijevi Majdanon, elősegítendő a nemzeti egység, az államiság és a függetlenség eszméinek zavartalan méltatását. Mert a jelen ott van az ünnep minden mozzanatában. Például azáltal, hogy az ország három legfőbb méltósága, Viktor Juscsenko államfő, Olekszandr Moroz parlamenti elnök és Viktor Janukovics kormányfő együtt vesz részt az ünnepi istentiszteleten, holott nemrég még politikai ellenfelek voltak. Vagy abban, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb pénzügyi csalásának néhány áldozata, az Elita - Centr kisbefektetői azt ígérték, éppen a függetlenség napján kezdenek éhségsztrájkba követeléseik teljesítéséért. De mindez nem ünneprontás, csupán a valóság része.