Újabb domborművel bővül a viski panteon
Emlékművet állítanak a sztálinizmus áldozatainak
Visken, a református vártemplom falán kialakított, az egykori koronaváros vérzivataros múltjának emléket állító, domborművekből álló kis panteon hamarosan újabb, ezúttal a sztálinizmus áldozataira emlékeztető alkotással bővül.
A Balázs István neves viski fafaragó által elkészített, három méter magas, diófa domborművet október 10-én, a viski falunap keretében leplezik le, ezzel is emlékeztetve a hatvan évvel ezelőtti borzalmakra, a település ártatlan magyar férfi lakosságának szovjet koncentrációs táborokba hurcolására, ahonnan sokan soha nem térhettek haza.
Mint Balázs Istvántól megtudtuk, már az utolsó simításokat végzi az emlékművön, így nincs akadálya, hogy ez az újabb alkotás is elfoglalja az őt megillető helyet a református templom falán látható, a sztálini lágerekben életét vesztett 97 viski magyarnak és a koncepciós perek áldozatául esett négy helyi polgárnak emléket állító márványtáblák mellett.
Ezzel újabb elemmel bővül a 2002-ben felavatott, a máramarosi koronavárosoknak emléket állító, s a Rákóczi-szabadságharcban részt vett negyvenegy név szerint ismert viski kurucra emlékező, tavaly leleplezett dombormű, valamint az egy kettévágott mocsáritölgy két oldalába vésett első és második világháborús emlékmű alkotta együttes (valamennyi Balázs István munkája), mely egyre inkább jellegzetes színfoltjává válik az egykori koronavárosnak.
Az emlékmű elkészítéséhez a hatalmas diófát a viski református egyházközség ajánlotta fel, Magyarországról pedig a felsőzsolcai férfikórus és a Rákóczi Szövetség támogatta anyagilag a helyiek példaértékű kezdeményezését.
A művész ottjártunkkor is faragta még a három méter magas tönköt, amelyen felül két sorban csontvázzá soványodott, szögesdrótba kapaszkodó férfiak arca és keze látható, alul pedig egy szögesdrót kerítés őrtoronynyal, fegyveres őrrel. Az emlékműre rövidesen a következő felirat kerül: "Emlékezzünk a sztálini lágerek viski magyar áldozataira! Állították Visk koronaváros polgárai 2004."
Badó Zsolt