Orkán, pánik, tűzijáték...

Ahogy földijeink látták

A közvéleményt alaposan felkorbácsolták azok a hírek, hogy a budapesti augusztus 20-i nagyszabású ünnepi tűzijáték idején orkánszerű vihar zúdult a Duna-parton összegyűlt mintegy másfél milliós tömegre - bár a meteorológusok tájékoztatták az illetékeseket -, egyetlen szóval sem figyelmeztették az embereket. A látványosság kedvéért rengeteg vidéki, határon túli utazott a magyar fővárosba, köztük kárpátaljaiak is. Közülük néhányat megkérdeztünk, hogyan élték meg a történteket.

"A tűzijáték kezdetével egy időben már folyamatosan villámlott. Az esőre felkészültünk, az orkánra viszont nem. Szerencsére nem a tömegben álltam, így szinte azonnal elindulhattam a Vásárcsarnok eresze alá. Ez a 20-25 méter mégis komoly távolságnak bizonyult, mivel akkora szél kerekedett, hogy az esernyőt azonnal eltörte, engem pedig szabályosan másfelé fújt. Valaki szerencsére erővel az eresz alá irányított, ahol szinte levegőt sem kaptunk az iszonyatos záportól. Közben megindult a kiabáló, rohanó tömeg, anyukák, egészen apró gyerekekkel, babakocsikkal... Pillanatok alatt bőrig áztunk, a hideg szélben mindenki vacogott. Közben újra rakétázni kezdtek, de az már senkit nem érdekelt. A környezetünkben baleset hála Istennek nem történt, csak az egymás után elszirénázó mentők láttán sejtettük, hogy nagy lehet a baj" - mondta el egy munkácsi tanárnő.

Egy ungvári járási családapa így élte meg az eseményeket: "Feleségemmel és két kisgyermekünkkel a Lánchíd budai hídfőjénél álltunk, és már a tűzijáték kezdete után pár perccel lecsapott a vihar. Láttam, hogy itt a tömegpszichózis hatására mindjárt elszabadul a pokol, ezért megragadtuk a két gyereket, és a híd alá, majd az aluljáróba menekültünk. Számomra megdöbbentő, hogy az illetékesek egyáltalán nem figyelmeztették az embereket, holott tudták, mekkora óriási erejű szél közelít. Meggyőződésem, hogy ha ezt a kihangosított parton idejében elmondják, legalább a kisgyermekes szülők biztonságos helyre menekülnek."

"Az volt a benyomásom, hogy az igazi pánikot az emberek magatartása okozta: a legtöbben nem tudták, hogyan kell az átlagostól eltérő helyzetben viselkedni, egymást tiporva menekültek. Mi a 8 éves unokahúgommal szinte szárazon megúsztuk, mert meghúzódtunk egy elsodródott éttermi ernyő alatt, amelyen azonban a többiek mind átgázoltak. Felháborítónak tartom, hogy bár a délutáni rendezvények miatt az egész Duna-part ki volt hangosítva, senki nem figyelmeztette, nem irányította a tömeget. Amikor behúzódtunk a metróállomásra, a több tízezres tömegben mindössze három rendőrt láttam, akik gyakorlatilag semmit nem tettek. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy amikor a megriadt emberek fejvesztve menekültek, a tűzijátékot tovább folytatták és be is fejezték..." - mondta el egy fiatal hölgy a Nagyszőlősi járásból.